Sajtónyilvános eseményen, az újságírókkal közösen várta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj bejelentését a Szegedi Tudományegyetem vezetősége 2023. október 2-án, az egyetem központi épületében. Az SZTE kutatóprofesszorát, Karikó Katalint évek óta az esélyesek között tartották számon, és idén meg is kapta a tudományos világ legjelentősebb elismerését. A Szegedi Tudományegyetem élőben kapcsolta az SZTE történetének második Nobel-díjasát, Amerikából.
1994. június 17-én elfogadták az ENSZ elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló egyezményét, azóta minden évben, ezen a napon világméretű kampány hívja fel a figyelmet a nemzetközi összefogás szükségességére, a szárazság hatásaira. A Szegedi Tudományegyetem geográfus kutatói korszerű térinformatikai módszerekkel vizsgálják a Kárpát-medence szárazodásának okait, társadalmi gazdasági következményeit. Kutatásaik rámutatnak, hogy az éghajlatváltozás hatásainak előrejelzése, következményeinek kivédése csak komplex földrajzi elemzésekkel lehet eredményes.
NEM SIVATAGOSODÁS, HANEM SZÁRAZODÁS
A Föld felszínének egynegyedét szárazföld borítja. A sivatagok vészjósló mértékben terjeszkednek, és világszinten egyre nagyobb a szárazság. Több mint 145 millió embert – annyit, amennyi Franciaország és Németország lakossága együttvéve – fenyeget az otthontalanság veszélye, ami az elsivatagosodás miatt következhet be. Azonban Európára, azon belül pedig hazánkra vetítve a kérdést, az SZTE kutatói szerint összetettebb a kép.
- A sivatagosodás a Föld kontinenseinek zömén megfigyelhető, a kivétel Európa és az Antarktisz. A folyamat, részben összefügg a globális klímaváltozással, de sok helyen a társadalmi hatások erősítik fel igazán. Hazánkban nincs „elsivatagosodás” – még a Duna-–Tisza közi hátságon sem! A korábbi futóhomokot itt is megkötötték, s csupán egy km2-nyi felszínen van érdemi homokmozgás – az is a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága által tervezetten végzett legeltetéssel „támogatva”. A sivatagok fő kritériuma a sokévi átlagban tapasztalt 200 mm-nél kevesebb csapadék. Magyarországon az éves területi átlag a több, mint száz éves mérési adatok alapján egyszer sem volt 400 mm-nél kevesebb, és hitelesített mérési helyen egy évben soha sem mértek 200 mm-nél kevesebb csapadékot, a hivatalos rekord Szegeden 203 mm 2000-ben – tudtuk meg Dr. Rakonczai Jánostól, a SZTE TTIK Földrajzi és Földtudományi Intézet Geoinformatikai, Természet- és Környezetföldrajzi Tanszékének professzorától.
A 20. század csapadék adatai alapján sokáig tendenciájában megfigyelhető csökkenést tapasztaltak, így ezt a folyamatot szárazodásnak nevezik. Dr. Rakonczai János is több tanulmányt készített ezzel kapcsolatban.
 |
| Magyarország évi csapadékmennyisége és a különböző időtávú trendjei 1901–2020 (a megjelenés alatt levő Rakonczai 2021: Elfogyasztott jövőnk? című könyv ábrája) |
MEGOLDÁS AZ ÖNTÖZÉS?
120 év adatai alapján csökkenő csapadékmennyiséget látunk, ha azonban az utóbbi ötven évet vizsgáljuk, ezzel ellentétes tendenciát állapíthatunk meg. Ennek oka az a húsz éves szárazabb időszak, amely az 1970-es évek közepén kezdődött, és amely alatt szinte csak átlag alatti csapadék hullott. Ez az időszak okozta a Duna–Tisza közi hátságon, és ami kevésbé közismert, hogy a Nyírségben is a talajvízszint jelentős süllyedését. A szélsőségesebbé váló csapadékeloszlás azonban kevesebb hasznosítható vízkészletet jelent, hiszen a csapadékosabb években a víz egy része lefolyik, vagy a csatornahálózaton keresztül elvezetésre kerül.
- Mivel a talajvíz tendenciájában sokkal objektívebben mutatja a vízellátottság alakulását, mint a csapadék, tanszékünkön kifejlesztettünk egy olyan geoinformatikára alapozott módszert, ami a talajvízkészlet változásait mutatja. Ha megnézzük a Duna-Tisza közére készített értékelést, jól látható a korábban említett másfél évtizedes kisebb csapadék hatása. Ha az utóbbi két évtized változásait is figyelembe vesszük, nekem egy analógia jut eszembe. A Duna-Tisza közének vízhiányát egy olyan devizahiteles gondjához tudom hasonlítani, mint aki az utóbbi időszakban rendesen fizeti tartozásait, de a korábbi adósága nem csökken – tette teljesebbé a képet Rakonczai János.
 |
| A talajvízkészletek változásának alakulás 1960-2017 között (az 1950-2017 évek átlagához viszonyítva) a Duna-Tisza közén, illetve az országos csapadék alakulása |
- Általánosan elterjedt az a nézet - még szakmai körökben is - hogy a kevesebb hasznosítható csapadékot öntözéssel pótoljuk. Mi a probléma ezzel? Az, hogy hazánkban kb. 2000 km2-nyi öntözésre berendezett terület van, és az utóbbi évtizedekben körülbelül ennek felét öntözik, de a legelvakultabbak is legfeljebb 8000 km2 öntözéséről álmodoznak, miközben a 43000 km2-nél több szántóterületünk van. Igen, lehet öntözni, de csak ott, ahol van miből és az öntözés költségét a többlethozam megtermeli. Azt pedig tudnunk kell, hogy a legnagyobb természetes víztároló közeg a talaj. A talajok víztartó tulajdonságát lehetne jobban kihasználni a helyesen megválasztott mezőgazdasági műveléssel is. Van rá lehetőség: a mélyszántás nélküli gazdálkodás – fejtette ki Rakonczai János.
Dr. Barta Károly, az SZTE TTIK Földrajzi és Földtudományi Intézet Geoinformatikai, Természet- és Környezetföldrajzi Tanszék docense szerint, az aszály előrejelzésének megbízható lehetőségeit is a talajnedvességben kell keresnünk: míg az időjárás előrejelzés maximum 10-12 napra tud érdemi információkat szolgáltatni, addig a talajtakaró őrzi az elmúlt időszak, akár több hónap „csapadéklenyomatát” is. Ez természetesen nemcsak egy múltbeli információ, hanem a meteorológiai előrejelzés mellett a legfontosabb indikátora a jövőbeli aszálynak: egy csonttá száradt áprilisi talajon – még átlagos csapadékviszonyokat feltételezve is – nagy eséllyel komoly aszály fog jelentkezni, míg egy közel telített talajon – még átlagosnál szárazabb időjárás esetén is – jóval nagyobb a növényzet túlélési esélye az aszállyal szemben. Ráadásul a talajnedvesség monitorozásával a különböző talajtípusok között is differenciálni lehet a várható aszály súlyosságát illetően.
A Tanszék több projektben éveken át működtetett olyan meteorológiai mérőállomásokat, melyek a klasszikus meteorológiai paraméterek mellett, 6 különböző mélységben mértek talajnedvességet is. A helyszínek részletes talajtani felvételezése után ezekkel nemcsak a nyers talajnedvesség-adatokat tudják szolgáltatni, hanem pontos, mm-ben kifejezett becslést is tudnak adni a vízhiányra akár rétegenként, akár a talajszelvény egészére.
GYORS ÉS JELENTŐS KÖRNYEZETI VÁLTOZÁS ZAJLIK TÉRSÉGÜNKBEN
A Duna-Tisza közén végbemenő szárazodásért egyszerre felelős az emberi tevékenység és az éghajlatváltozás. Az, hogy melyik tényező milyen súllyal vesz részt ebben a folyamatban, jelenleg még nem kellően tisztázott tudományos kérdés. E terület szárazodásának kézzelfogható jele az aszályok gyakoriságának növekedése. Az aszálykárok különösképpen a homoktalajokkal jellemezhető tájakon szembetűnőek. A homokhátság területén ugyanis a csapadék szinte azonnal elszivárog, és nem lesz felvehető a növények számára. Beszédes adat, hogy az aszályos években (Pl. 2012-ben) a kukorica hektáronkénti termésátlaga több mint a felére csökkent Bács-Kiskun megyében.
Nem csoda, hogy Magyarország területén belül e tájakon változott a leginkább a területhasználat. A térség szárazodásának kiemelkedő szerepe van abban, hogy az 1990-es évek óta szántóterületeken gazdálkodók felhagytak a műveléssel. A parlagterületek növekedése, valamint a legeltető állattartás visszaszorulásának szemmel látható következményei vannak a Duna-Tisza közének tájain.
A selyemkóró az amerikai kontinensről a XVIII. században Európába behurcolt növényfaj. Az 1970-es években még botanikai ritkaságnak számított az előfordulása. Manapság viszont a homokhátság térségében utazva hatalmas selyemkóró mezőkkel találkozhatunk.
- Ez az inváziós növény mára a Duna-Tisza közi tájkép meghatározó elemévé vált. A hatalmas selyemkóró mezők nem csak a tájképet csúfítják el, de a gyorsan terjedő foltjaik kiszorítják az őshonos homokpuszta gyepeket, jelentősen csökkentve a biológiai sokféleséget. A Kiskunsági Nemzeti Park munkatársai heroikus küzdelmet folytatnak e robbanásszerűen terjedő özönnövény visszaszorításáért. Sajnos nem sok sikerrel. Ez a faj ugyanis rohamosan terjed az aszályos évek által okozott gazdasági károk miatt felhagyott egykori szántókon, szőlőkön, és jól tűri a szárazságot. Tarackos gyökérzete akár 3-4 méter mélyen is képes a felszín alá szivárgó vizet hasznosítani. Ha a jövőben nem csak botanikus kertekben szeretnénk találkozni a Kiskunság különleges növényvilágával, hanem szeretnénk, hogy e tájak botanikai szemétdombbá váljanak, akkor tennünk kell valamit e folyamat ellen – világított rá egy már most is jelentkező, komoly környezeti problémára. Dr. Szilassi Péter, a biológiai invázió földrajzi hátterét vizsgáló, ökológusokból és geográfusokból álló kutatócsoport vezetője.
Az SZTE munkatársai által, a klímaváltozás hatásairól összeállított kisfilm elérhető itt.
Első lépés a biológiai invázió terjedési gócpontjainak azonosítása, térképezése és - mivel nagyon gyors folyamatról van szó - a selyemkóró és más inváziós fajok megjelenésének időben folyamatos monitorozása. A Szegedi Tudományegyetem Geoinformatikai, Természeti és Környezetföldrajzi Tanszékének valamint Ökológia Tanszékének munkatársai olyan internetes webtérképet alakítottak ki, mely folyamatosan frissíthető, naprakész térbeli adatokat szolgáltat a természetvédelmi szakemberek és a lakosság számára. Az országos léptékű webtérkép, hat özönnövény előfordulási adatairól itt érhető el.
Azt, hogy milyen lesz a Duna-Tisza közi táj húsz év múlva, nem tudhatjuk. Az azonban bizonyos, hogy az utóbbi évtizedekben drasztikus, jórészt a szárazodással magyarázható környezeti változások mentek végbe a homokhátság vízháztartásában, növényzetében, talajaiban és tájhasználatában. Erre érdemes odafigyelni és nem csak az elsivatagosodás elleni harc világnapján.
SZTEinfo - Lévai Ferenc
Fotó: Szilassi Péter, Rakonczai János
