„Minden fogalmunkon túlcsorduló végtelen észlelése” – beszélgetés Pavlovits Tamással, az SZTE filozófusával

Pavlovits Tamás, a Szegedi Tudományegyetem professzora a A végtelen észlelése a kora újkorban című könyvében arra a következtetésre jut, hogy a végtelen észlelése az emberi elme egy sajátos képessége, és hogy az emberi gondolkodás megérthetetlen e képesség figyelembe vétele nélkül. A szerző végigtekinti a végtelen teológiai, fizikai/kozmológiai, illetve matematikai fogalomtörténetét kiemelve, hogy a végtelen fogalma a kora újkorban nyerte el leggazdagabb értelmezését.

-Hogyan fogalmazná meg művének újdonságát?

-A könyvnek talán az az újdonsága, egy olyan filozófiai nézetet próbál rekonstruálni, amely a kora újkorban elevenen élt, de később feledésbe merült. Descartes, Pascal és Leibniz közös meggyőződése volt, hogy a végtelen részét képezi az emberi gondolkodásnak, észlelése pedig megelőzi a véges észleleteket. A későbbiekben ritkán találkozunk a végtelen észlelésének e tételével. A 19. században Georg Cantor matematikai gondolkodásában, valamint néhány 20. századi fenomenológus reflexiójában bukkan csak fel elvétve. A nézet felszínre hozatala a feledésből lehetőséget biztosít számunkra, hogy újra megtanuljunk a végtelenből gondolkodni.

-Miért fontos az ember számára az, hogy gondolkodni kezdjen a végtelenről?

- A végtelennek két fogalmát érdemes megkülönböztetni. Egyrészt azt, amelyet a véges dolgok korlátlan növelésével hozunk létre, mint például a természetes számok végtelenségét. Ezt sokszor „rossz végtelennek” is nevezik, hiszen így nem érjük el soha a végtelent. Másrészt viszont adott a tökéletes végtelen fogalma, amely az előbbivel szemben befejezett, amelyhez már semmi nem adható hozzá. A „tökéletes végtelen” egy teljesség, egy abszolútum. A végtelen kapcsán az a kérdés, hogy a gondolkodásunk alkalmas-e arra, hogy a tökéletes végtelent maradéktalanul elgondoljuk. Hatalmas energiát fordítunk a 21. században arra, hogy az emberi gondolkodást számítógépes algoritmusok által mesterségesen rekonstruáljuk. Abban az esetben, ha képesek vagyunk a tökéletes végtelent elgondolni, és ha az emberi gondolkodásnak ez a képessége alapvető és meghatározó, akkor ezt feltehetőleg soha nem leszünk képesek algoritmusok segítségével utánozni, mivel ez nem algoritmizálható eleme a gondolkodásunknak. Ez pedig ellenérv az erős mesterséges intelligencia álláspontjával szemben, amely szerint egy napon gépi alapon is létre fogunk tudni hozni az emberéhez hasonló tudatot. A könyvemben amellett érveltem, hogy az emberi gondolkodás egyik legcsodálatosabb képessége a tökéletes végtelen elgondolásának lehetősége.

-Milyen lehetőségünk van arra, hogy a végtelent megtapasztaljuk?

- Napjainkban az emberiségnek a természettudomány szempontjából a természet lehető legtökéletesebb megértése, és a technika révén a természet leghatékonyabb uralása a célja. A tudomány és a technika látványos fejlődését ugyanakkor az elmúlt három évszázadban nem követte a morális és erkölcsi tökéletesedés. A 17. században Descartes, a modernitás atyja azt vallotta, hogy a tudományok megismerése a morál fejlődését eredményezheti. Rousseau ezt már száz évvel később cáfolta. A modernitás a fejlődés végtelenségének igézetében élt. Napjainkra kezdjük belátni, hogy ez a fejlődés ebben a formában nem fenntartható. Az embernek érdemes leszámolni a hamis végtelenség képzetével saját képességei, lehetőségei és fejlődése tekintetében. Erre taníthat meg a végtelen észlelése. A világegyetem nemcsak abban az értelemben végtelen, hogy kimeríthetetlen tudományos megismerés terepe, hanem egységében is végtelen. Ennek felismeréséhez a világegyetem fenségességét kell megtapasztalnunk. Például úgy, hogy kifekszünk a csillagos ég alá, és átadjuk magunkat e tapasztalatnak. E fenségesség megtapasztalása azonban napjainkban egyre nehezebb, pont úgy, mint ahogyan a csillagos ég szabad megfigyelése is. Ha képesek vagyunk a világot egységében szemlélni, akkor azt tapasztaljuk, hogy nagysága túlcsordul minden képzeletünkön és fogalmunkon. Olyan nagy, hogy lehetetlen emberi léptékkel felfogni. Az viszont biztos, hogy a végtelen ilyen megtapasztalása mindig saját végességünk észlelése is egyben. Fontosnak érzem saját végességünk tapasztalatát, hiszen a tudományos megismerést is csak saját végességünk tudatában lehet hiteles.

-Ebben a felgyorsult világban, amelyről Ön is beszél, a fiataloknak mekkora esélyük van észlelni mindezt?

 -A világ fenségességének befogadása mindenki számára adott lehetőség, azonban a folyamatosan szerteágazó figyelem megnehezíti ezt a befogadást. Úgy vélem a közösségi média felületei nagymértékben átalakítja a figyelmi képességeinket. Az Egyetemen megtartott előadásaimon arra kérem a hallgatókat, hogy ne gépen jegyzeteljenek, illetve kapcsolják ki a telefonokat. Nem azért mert vaskalapos vagyok, hanem mert szeretnék egy másfajta figyelmet elérni náluk, ami közelebb viheti őket a filozófiához, vagy akár a természet szemléléséhez. Azt szeretném, ha megtanulnának hosszabb ideig elmélyülten figyelni egy témára.

-Miért és kinek ajánlja a könyvet?

-A könyv két részből áll. Az első a végtelen észlelésének általános kérdéseivel foglalkozik. Egy hosszabb alfejezetben végigtekintem a végtelen fogalomtörténetét az antik görög kezdetektől egészen napjainkig, mégpedig három fő területen: a teológiában, a fizikában és a matematikában. Ezek az elemzések készítik elő a könyv második részét, amely három kora újkori szerző, Descartes, Pascal és Leibniz végtelen-észlelésével foglalkozik. Az első rész tehát mindenki számára érdekes lehet, akit általában a végtelennek a nyugati kultúrában betöltött szerepe érdekel, a második rész pedig főként azok olvashatják haszonnal, akiket érdekel a kora újkori filozófia története.

*

Folyamatosan gyorsuló világunkban az emberi mivoltunkra vonatkozó egzisztenciális kérdéseket újra és újra fel fogjuk tenni. Pavlovits Tamás a végtelen észlelésére vonatkozó vizsgálódásai mellett egy népszerű Youtube csatornát is működtet, ahol előadásaival rendhagyó bevezetést próbál nyújtani a filozófiába. Módszerében a francia iskolát követi, problémaközpontú elemzések során a fókuszált figyelmet igyekszik meghonosítani internetes közegben. A végtelen észleléséhez egy kellemes magyarázatot kínál:

SZTEinfo – Kovács-Jerney Ádám

Fotó: Sahin-Tóth István