Herczeg Tamás: „Azt a fajta iróniát, véleménykritikát, humanizmust, amit keresek, jól képviseli Molière”

– Nyolc éven át a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatójaként dolgozott. Idén „csak” rendezőként tűnik föl a neve a műsorfüzetben. Milyennek látja a 2021. évi nyári szezont?

– A szezont májustól új felállásban a Szegedi Nemzeti Színház bonyolítja, hiszen a Szegedi Szabadtéri Játékok, mint önálló szervezet, megszűnt. Többségében a még a korábbi vezetés által megtervezett műsor valósul meg. A produkciók közül nekem a Scapin furfangjait van alkalmam megrendezni. Sok tehertől és nehézségtől megszabadultam, így alkotóként csak arra kell koncentrálnom, ami a rendezői munka lényege. Nem terhelnek pénzügyi beszámolók, hivatali küzdelmek, vagy a nézőszám alakulásának nyomasztó terhei és az olyan megalkuvások, amelyek végső soron szennyezik a művészi munkát.

 

 

MENEDZSERBŐL RENDEZŐ

 

– Eredetileg menedzser oldalról érkezett a színház világába. Hogyan kezdett el érdeklődni a rendezés iránt?

– Magyarországon jellemzően rendezők kerülnek színházvezetői helyzetbe, így a rendezők gyakran menedzserré is válnak. Nálam fordítva történt. A két tevékenység közel van egymáshoz, hiszen a színházi létezés nagyon komplex gondolkodásmódot és rutint igényel. Egyszerre pragmatizmust és művészi észjárást. Tény, hogy alkotás iránti érdeklődésem – talán pontosabb bátorságnak nevezni – viszonylag később jött meg. Előbb a színház elméleti oldala érdekelt és csak ezt követően tanultam a színházrendezést. Az alkotói vágyaim mögött azt hiszem alapvetően kíváncsiság áll. Molière kapcsán például engem kezdettől valami más is izgatott, mint a megszokott formák. Nem inspiráltak kimondottan a megszokott franciás helyzetkomikum vidámságot ígérő megoldásai. Elgondolásaimhoz Parti Nagy Lajos átiratai adtak inspirációt. Most is az ő átiratában kerül színre a Scapin furfangjai. Szövegeinek költőisége nagymértékben támogatja törekvéseimet: a rendezői narratíva igazságának keresése mellett, mindinkább foglalkoztatnak a nézői asszociációt ösztönző formai megoldások. Ebben segítenek Parti Nagy nyelvi leleményekben gazdag szövegei, amelyek sokszor nem is konkrét jelentést hordoznak, hanem érzeteket, hangulatotokat idéznek meg a nézőben. Parti Nagy szövegei a színpadi megvalósítás során, szinte felkínálják az elidegenítés lehetőségét, amely segíti a nézői figyelem megtartását. Végső soron a színpadon szétáradó energiának, az ott elhangzó gondolatoknak a befogadóban kell kiteljesedniük. Hasonló ez az olvasás élményéhez, amikor a mű a belső képalkotás képessége által elevenedik meg az olvasóban.

 

– Általában szokatlan látványvilág, expresszív játékstílus jellemzi a rendezéseit. Hogyan alakult ki ez az irány?

– A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen tanultam a színházrendezést és teatrológusként is szintén ott doktoráltam. Az erdélyi színjátszás és a román színház szükségszerűen átitatott engem is. Az általunk megszokott lélektani realista színjátszás kereteitől eltérő esztétikai alapállás természetesen a látványvilágot is meghatározza. És persze az alkotótársaimnak hatása is meghatározó, hiszen állandó látványtervező társam Imelda Jeremiás Bianca főleg Romániában alkot, tehát szükségszerűen sokat merítünk az ottani színházi kultúrából is.

 

– Van olyan rendező, aki nagyon inspirálta?

– Igen, Bocsárdi László az összmagyar színjátszás egyik meghatározó alakja nagy hatást gyakorolt rám. Sok évvel megismerkedésünk előtt Sepsiszentgyörgyön láttam az Yvonne, a Burgundi hercegnő előadását, ami lenyűgözött. Egy évtizeddel később a rendezői szakon ő lett az osztályfőnököm. Mondhatnám, hogy a sors keze, de ha nem ő indít osztályt, valószínűleg nem is felvételiztem volna. Szegeden két rendezését is láthatta a közönség, a Tosca-t a Dóm téren és Újszegeden Brecht Koldusoperáját állította színpadra. Fontos színházi élményeim kötődnek Ruszt Józsefhez, aki a 80-as évek végén dolgozott Szegeden és Taub János világa nagyon izgalmas lehetett, sajnálom, hogy életkori okokból alkotásaihoz kevés személyes élmény köt.

 

 

ENERGIÁK A SZÍNPAD KÖRÜL

 

– Rendezőként mennyire tartja fontosnak a visszajelzéseket?

– A visszajelzések mindig nehezen értelmezhetők számomra. A szakmainak nevezett kritika nem a szakmából jön, a bölcsészettudomány felől közelítő intellektusok pedig jellemzően önálló alkotásként, saját szakmai közösségüknek igyekeznek megfelelni írásaikkal. Rendezője válogatja, bevallom én szeretem figyelni előadás közben a nézők reakcióját. Abból sok minden kiderül, sőt, képes befolyásolni az aznapi előadást is. Az energiák nemcsak a színpad irányából hatnak a nézőkre, hanem fordítva is.

 

– Változatos szereplőgárdával dolgozik, a szabadtérin minden darabban van egy ismert név is. Idén a Jászai-díjas Koltai Róbert, aki az egyik uraskodó atyát alakítja a darabban. Hogyan alakul ki egy szereposztás?

– A Szegedi Szabadtéri Játékokon mindig felmerülnek vendégművészek is, hiszen a közönség a szegedi művészeket ismeri, de a nyári időszakban azt szoktuk meg, hogy ismert művészek is fellépnek. A Scapin furfangjaiban Koltai Róbert és Cserna Antal a két ismert vendégművész, akikkel fantasztikus a munka. Elképesztő ritmusérzékkel, energiával rendelkeznek. Zavarba ejt a bizalmuk és a lelkes együttműködésük. El nem fogyó türelemmel dolgoznak, nagyon jó velük együtt létezni. A színészek többségével ugyanakkor sok közös produkción vagyunk túl, sőt Balog József eddig valamennyi Molière rendezésemben játszott.

 

– A Moliére-komédiák immár állandó szereplője Balog József az SZTE BTK Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék oktatója, a MASZK Egyesület elnöke is. Milyen vele együtt dolgozni?

– Balog Józseffel 14 éves koromban ismerkedtem meg és első színjátszó csoportom is hozzá kötődik. Az életem összefonódott vele, újra és újra találkoztunk olykor eltérő helyzetekben. Volt, hogy én dolgoztam menedzserként az általa vezetett Magyar Rádió Körzeti Stúdiójában, vagy ő újságíróként az általam irányított Szegedi Szabadtérinél. Mindeközben mindketten folyamatosan színházzal foglalkoztunk. Ő a független színházi szcénában én pedig a hivatásos színházzal foglalkoztam. Aztán eljött egy pillanat, amikor újra együtt kezdtünk színházat csinálni. A Scapin épp a tizedik közös produkciónk lesz, mindezen túl Balog olyan színházi és emberi barátom, aki mindig is volt és feltehetőleg mindig is lesz. Rendszeresen beszélgetünk olyan helyzetekről, amiket nagyon másként látunk és ítélünk, és amelyekben másként is döntünk. Ennek ellenére nagyszerű érzés tudni és megélni, hogy barátságban a véleménykülönbség nem büntetendő és nem okoz bizalmi válságot.

 

 

MOLÈRE CIKLUS

 

– Hogyan kezdett el érdeklődni Molière iránt és hogyan esett a választása a Scapin furfangjaira?

– A rendezői vizsgám Molière volt és a mesterem, Bocsárdi László irányította rá a figyelmemet. Azt a fajta iróniát, véleménykritikát, humanizmust, amit keresek, azt jól képviseli Molière. Az Újszegedi Szabadtéri felújítását kapcsán a játszóhelyen tematikus fesztivál létrehozásán is gondolkodtunk. Amikor Kodály Háry Jánosában a Dóm téren fellépett Gerard Depardieu, meséltünk neki terveinkről. Nagyon tetszett neki a gondolat és ajánlással is támogatott bennünket. Bevallom, a Scapin-re épp ő hívta fel a figyelmemet. A Tartuffe, az Úrhatnám polgár, és a Don Juan után a Scapin a negyedik Molière rendezésem lesz, amely záróképe bibliai parafrázisként összefoglalója is lesz a ciklusnak. Valamennyi Molière rendezésem során finom rétegzettséggel jelen volt egy zsidó-keresztény kultúrkörből merítő szimbólumrendszer. Ezek az attribútumok most a Scapin záróképében térnek vissza.

 

– Mitől lesz ma aktuális egy 17. századi vígjátékíró?

– A Molière komédiák jól felépítettek, ironikusan humorban gazdagon szólnak rólunk, a konfliktusainkról, bemutatják emberi gyengeségeinket és persze a legszebb emberi érzelem a szerelem is megjelenik. Molière korában a zene a tánc is része volt az élménynek. Bár én balett betéteket nem ígérek, de a nyári színház lehetőségeit kihasználjuk, táncosok is közreműködnek a produkcióban, a koreográfiát a szegedi kötődésű Barta Viktória készítette. A színpadi zenét pedig a SZTE BBMK professzora, Tóth Péter írta.

 

– Kinek ajánlaná a Scapin furfangjait és miért?

– Mindenkinek ajánlom, aki a nyári időszakban komédiára vágyik, ám nem csupán szórakozni akar, hanem szeretne olyan mintázatot látni az életről, amelyben biztos, hogy önmagára is rátalál. Azért könnyű Molière-rel dolgozni, mert nincs olyan szereplője, akinek tulajdonságaiban ne ismernénk saját magunkra. A karakterekkel könnyű azonosulni, akár a kigúnyoltakkal is, mert mindenkinek megismerhetjük a pozitív és negatív oldalát is.

 

– Tervez még Molière műveket feldolgozni?

– Ha lesz alkalmam később valamilyen új nézőpontból hozzányúlni Molière darabjaihoz, akkor egészen biztosan, de a Scapin-nel úgy érzem, most egy időre biztosan lezárom ezt a ciklust.

 

 

OKTATÓI PÁLYÁN

 

– Milyen tervei vannak a Szabadtéri után?

– Szeptembertől egyetemi oktatóként dolgozom, folytatom a munkát az SZTE Bartók Béla Művészeti Karán és osztályt vezetek a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Rendezőként idén még két produkció vár, amelyekre készülök. Innentől kezdve a szabadúszó művészek izgalmas életét élve várom, hogy milyen kihívások fognak elérni. Úgy érzem, hogy belátható időn belül szeretnék majd ismét színházat vezetni, de új helyzetből, más állapotban. Most jól esik kifújni magam és megszabadulni a menedzseri feladatoktól, eltávolodni mindentől, ami a művészettel szemben a hétköznapi életet mételyezi.

 

– Mennyire kedveli az oktatói pályát?

– Az SZTE Bartók Béla Művészeti Karán oktattattam művészeti menedzsmentet, majd az operaénekes hallgatóknak színpadi gyakorlatot. Tíz évvel ezelőtt doktoráltam, azzal a határozott szándékkal, hogy idővel művészeti oktatással foglalkozzam. Úgy tűnik, most érkezett el az idő. Tavaly Dr. Nátyi Róbert dékán úr felterjesztésére az SZTE címzetes főiskolai docense lettem, ami hatalmas megtiszteltetés, egyben erkölcsi kötelesség is, hogy helytálljak a felsőoktatásban. Idővel fontos, hogy ne csak maga elé tekintsen az ember, hanem próbáljon meg valamit továbbadni és újabb gondolatokat inspirálva, már nem mindent személyesen megvalósítani. Más felelősség, más alapállás.

 

– Mennyiben jelentett kihívást mindebben az online oktatás?

– Vannak bizonyos tárgyak, amiket nagyon küzdelmes oktatni. A színpadi gyakorlat oktatása nehézkes volt, ez egy gyakorlati tárgy, amit a Scapin furfangjaiban is közreműködő Sebők Majával tanítunk az operaénekes hallgatóknak. Fantasztikus a hallgatók elkötelezettsége, hogy ilyen nehéz körülmények között is akarják és megcsinálják a feladatokat. Kényszerűen otthon, saját magukat rögzítve, szóval az élményfaktor jóval kevesebb benne, mint amikor együtt vagyunk, egy térben, több hallgatóval, közösen inspirálva egymást, ott helyben valóságos energiákat, feszültségeket kihozva önmagunkból. Vannak persze elméleti tárgyak, amiknek nagyon is kivitelezhető az online oktatása, bár az oktatás minősége – hasonlóan a színházhoz – a személyes jelenléten, az oktatón személyiségén is múlik.

 

 

AZ OPERA VONZÁSÁBAN

 

– Többször is említette az operát. Rendezőként is érdekelné?

– Ez nagyon furcsa, én operaénekesnek készültem, azt gondoltam, hogy az opera színpadon fogok élni. A színházi élményeim is operaénekeseken és operarendezőkön keresztül vezetődtek a prózai színház felé. Akkor voltam tinédzser, amikor Szegeden fantasztikus operaélet volt. A Szegedi Nemzeti Színháznak saját zenekara, népes operatagozata volt. Évente európai turnékra ment a társulat, én mellékszereplőként utazhattam velük. Minden héten műsorra került opera és az alap opera irodalmat meg lehetett tanulni. Nagy hatást tett rám ez a korszak, óriási veszteség, hogy megszűnt. Nem zárom ki, hogy érdekelne zenés színház is, de azt sem állíthatom, hogy égek a vágytól, hogy operát rendezzek. Ennek az oka, hogy amit keresek színpadi rendezőként, az alapvetően kis intimebb térben működik. Egy kompromisszumos kísérlet vár rám ősszel, az SZTE magánének szakos hallgatóival egy kamaraoperát tervezek színpadra állítani.

 

– Mennyire látja ma népszerű műfajnak az operát?

– Ma a legdivatosabb és legnépszerűbb színházi műfaj a musical. A közönség többsége a zenés előadásokra özönlik. Egy színvonalas musical hatásmechanizusa nem más, mint az operáé. Olykor elgondolkodom, hogyan létezik, hogy akik a musicalért odavannak, azok az operát nem szeretik. Talán mert nem is ismerik, nem volt lehetőségük közel kerülni a műfajhoz. Nem áll jól az opera a látogatottsági toplistákon, ezt kár volna tagadni. Nem szerencsés, hogy az utóbbi időben elit műfajjá vált. Az opera egy fantasztikus műfaj, komplexitásával elképesztően sokat tud adni.

 

– Mit lehetne tenni, hogy népszerűbb műfaj legyen az opera?

– Azt gondolom, hogy vezetői éveim alatt, amit lehetett, megtettem ezért a műfajért. A Szabadtéri részvételével nemzetközi operaversenyt és fesztivált indítottunk a Mezzo Televízióval közösen. Minden évben új operát mutattunk be a Dóm téren. Kodály, Verdi, Puccini, Gershwin, legnépszerűbb művei mellett a szabadtéri 90 éves történetében először Wagner és Händel műveket is színpadra állítottunk. Azt hiszem a 2019-es Aida mutatta meg, hogy igazából mire képes a Szegedi Szabadtéri Játékok. Ezzel együtt is bizonyosan sokat kell még tenni a műfaj újbóli népszerűségéért. Nincs jó helyzetben az opera, a műfajt képviselő művészeknek is nehéz lehet, de bízom benne, hogy például az Operaház felújítása és újbóli megnyitása friss impulzust ad a hazai operajátszásnak! Természetesen ebben a színházvezetőknek és fenntartóknak is nagy felelősségük van, hiszen – a zenekar, az énekesi állomány, a nagy díszlet és apparátus – költséges. Az emberi létezés minőségét a művészet és a kultúra adja, ennek pedig nélkülözhetetlen és semmivel nem pótolható része az opera.

 

SZTEinfo – Mátó Gábor

Fotók: Dusha Béla, Sahin-Tóth István, Szabó Luca

 

 

Korábban írtuk:

„Az emberiség nehézségei csak a szellem erejével győzhetők le” - interjú Herczeg Tamással

„Aranykapu, amin keresztül be lehet lépni az arisztokráciába” – Úrhatnám polgár a szegedi szabadtérin

Moliere-komédia a pénzről és tudásról – a Szabadtéri kisszínpadán az SZTE két oktatója

A Szabadtéri Moliere-darabjában játszik az SZTE két oktatója

 

*

 

A Szegedi Szabadtéri Játékok 2021. évi műsoráról írtuk:

Az idén 90 éves Szegedi Szabadtéri Játékok a zene ünnepe is

14 villanás a Jézus Krisztus Szupersztár szegedi előadása elé

Kedvezménnyel nézhetik meg az SZTE dolgozói a Puskás musicalt

Interjú-duett a Szabadtéri SZTE-s énekeseivel

„Az Apáca Show a kedvencem” – Hamza Vanesszát, az SZTE önkénteskedő hallgatóját a szabadtériről kérdeztük

*

 

A Szegedi Szabadtéri Játékok 2021. évi műsora:

 

06. hónap 22. – Dumaszínház (Kőhalmi Zoltán) – ÚJSZEGED

június 24. – Ajándékkoncert (90 éves a Szegedi Szabadtéri Játékok nyitó est), Dóm tér

július 02., 03. 04., 09., 10. – Rice-A.L.Webber: Jézus Krisztus szupersztár (rockopera)

07. hónap 09.,10. – Cooney-Chamman: Kölcsönlakás (vígjáték) – ÚJSZEGED

július 17., 18. – Juhász-Szente-Galambos: Puskás (musical), Dóm tér

július 23. – Magyar Állami Népi Együttes: Tánc-ünnep (néptánc, koncert), Dóm tér

07. hónap 23., 24. – Mozart: Szöktetés a szerájból (vígopera) – ÚJSZEGED

július 30., 31.; augusztus 01.. – Menken-Slater: Apáca show (musical), Dóm tér

08. hónap 08., 09. – Moliére: Scapin furfangjai (vígjáték) – ÚJSZEGED

augusztus 13., 14., 15. 20., 21., 22. – Laurents-Bernstein-Sondheim: West side strory (musical), Dóm tér

08. hónap 19., 20. – Lane-Yazbek- Almodovar: Nők az idegösszeomlás szélén (musical) – ÚJSZEGED

08. hónap 23. – Dumaszínház (Kiss Ádám önálló estje) – ÚJSZEGED