Szegedi Tudományegyetem | Az „üveghegyen túl” - Unikális szakember a Szegedi Tudományegyetem üvegműves mestere

Hírek, Események

SZTEhírek

Hírarchívum

2020. Június

Hírarchívum

Az „üveghegyen túl” - Unikális szakember a Szegedi Tudományegyetem üvegműves mestere

2020. június 29.

2 perc

Az SZTE Béke épületében, a Rerrich Béla téren, túl az alagsori laborokon, a hosszú folyosó legvégén mesebeli világra bukkantunk: a múltat idéző bútorokon számtalan szerszám hever, felsorakoztatva rengeteg-rengeteg lombik, üvegedény, százszámra kémcső. Az „üveghegyen” túl ott csücsül a mester: Reisz Ferenc, az SZTE TTIK üvegtechnikai labor vezetője, aki körbevezetett bennünket a „birodalmában”.

Cikk nyomtatás

Link küldés

- A kutatói laborokban használt eszközöket szerelem és gyártom – hallottuk Reisz Ferenctől. Kiderült: már nyugdíjas, de munkája olyan fontos és pótolhatatlan, hogy Prof. Dr. Kónya Zoltán, az SZTE TTIK Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára, tudományos és innovációs rektorhelyettes kérésére továbbra is bejár dolgozni.

Képgaléria az üvegműves laborról

- Belegondolni is sok: 1973 óta munkálkodok itt a laborban, akkor még több kollégával együtt végeztük a gyártást, javításokat. Hogyan lettem üvegműves? Sportoló voltam, a SZEOL AK Kosárlabda Csapat centere és csapatkapitánya. Mindenem volt a sport, de hivatást is választani kellett. Az iskolában elém került egy szakmákat felsorakoztató lista. Találomra ráböktem: az üvegművesre mutatott az ujjam – idézte fel a kezdeteket Reisz Ferenc. Előbb három évig síküveg csiszoló és tükörkészítő mesterséget tanult, később Budapesten üvegművesnek tanult.

- Szinte egész nap állni kellett, kemény fizikai munka volt ez. Az akkori edzőm – későbbi apósom – Dr. Faragó József azt tanácsolta, váltsak ülő munkára, kényelmesebb lesz az nekem. Így kerültem ide – mesélte Ferenc, akitől megtudtuk: a Szegedi Tudományegyetem Üvegtechnikai műhelyében az egész intézmény számára vállaltak üvegműves feladatokat. Az akkori laborvezető irányítása mellett gyártották és javították az üvegeszközöket. A lombikok, pipetták, kémcsövek ugyanis könnyen törnek.

- Korábban üvegműves kurzusokat is tartottunk a hallgatóknak a Központi Üvegtechnikán Asbóth Csaba akkori műhelyfőnök vezetésével, de később az oktatás megszűnt. Mostanra csak én maradtam, mint üvegműves. Szép szakma ez. De amilyen szép, olyan nehéz. Kezdetben volt, hogy megégettem magam. Mire megtanultam, hogy ne nyúljak keresztül a tűzön – nevetett az üvegműves mester.

Megtudtuk: szabadidejében is szakmájának él. Mit készít üvegből? – kérdeztük. – Mindent is! – jött a válasz. Üveggyöngytől kezdve a karácsonyfadíszen át az üvegpohárig. Még dísztárgyakat is, mint például az üvegsün. Több százba „fújt már életet” a műhelyben, s adta ajándékul az itt megforduló vendégeknek. Köztük például az ’56-os Szabadság pillangója című szobor alkotójának, Meloccó Miklósnak, és művésztársának, Párkányi Raab Péternek. Az interjú alatt is készült egy, amit emlékbe hazavihettünk.