Sajtónyilvános eseményen, az újságírókkal közösen várta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj bejelentését a Szegedi Tudományegyetem vezetősége 2023. október 2-án, az egyetem központi épületében. Az SZTE kutatóprofesszorát, Karikó Katalint évek óta az esélyesek között tartották számon, és idén meg is kapta a tudományos világ legjelentősebb elismerését. A Szegedi Tudományegyetem élőben kapcsolta az SZTE történetének második Nobel-díjasát, Amerikából.
„A veszteség az életünk természetes velejárója, nem pedig egy patologikus dolog!” Ezt választotta előadása mottójául Tóth Erika, az SZTE ETSZK kríziskezeléssel foglalkozó tanácsadó szakpszichológusa a Kutatók Éjszakáján.
Az Életesemények és veszteségfeldolgozás című előadás elején az érdeklődőknek a padokra kiterített Dixit- kártyákból kellett húzniuk egy olyan képet, amellyel a gyász hívószóra leginkább asszociálnak.
Az alapvetően pozitív töltetű kártyák – az előadó számára is meglepő módon – gyakorlatilag csupa negatív tartalmat idéztek fel a résztvevőkben. Csak elvétve hangzott el a megbékélés vagy a megnyugvás szó a gyász jellemzésekor. Ez Tóth Erika szerint nagyrészt annak köszönhető, hogy nagyon sok a tabu és a téves hiedelem a veszteségek kapcsán.
Tévhit például, hogy csak a negatív változás okoz belső traumát, így kizárólag a halálesetek és szakítások után érezhetjük magunkat depressziósnak. Kétféle alapvető típusa létezik ugyanis a kríziseknek: az egyik a fejlődési szakaszainkból következő változások csoportja a csecsemőkortól időskorig , a másik az életeseményeké, az úgynevezett akcidentális kríziseké. A krízisek érzelmeink szerint lehetnek pozitív megítélésű változások - mint például a házasságkötés, új kapcsolat vagy egy munkahelyváltás -, és negatívak is - szeretteink, rokonaink elvesztése, szakítások. A közös ezekben az eseményekben az, hogy mindegyik nagyfokú alkalmazkodást igényel, ám a kezelésükre, feldolgozásukra sehol nem tanítottak meg minket. Hiszen, idézve az előadót: „azt megtanultuk, hogyan szerezzünk meg valamit, de azt nem, vajon mit tegyünk, ha elveszítjük azt”.
A gyász feldolgozása többlépcsős folyamat. A kezdeti sokkot - ami perceken, órákon, de akár napokon át is eltarthat - a kontrolláltság követi a maga túlzott passzivitásával, vagy épp ellenkezőleg: hiperaktivitásával. Ekkor még nem is tartunk az érzéseink tudatosulásánál: az csak a folyamat harmadik szakasza. Ezt azonban számos tényező gátolhatja, mint például a saját bűntudatunk, a belső küzdelmünk a befejezetlenség érzésével, vagy éppen az, hogy elfojtjuk vívódásainkat még önmagunk előtt is: úgy élünk tovább, mintha mi sem történt volna. Pedig az elfogadáshoz feltétlenül szükség van arra, hogy tisztázzuk magunkban, pontosan mi is az, ami megválaszolatlanul maradt bennünk, illetve nem teljesült az adott személy vagy esemény kapcsán. Arról ugyanis nem tudunk dönteni, kit veszítünk el – de arról igen, hogy elkezdjük-e feldolgozni a veszteséget azáltal, hogy törődünk a felmerülő érzelmeinkkel, és ha kell, akár szakember segítségét is kérjük. Így kezdődhet meg a poszttraumás növekedés fázisa, vagyis az a periódus, amelyik lehetőséget teremt a gyász utáni lelki fejlődésünkre, a további lehetőségeink felismerésére.
A tanácsadó szakpszichológus szeptember 27-én, a Kutatók Éjszakáján tartotta meg előadását az Egészségtudományi és Szociális Képzési Karon.
Szöveg és fotó: SZTE Info - Holecska Tünde
Az SZTE 2019. évi Kutatók éjszakája című program-sorozatáról az SZTE NKI egyetemi hallgató gyakornokai tudósítottak:
A börtönök világáról az SZTE ÁJTK Kutatók éjszakai programján
Fogyasztóvédelmi kisokos a Kutatók éjszakáján az SZTE Állam- és Jogtudományi Karon
Mik azok a poliaminok? – Kutatók éjszakája az SZTE Biológia Intézetében
Minden, amit a daganatkezelésről tudni kell – Kutatók éjszakája az SZTE Gyógyszerésztudományi Karon
Kutatók Éjszakája: Kik laknak az élelmiszereinkben?
Vakteszttel vizsgálták a Kutatók Éjszakáján a prémium, olcsóbb és kereskedelmi márkás virsliket
Kutatók Éjszakája: Hogyan lehet egészségesebb az internetezés?
