SZTE Info

Könyvhét 2019: „A hagyománnyal próbáltam meg legózni” – mondta Pál Sándor Attila a Balladáskönyvéről

Az SZTE Bölcsészettudományi Kar egykori hallgatójának, Pál Sándor Attilának az új kötetét mutatták be a 90. Ünnepi Könyvhéten. Így lett 2019. június 12-én, a Grand Caféban a Balladáskönyv a főszereplő.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

Miért a ballada műfaját jelöli a cím és mit jelent a szerző, Pál Sándor Attila számára ez a műfaj? Hagyomány vagy feldolgozható, alakítható forma? Pál Sándor Attilával a Balladáskönyvről Molnár H. Magor beszélgetett.


Balladaskonyv_UK

 

Az első kérdés arra irányult, hogy mikor jött a ballada iránt való érdeklődés, a balladáskönyv ötlete, kiemelve, hogy már az előző kötetben is voltak balladás-versek. A szerző elmondása szerint a Balladáskönyvet megelőző kötet, a Dühő is olvasható úgy, mint egy népköltészeti gyűjtemény imitációja, azaz a ballada témakör is érdekelte már akkor, rengeteg népballada gyűjteményt olvasott. Tehát inkább a népballada felől közelíti a ballada műfaját és az előző kötetben szereplő versek kapcsán érezte: e köré talán húzható lenne valami, ez tűnt egy evidens iránynak.

 

A címadás kérdése is felmerült. Molnár H. Magor hangsúlyozta: több „Balladáskönyv” címmel megjelent gyűjtést, kötetet is találhatunk. Ilyen például Kallós Zoltán, Sinka István vagy a Diákkönyvtár sorozatban megjelent ballada-kötet is. De vajon hol helyezné el Pál Sándor Attila saját kötetét a cím által teremtett kontextusok mezejében? A válaszból kiderült: a szerző inkább a diákkönytáras kötethez hasonlítja a sajátját, a sokrétűsége miatt. Ott megjelenik Arany János, Villion és több népballada is. Ugyanígy Pál Sándor Attila is több irányból problematizálja a dolgokat, nemcsak a hagyományt tekintve.

 

A kötet mottói is középpontba kerültek. Ezek között szerepel egy Rakovszky illetve egy Arany János idézet, melyeket olvasás közben maga is felfejt az olvasó. Ugyanakkor a harmadik mottó – „Régi dolgok ezek, de valódiak” – nem felfejthető. Így a szerző elárulta: e mottóként felhasznált mondat családi körben hangzott el, hisz mikor betér nagyszüleihez, nagyapja mindig sokat mesél, az említett mondat pedig egy-egy ilyen alkalommal mindig elhangzott a történet végén. Funkciója pedig talán abban rejlik, hogy míg a másik két mottó nagyon irodalmi, addig ez meg nagyon nem. „Ugyanakkor valójában egy csodálatos fikciós probléma. Bennem ragadt” – mesélte Pál Sándor Attila. – „Ha valami csak a fikcióban ragadt, attól még lehetne valódi.”

 

Konkrét népballadák parafrázisai is megjelennek kötetben. Így például Kőműves Kelemen vagy Farkas Sándor balladája. E szövegek világosan mutatják, hogy milyen hagyományokat követnek. De a kötet sokféle ballada-típussal rendelkezik, mert a szerző – elmondása szerint – nem csupán aktualizálni szeretett volna balladákat. Hogyan viszonyulnak ezek a szövegek a hagyományhoz, a ballada klasszikus formáihoz? Miben mások mint a hagyományos ballada és miben kapcsolódnak hozzá? Pál Sándor Attila véleménye szerint a hagyomány az sosem oltári szentség, amelyet csak tisztelni kell, ápolgatni, babusgatni. Ehelyett a hagyományt használni kell, feldolgozni újra és újra. Pontosan ez történik a Balladáskönyv teljes egészében.

 

Pál Sándor Attila előveszi, feldolgozza majd elveti a ballada klasszikus hagyományát, megfosztja kultikus voltától. Nem nyújt formai receptet, nem a hagyományos rímeket követi, ezért balladáit akár daloknak is nevezhetné. A balladatöredékként megnevezett szövegek néhol hosszabbak mint egy másik oldalon felbukkanó egész ballada. Így átértelmeződik a töredék, mely nem a mű terjedelmét, zárt avagy lezáratlan jellegét érinti, hanem magát a jelentést. Töredék-felfogásában a balladatöredék úgy töredék, hogy elméletben köré tudna írni egy balladát. Így lehet létjogosultsága mindennek: mert minden mögött ott áll egy komplett ballada.


Balladakonyv_kozonseg

 

A dal a megnevezés Pál Sándor Attila szerint azért lehetne helytálló, mert ezek a szövegek a ballada műfajához közelítve igen erőteljesen érintették a popzene, az amerikai folk zene irányát is. Ekkor egy szál gitárral kísérve bárminek lehet egy-egy balladája. Ő is ilyen szabadon közelített hozzá. Arra törekedett azonban, hogy mindenik versben legyen egy epikus mag, valami sejthető, de alig felbontható és ennek minimális felvillantásai, így megteremtve a balladisztikus felépítést.

 

– Érdekes, ahogyan Pál Sándor Attila témájában is megújította a romantikus ballada világát, hisz középpontba kerültek a természettudományok, a tudományos témák úgy illeszkednek a műballada műfajához, hogy ilyen jellegű balladai hagyomány valójában nincsen – hangsúlyozta Molnár H. Magor. – A kötetben erőteljesen dominálnak a szövegek a kommunizmusról – például Csernobil, Kádár János, Ceaușescu neve köszön vissza. Itt pedig felmerült a kérdés: miért nyúl vissza? Mert bár a kortárs lírára jellemző, hogy visszamegy és darabkákat hoz a kommunizmusból, itt mégis másképp történik ez. Pál Sándor Attila kapcsolódása a kommunista időszakkal a család felől érthető. A szerző ’89-es születésűként jelentőségteljesnek találta, hogy míg szülei, nagyszülei életének nagy részét uralta az a rendszer, az ő és generációjának gyerekkora pontosan annak romjain „épült”. Ezt megérteni, feldolgozni nagyon fontos dolog – tette hozzá.

 

Pál Sándor Attila balladái erőteljesen kötődnek saját személyéhez, ezért azokat Molnár H. Magor én-balladákként is emlegette a könyvbemutatón. Ez a személyesség szintén új lehet a ballada klasszikus hagyományát tekintve, azonban teljesen természetes, ha a folk zene irányából szemléljük. A szerző új kötete elővesz egy műfajt, de nem egy szempontból közelít hozzá, ötvözi az azt körülvevő hagyományokat, beemel és kiszed dolgokat, s mindebbe saját magából épít bele. Nemcsak formákat, de témákat is ötvöz, a személyességtől a tudományosságon át más nemzetek népballadáinak parafrazálásig minden felsejlik a balladai homályban. Balladaként olvasható dalok, dalokként fellépő balladák, egésznek mutatkozó töredékek és homályos, sűrített egész szövegek lakják be a kötetet, melyek alapja a magyar népballadai hagyományban fellelhető.

 

Ferencz Hedvig

Fotó: Új Krisztina


A 90. Ünnepi Könyvhétről írtuk:

Az SZTE utcára viszi a tudományt a 90. ünnepi könyvhéten is

Könyvhét 2019 – Grecsó Krisztián, az SZTE volt hallgatója ajánlásával nyílt meg az olvasmányok ünnepe

Könyvhét 2019 – Jogtudósok titkai és titkosszolgálati múltjuk

Könyvhét 2019 – A polisz fogalma közelebb visz bennünket a megapolisz megértéséhez

Könyvhét 2019 – Az SZTE hallgatóját, Pejin Leát kérdeztük a Nyugati csiga körfűrésszel álmodik című első kötetéről

Könyvhét 2019 – A kétszáz évvel ezelőtti mindennapokról és a jogi kultúra fejlődéséről is vallanak a jobbágyvégrendeletek

Könyvhét 2019 – Társasjátékokkal rendhagyó tanórát prezentáltak, a Dugonics téren bemutatóztak az SZTE történelem szakos hallgatói

Könyvhét 2019: Lehetséges? – az SZTE TTIK mesterszakoshallgatójának mesekönyve a környezetvédelemről

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

esza_felso

SZTEmagazin

2019. december 02.

Kiemelt_Hernadi_Klara_1

A nyugati világban a mezőgazdaság, valamint a 3. világban például a textilipar szennyező anyagait képes kiszűrni az édesvizekből az a berendezés, amelynek a prototípusát az SZTE Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszéken a dr. Hernádi Klára professzor irányításával dolgozó csapat, az indiai Amity Egyetemmel közösen, fejlesztette ki.

SZTEtelevízió

2019. augusztus 07.

kiemelt_Berenyi_Antal

Berényi Antal, az SZTE Általános Orvostudományi Kar Élettani Intézet adjunktusa és kutatócsoportja azonosította azt az agyterületet, amely azoknak a ritmusoknak a keletkezéséért felelős, amelyek alvás közben a rövidtávú memóriából áttöltik az emléknyomokat a hosszú távú memóriába. A felfedezés segít annak a megértésében, miként tudunk emlékezni. Azt is felderítették, hogy a különböző epilepszia-típusok hogyan alakulnak ki az agyban. A kutatócsoport munkájáról dokumentumfilmben mesél az SZTE agykutatója.

Eseménynaptár

Eseménynaptár RSS

Rendezvénynaptár *

  • december 9. 08:00 - 20. 23:59
  • 2019. december 23. 08:00 - 2020. január 1. 00:00
  • 2020. január 8.
    17:00 - 18:30
    Ha kell, elájulnak, zokognak vagy órákig fekszenek a romok alatt a Magyar Imitációs Egyesület önkéntesei, hogy a mentő- és rendvédelmi szervek emberei gyakorolhassák rajtuk az elsősegélynyújtást. Szokatlan munkájuk életeket menthet – erről mesélnek vendégelőadóként az SZTE Junior Akadémiai Esték soron következő előadásán.