Az összművészetiség jegyében – a REÖK két kiállításán tárlatvezető lesz néhány egyetemi szereplő

Egy világhíresség, a mai (idősebb) szülők, nagyszülők és dédszülők generációjának ikonikus alakja, Bob Dylan grafikái először láthatóak Magyarországon. A rockzene élő legendája, az irodalmi Nobel-díjjal elismert dalszerző grafikáit állítja elénk a REÖK – REgionális Összművészeti Központ.

– Bob Dylan képzőművészeti teljesítményére akkor figyeltünk föl, amikor a rock költőjének is nevezett zenész elnyerte az irodalmi Nobel-díjat – árulta el a REÖK-beli tárlat kurátora, Nátyi Róbert. Az SZTE Bartók Béla Művészeti Kar dékáni tisztét is betöltő művészettörténész elmondta: egy prágai múzeum anyagából válogatták a Szegedre hozott ötven grafikát.

Úton. Jack Kerouac kultikus regényét idézik föl bennünk Bob Dylan grafikákái. Amerikai utazásainak lenyomatai az 1989 és 1992 közötti időszakot idéző képek. A sokoldalú alkotó a koncertturné szüneteiben készült pillanatfelvételeket, rajzait ültette át festményekké.

– Erős színvilág, fénnyel hangszerelve és zenével kísérve. Ez várja a Bon Dylan-tárlat látogatóit – mutatott körbe Nátyi Róbert. – Nem múzeumi kiállítást rendeztünk, tehát nem történetiségében mutatjuk be a zenész életútját, hanem a képzőművészeti munkásságát villantjuk föl. A szempontrendszer ugyanaz, mint legutóbb Náray Tamásnál: adott egy brand, egy közismert személyiség, aki képzőművészként jelenik meg a REÖK-ben. Így aztán itt nincsenek Bob Dylan-relikviák, -plakátok, -fotográfiák, csak a -művek.

Csendélet, város- és utcakép… Váltakoznak a grafikák, mint egy film képkockái. A XIX-XX. századi amerikai hiperrealista festészettel kacérkodó művek és a klasszikus tájképek sorozatát néhány akt és emberábrázolás szakítja meg.

– A képek ugyanazzal a lendülettel, energiával születtek, mint a dalok. Az élet hétköznapi pillanatai köszönnek ránk a tárlaton – válaszolta a művészettörténész a kérdésre: Miként jön át Bob Dylan képzőművészeti alkotásain a zenéjét és a költészetét jellemző gondolkodásmód? – Olyan hétköznapi narratívák vannak e képekben, hogy azok nem szorulnak külön magyarázatra. Ez az egyik erőssége Bob Dylan képeinek, amelyeket festői értelemben sem bonyolított túl.

Autodidakta képzőművész, aki mára komoly kiállításokon mutatkozik be. Ő Bob Dylan.

– Nagyszerű legendaképző figura: az egymásnak ellentmondó anekdoták mutatják, hogy tudja: amit eltitkol, jobban érdekli az embereket, mint amit elmond – fogalmazott a kurátor, az SZTE művészettörténésze. – Bob Dylan a világ kultúrájában meghatározó és megkerülhetetlen személy. E személyiség a grafikái révén önmagából mutat meg egy szeletet. Konvencionális tájképábrázolása triviálisnak is nevezhető, mégis érdekes, mert az alkotó játszik: ugyanaz a kép különböző tónusú színvilágban másfajta emóciót vált ki nézőben. Ez a zenei szimbolizmus egyik kimutatható hatása a képeken. A grafikák elárulják, ahogy fejlődik Bob Dylan szakmai, festői tudása is.

A REÖK első szintjének termeibe költöztetett Bob Dylan-művek között önkéntes tárlatvezetők lesznek kalauzaink. Közülük például az SZTE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karon diplomát szerzett, kurátor szakosaként munkát kereső Kanyó Csillának ez lesz Szegedtől és a REÖK-től búcsúzó utolsó tárlatvezetése.

– Az összművészeti létet mutatom be tárlatvezetőként – jelentette ki a friss diplomás bölcsész. – Néhány alkotására azzal hívom föl a figyelmet, hogy fölvillantom: egy-egy Bob Dylan-dal és -költemény miként reflektál a képzőművészeti alkotásokra.

*

Összeművészeti élményt nyújt a Magyar Képzőművészeti Egyetem diplomamunkáiból rendezett tárlat, 17 ifjú mutatkozik be, a restaurátortól kezdve a díszlettervezőn át a grafikáig többféle MKE-tanszékhez kötődik alkotás.

– A jövő művészei számára is bemutatkozási lehetőséget teremt a REÖK. A REgionális Összművészeti Központ és a Szegedi Szabadtéri Játékok életében e fiatal alkotók festőművészként, grafikusként, díszlet- és jelmeztervezőként vannak jelen – fogalmazott a tárlatnyitón Herczeg Tamás. A Bánffy-díjas kulturális menedzser, a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatója szerint a kiállított darabok alkotói hamarosan visszatérnek, érett művészként. – Legyenek kíváncsiak, bátran asszociáljanak – ajánlotta a kiállítás megnyitóján megjelenteknek.

A "Best of diploma" tárlat az MKE és a REÖK együttműködésének egyik lenyomata. A REÖK más felsőoktatási intézményekkel, így például a Marosvári Művészeti Egyetemmel is bővíti kapcsolatait.

– Értékmérce. A „Best of diploma” tárlat megmutatja, hol tart az egyetemi művészeti képzés. Jelzi a fiatal alkotók bátorságát abból a szempontból is, hogy egyéni látásmódjukat mennyire képesek beemelni a vizuális kultúra világába – indokolta Sejben Lajos képzőművész, hogy miért kíváncsi az MKE hallgatóinak az alkotásaira.

Letisztult formák. Szobrok. Intermédia, grafikák. Színházhoz kapcsolódó díszlettervek… Festőművész mesterképzési szakról: Kis Kata Linda, Varga Ádám Miklós; a Grafikusművész mesterképzési szak / Képgrafika specializációról Agafina Anna, Sipos Boglárka; a Grafikusművész, mesterképzési szak / Tervezőgrafika specializációról Jásdi Júlia Lili, Végh Veronika; a Szobrászművész mesterképzési szakról Combarro Petra Inez, Kozma Anita munkája látható. A Szegedről indult és visszatérő Kovács Gyula A. reprezentálja az Intermédia-művész mesterképzési szak diplomásait. Az MKE Látványtervezés alapképzési szakról Kopp Krisztina, a művész mesterképzési szakról Jeli Sára Luca, Zubor Kata; a Restaurátor művész mesterképzési szak / Képzőművészeti restaurátor specializációról Somodi Nóra, Zomborácz Tamás, Tamási Alexandra, míg az Iparművészeti restaurátor specializációról Horváth Nándor, Varga Judit diplomamunkája került a REÖK-be.

– Nálunk nincs színházhoz kötődő képzés, ezért fokozottabban érdekelnek az itt bemutatott tervek – árulta el Molnár Sándor, az SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Kar művésztanára, miért állt hosszabb ideig Jeli Sára munkája előtt. – A szomszéd teremben látható grafikát is megnéztük, bár ehhez hasonló, plakátszerű, de a „könyvformát” követő megoldást már máshol is láttunk, nálunk is készítenek ilyesmit a hallgatók. Akár egy családi történet is kibomlik egy ilyen „könyvet” lapozva… Bátorság Yves Klein-kékje után kékre festeni egy vásznat, ám Kis Kata e kékségében további mélységeket is felfedezhetünk…

Eddig szinte egyedülállóan uralta a képzőművészeti képzést az MKE. A végzős hallgatók munkái jelzik, mi lesz „a művészet” néhány évtized múlva. Ezért is izgalmas a "Best of diploma" tárlat Szegeden, ahol az SZTE Bartók Béla Művészeti Kar törekvései között szerepel új, a képzőművészethez kötődő szakok indítása.

– Inspirációt jelent számomra egy kiállítás megnyitóján vagy egy irodalmi esten részt venni – mondta Fodor Barbara, az SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Kar képalkotás szakos hallgatója. A versírással is foglalkozó egyetemista kíváncsi arra, más felsőoktatási intézményekben milyen a művészeti képzés.

A Nap motívummal dolgozik Kovács Gyula András. Az SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Kar képi ábrázolás szakján megszerzett ismereteket az MKE hallgatójaként gyarapító fiatal művész visszatér alma materébe: reményei szerint 2019 őszétől a szegedi egyetemistákat taníthatja.

– Az MKE öt éve alatt is rendszeresen dolgoztam Szegeden, az SZTE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karához szorosan kötődő Homo Ludens Projekten. A ZUG Alkotóközösség produkciójával részt vettünk a 29. Thealter Fesztiválon is – mesélte a képzőművészettel, színészettel is foglalkozó fiatal. Fotójával az OTDK Művészeti és Művészettudományi Szekció egyik nyertese az MKE-diplomás Kovács Gyula András.

– Lyukkamerával készült a felvétel. Rítusszerűen, vallásos képzettársítással, a festő mozdulataival „dobáltam” a kamerát. A felvételt letisztítottam: a Nap vizualitása úgy jelent meg, hogy például a felhős ég, vagy a tavasz és a nyár „lenyomatát” is visszaadja – mesélt az MKE Intermédia-művész mesterképzési szakot lezáró, a REÖK-ben látható diplomamunkája születési körülményeiről Kovács Gyula András. – Szeptembertől, ha megkapom a lehetőséget, akkor az SZTE JGYPK hallgatóinak a sokszorosítást és esetleg tervezőgrafikát oktatok. A klasszikus technikák mellett nyitunk: a hagyományt mixeljük az újdonságokkal – ígérte az ifjú művész, aki a fővárossal sem szakítja meg kapcsolatait. – Az MKE szakkollégiumán keresztül részt veszek egy nagydoktori kutatásban: robotkarral, 3D nyomtatással foglalkozunk. E kurzusokon mi is új technikákat tanulunk, s én arra figyelek, mindezt miként lehet kifuttatni a képzőművészet irányába.

SZTEinfo – szöveg, fotó: Újszászi Ilona