Nemzetközi robotolimpiát nyertek az SZTE gyakorló iskolájának diákjai
2019. augusztus 06.
Aranyéremmel tértek haza az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola diákjai a dániai robotolimpiáról. A négynapos versenyen legóból épített vakvezető kutyájukkal és okosvárosukkal mindenkit lenyűgöztek és hatalmas sikert arattak.
Fantasztikus eredményt értek el Dániában a Szegedi Tudományegyetem Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola másodikos és harmadikos diákjai. A négynapos World Robot Olimpiadon (WRO) legfiatalabbként indultak a kisiskolások, akik csupán 3 hónap alatt építették meg robot vakvezető kutyájukat és az okosterepasztalt.
A három fiatal – a másodikos Manai Delal és Kaszás Tamás, illetve a harmadikos Scurrah Linda – fejéből pattant ki az ötlet, hogy a legó készletből egy kutyát építsenek, majd a további közös gondolkodás eredményeként született meg a vakvezető kutya ötlete. A robot mellé pedig a gyerekek egy kislányt is építettek, hogy valósághűen tudják bemutatni a kutyus működését.
– A robotkutyánk napelemmel működik azért, hogy amíg az utcán sétálnak gazdájával, Lilivel, addig töltődni is tudjon. A kutya elejére egy szenzort építettünk, hogy az akadálynál megálljon, majd hanggal jelezzen a látássérült gazdának – mutatta be a Max névre keresztelt vakvezető robotkutyát Scurrah Linda. – Fényjelzést is ad, hogy a körülötte lévő emberek észre vegyék, hogy ez egy segítő kutya nem egy közönséges sétáról van szó – egészítette ki Manai Delal.
A versenyre nemcsak a robotkutyát kellett megépíteniük a diákoknak, hanem egy egész okosvárost is. A diákok felkészítő tanára, Özvegy Judit elmondta, hogy a terepasztalon energiatakarékosan, mindent napenergiával, szélenergiával működtettek. Házakat, önvezető vonatot és önvezető gépkocsit is elhelyeztek a legó városban.
– Amikor kiderült, hogy vakvezető robotkutyát szeretnénk építeni, akkor megismerkedtünk egy látássérült zenetanárral is, akinek nagy szerepe volt abban, hogy érzékenyítse a gyerekeket – mesélte Özvegy Judit. – Megismertette velük a Braille-írást, mesélt nekik az életükről, a nehézségekről, arról, hogy milyen nehéz egy vakvezető kutyát kiképezni, milyen hosszú ideig tart és milyen sok pénzbe kerül, illetve, hogy milyen hosszú idő mire egyáltalán hozzá szokik a kutya a gazdájához.
A dániai versenyt Aarhusban tartották, ahova a szülők is elkísérték a gyerekeket. Ez a négy nap nemcsak a versenyzésről szólt, külön programokat is biztosítottak a résztvevőknek. – Vidámparkban, Legolandben és egy vitorláshajó-kiállításon is jártunk – mesélték élményeiket a gyerekek. Felkészítő tanáruk elárulta, hogy nagyon jól érezték magukat a versenyen, és még mindig hihetetlen, hogy mindössze három hónap alatt sikerült egy olyan ötletet megvalósítaniuk, amivel ilyen szép eredményt értek el.
– A gyerekek az országos versenyen pénzjutalmat kaptak, ami nagyon jól jön, hiszen annyira fellelkesültek, hogy mindenképp fejleszteni akarják a vakvezető kutyájukat. Szeretnénk szenzorokat, motort és csatlakozókat is vásárolni, hogy komolyabb programokra is képessé tegyük a kutyát – vázolta jövőbeni terveiket Özvegy Judit.
Azért választottam Szegedet, mert hiába nagy egyetemvárosról van szó, mégis nagyon otthonosnak éreztem a hangulatát minden korábbi látogatásom során. Nagyon jó, hogy minden közel van a városban, és egy-egy jó buli után egyszerűen hazajuthatok. Nagyon jó a közösség is itt, mindenki nagyon barátságos.
Balog László - ETSZK, gyógytornász
Világ életemben az egészségügy iránt vonzódtam. Talán ezért jelentkeztem először biológia szakra, ami nem vált be. Később gyógymasszőrködéssel foglalkoztam, ott ismertem meg nagyon sok olyan embert, akik az SZTE ETSZK gyógytornász szakára járnak. Megtetszett a tudás, amit ők képviselnek, ezért eldöntöttem, hogy én is ide akarok járni. Azért a Szegedi Tudományegyetemet választottam, mert itt olyan gyakorlatorientált a gyógytornászképzés, mint sehol máshol az országban. A gólyatábor és kari bulik is nagyon jók, összességében mindennel meg vagyok elégedve.