Az SZTE Onkoterápiás Klinika új igazgatója szerint paradigmaváltás előtt áll a daganatkezelés

2018. december 25-től nevezeték ki az Onkoterápiás Klinika igazgatói székébe. Az időzítés nem szokványos, hogyan indult a munka és mik az eddigi tapasztalatok?

Érdekesen indult a munka, karácsony után jöttem be először az intézetbe dolgozni. Nem vagyok babonás, azonban december közepén eltörött az alkarom. Fél kézzel kezdtem a klinika irányítását, szó szerint nem tudtam a bal kezemet használni. Szerencsére itt voltak a munkatársaim, akik segítették az ismerkedést, és hogy eligazodjak a klinikán, például ezen a különleges telefonkagyló alakú folyosórendszeren. Azóta is sokszor amolyan Mátyás király módjára jövök-megyek az intézményben, és igyekszem minél pontosabban átlátni a beteg utakat, beszélgetek az éjszakás nővérekkel, hogyan tudnak együttműködni a fiatalabb és a tapasztaltabb kollégák, egy-egy munkafolyamatnak a megfelelő elosztására hívom fel a figyelmet. Nagyon fontos a jó szervezés, intézetünkben európai szintű, komplex ellátást biztosítunk, naponta 100-110 beteget kezelünk sugárterápiával, kúraszerűen pedig 70-80 páciens kap infúziót a fekvőbeteg ellátása mellett. Szerencsére a betegség típusának megfelelően általában a legoptimálisabb gyógyszert tudjuk biztosítani.

Onkodermatológus bőrgyógyász professzorként ez a feladat mekkora váltás az életében?

A klinika irányítása természetesen nagy megtiszteltetés, szép és komoly megbízatás. Szakmailag azonban nem nagy váltás, a rákgyógyítás terén van tapasztalatom, előtte ugyanis 33 évet töltöttem a Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinikán. Húsz évet szinte kizárólag daganatos betegekkel foglalkoztam. Nagyon fiatalon, 32 évesen kaptam meg feladatként, hogy egy önálló onkológiai ambulanciát szervezzek meg, 2004-től pedig a bőrklinika 15 ágyas onkológiai részlegét alakítottam ki. Nagy öröm számomra, hogy most egy jól működő klinikát vehettem át, ahol újult erővel koncentrálhatok a feladatokra. Magyarországon jelenleg évente közel 33 ezer ember hal meg valamilyen daganatos betegségben, ez a második leggyakoribb halálok. A klinikánkon az elmúlt tíz évben nagyjából megduplázódott az esetszám, viszont a betegek száma szerencsére nem nőtt ilyen arányban. Mindez az egyre hatékonyabb komplex terápiáknak köszönhető, ugyanis a páciensek élete jelentősen meghosszabbodott, és 10-20-30 éves követéssel kezelünk emlőrákos vagy vastagbél daganatos betegeket. Ma már kiterjedt áttétes eseteknél is a sokadik terápiás kezelést alkalmazva tudjuk hónapokkal, esetleg évekkel hosszabbítani az életesélyeket.

Vizit az Onkoterápiás Klinikán

A betegellátás javítása érdekében milyen újításokat tervez a klinika működésében?

Legfontosabb számomra, hogy a betegek kényelmét javítsam a kellemetlen kezelések során és szeretném elérni, hogy a munkatársaim is olyan körülmények között gyógyíthassanak, ami megkönnyíti a nehéz feladatok ellátását. Számos tervem van, néhányat ebből már megvalósítottam. A páciensek érdekében a munkafolyamatokat és a beteg utakat szeretném lerövidíteni. Nagyon fontos, hogy a betegek minél hamarabb kerüljenek onkoteam megbeszélésre. Ez korábban hetente egyszer, péntek délután történt meg, most viszont hétköznap minden reggel 8 órától onkoteammel kezdjük a napot.

Miért olyan fontos ez?

Mert ha egy sürgető, akut esettel megjelent beteg a következő nap reggelén onkoteam elé kerül, egy közös bölcsesség alapján rövid idő alatt elkezdjük a kezelés szervezését vagy magát a kezelést. Ezzel a módszerrel rövidebb az átfutási ideje egy-egy probléma megbeszélésének. A külön heti rendszerességgel összeülő úgynevezett szerv specifikus teamekben, ahol belgyógyászok, patológusok, onkológusok, egyes sebészeti társszakmák is részt vesznek, megvitatják, hogyan kerüljön a páciens műtétre. Más szemszögből nézi az esetet egy onkológus, egy sebész, vagy egy patológus, aki például a daganatok karakterét vizsgálja, és javasol esetleg drasztikusabb beavatkozást. Egy műtéti team pedig egy sürgős műtét után reflektál a kollégáknak, hogy a beavatkozás után hamarosan küldik a beteget onkológiai kezelésre. Ez egy nagyon fontos oda-vissza ható kapcsolat, ugyan korábban is működött a klinikán, de most az intézeten belüli és a szakmák közötti konzultációs lehetőség több és intenzívebb lett. A bécsi egyetem onkológiai klinikája által szervezett nemzetközi online immun-onkoteamben is konzultálunk kollégáimmal egyszer-kétszer havonta. Nagyon büszke vagyok rá, hogy egy olasz és szlovén együttműködés révén – több sebészi szakma részvételével -, az egyébként esélytelen pácienseknél egy új onkológiai kezelési módszert, az elektrokemoterápiát is sikerül hamarosan, az országban elsőként elindítanunk. Határon átnyúló kollaborációnkkal nemcsak új sugárterápiás fejlesztésekre nyílik lehetőségünk a közeljövőben, de lépésről lépésre haladva a közép-kelet európai régió egyik vezető onkológiai központjává fejlődhetünk.

Mi alapján dől el, hogy melyik terápiás módszer válik be a betegnél?

Sajnos tudjuk, hogy a szervezet daganatos elváltozása legtöbbször az egész szervezet betegsége. Csak egy felszínt látunk, egy manifesztációt, vagyis például egy korai emlőrák esetében a csontvelő punktátumból már ki lehet mutatni a tumor sejteket. Vagyis ha csak egy icipici kiszűrt emlődaganatot diagnosztizáltunk, nem egyértelmű, hogy csak a sebészi módszerrel lehet gyógyítani. Ilyenkor mindenféle terápiás modalitást fel kell használni, akár a sugárterápiás módszereket vagy a gyógyszeres terápiákat. Előfordulnak olyan daganatos esetek is, például a szarkómáknál, a kötőszövet rosszindulatú daganatainál, ahol már az is bizonyított, ha a sebészi beavatkozás előtt előkezeljük a tumort kemoterápiás szerekkel vagy radiokemoterápiával, akkor sokkal hosszabb ideig lesz tünetmentes a beteg. Ennek a multidiszciplináris szemléletnek, a molekuláris diagnózist követő egymásra épülő terápiás modalitásoknak köszönhetően a páciensek túlélési esélyei többszörösére nőnek.

Miben tér el a klasszikus onkológiai gyógymódoktól a legújabb eljárás, az immunterápia?

Manapság személyre szabott kezeléseket alkalmazunk, a szövettani diagnózison túl, a beteg daganatának molekuláris analíziséből nyert információk alapján kezdjük a célzott gyógymódokat. A daganatos betegek ellátásában egy nagyon fontos új kezelési lehetőség az immunterápia, az immunonkológiai szerek használata, ami a klasszikus terápiákhoz képest egy merőben más megközelítést képvisel. Ez az eljárás nem közvetlenül a daganatra, hanem az immunrendszer működésére hat. Ennek a működésnek az az egyik legfontosabb sajátossága, hogy hosszú távú daganatellenes hatás kialakítására képes, vagyis egyik nagy előnye az immunterápiának, hogy tartós védelmet biztosíthatnak a páciensek számára az adott rákfajtával szemben. A daganatok immunterápiájának célja, hogy az immunrendszer képes legyen felismerni és elpusztítani a daganatsejteket. Ezt az eljárást legelőször a melanomás betegeken kezdték el alkalmazni, majd egyre szélesebb körben, az előrehaladott veserák, húgyhólyagrák, a Hodgkin-limfómában érintett betegeknél, valamint a nem kis kissejtes tüdőrákos és a fej-nyaki tumoros pácienseknél. Az immunterápiáknak köszönhetően paradigmaváltás előtt állunk a daganatos betegek kezelésében, tíz éven belül lassan el fognak tűnni a hagyományos kemoterápiás eljárások.

Csak egy onkológussal ne kelljen beszélnem! – így gondolkodik általában az ember. Viszont egy onkológus hogyan éli meg, amikor tudja, hogy egy beteg menthetetlen?

A legnehezebb valakinek azt mondani, hogy eddig tartott a tudásunk. Előfordul, hogy pontosan így hangzik ez a mondat, és van, amikor a beteg fogalmazza meg. Ilyenkor ő már tudja, hogy elfogyott a lehetőség, és akkor nem egyszer, és nem kétszer teszi fel a kérdést, hogy akkor nincs tovább? Az onkológus számára is ez az a pont, amikor össze kell szednie magát, hogy kimondhassa az igazságot. Már nem javul a kezelést követően a beteg állapota, és azt kell mondania: azzal a gyógyszeres kezeléssel, amit én adhatok, nem tudnék rajta segíteni, csak rontanék az állapotán. Amikor onkológusként azzal kell szembenéznem, hogy elveszíthetek egy beteget, arra gondolok, a mai tudásunk szerint ezt lehetett elérni, és én mindent megtettem az érdekében. Ennél többet nem tehettem. Ez egy nagyon nehéz szakmai és egyben lelki kérdés is.

Fotógaléria az onkoteam reggeléről

Ahogy végigjöttem a klinikai folyosón várakozó betegek előtt, és eljutottam az igazgatói irodába, mintha egy egészen más világba léptem volna: a szoba finom, fehér és zöld színei, a bútorok és képek harmonikus egysége árulkodó. Nagy zöld betűk hirdetik: RELAX. A professzor asszonynak mi jelenti a kikapcsolódást?

Mindig szerettem magam körül a kifinomultságot, egyébként ha nem az orvosi pályára léptem volna, akkor még a lakberendezés érdekelt. Amikor régen a férjemmel a közös életünket egyetlen szobában elkezdtük, akkor is igyekeztem mindent nagyon otthonossá tenni. Amennyire időm engedi színházba, koncertekre járok, és nagyon szeretek olvasni. Ez nagyon sokszor a szakmai irodalmat jelenti, azonban este levezetésként szívesen lapozgatom a Nők Lapját, abból is leginkább Grecsó Krisztián és Háy János írásait kedvelem. Természetesen mindenek felett a családom áll, a velük töltött idő a legdrágább számomra. Ha a férjemmel, Lázár Györggyel, a fiammal és a családjával, a 11 hónapos kis unokámmal elutazunk valahová, és egy picit magunk mögött hagyhatjuk a mindennapok küzdelmeit és stresszét, akkor tudunk ténylegesen lazítani. Nagyon jó a nagymama szerep!

SZTEinfo: Lévay Gizella

Fotó: Bobkó Anna