Pillanatfölvétel a dékánoktól – A műszaki képzés bővítése az SZTE Mérnöki Kar jövője

Mérlegkészítésre kérjük a 2017-2018. tanév indulásakor a Szegedi Tudományegyetem mind a 12 karának dékánját és az előző ciklus vezetőjét. Legutóbb a 2014-2015. tanév kezdetén kértünk pillanatfelvételt a dékánoktól. Mostani interjú-sorozatunkban is a szegedi egyetem dékánjai által irányított közösség örömei és gondjai, az adott kar helyzete és céljai kerülnek fókuszba.

Kilenc éve hívták a Szegedi Tudományegyetem Mérnöki Karára dr. Bíró Istvánt. A mechanikát oktató, eredetileg mezőgazdasági gépészmérnök végzettségű szakember immár 2020-ig dékánként irányítja az egykor élelmiszeripari, majd műszaki profillal megújuló SZTE MK munkáját.

A szakkínálat bővítéséért

– Milyen előnyökkel járt, hogy egy másik felsőoktatási intézmény működését ismerve, ott különböző középvezetői posztok betöltse után érkezett a Szegedi Tudományegyetem Mérnöki Karára?

– A szolnoki főiskolán hat évig kari oktatási főigazgató-helyettesként, két évig oktatási rektorhelyettesként dolgoztam, és fakultás igazgatóként is szereztem tapasztalatokat az oktatásszervezésben. Ott tanultam meg, mivel jár egy új szak akkreditáltatása, hogyan lehet profilt bővíteni.

– Azt is mondhatjuk, hogy az SZTE Mérnöki Kar portfóliójának a kiszélesítése miatt hívták Szegedre?

– Igen. Az SZTE MK akkori dékánja, Véha Antal azért hívott meg, hogy a kart hagyományosan jellemző, az élelmiszer-feldolgozáshoz kötődő szakkínálat bővítésében, a műszaki képzés fejlesztésében segítsek. Akkoriban, 2008-2009-ben visszaesett az élelmiszermérnökök iránti igény, csökkenőben volt a hallgatói létszám. Ezért határozta el a kar akkori vezetése, hogy nyitni kellene, elsőként a gépészmérnök szak irányában.

– Ez önnek mint mezőgazdasági gépésznek vonzó feladatnak tűnhetett a rangos Szegedi Tudományegyetemen. Milyen különbségeket tapasztalt Szolnok és Szeged között?

– Az alföldi, vidéki főiskolák sorsát követve leépülőben volt a szolnoki főiskola, amikor távoztam. Itt, a Szegedi Tudományegyetemen viszont volt igény és szándék a fejlesztésre. Nyitott volt az egyetemi és a kari vezetés, így 2010-ben már akkreditáltuk a gépészmérnök szakot, ami 2011-ben be is indult. A már évek óta létező műszaki-menedzser alapszakot 2012-ben bővítettük a műszaki-menedzser mesterszakkal. Majd egy újabb gyöngyszem következett: a mechatronikai mérnök alapszak 2015-ben, majd 2017-ben a gépészmérnök mesterszak került be az SZTE MK portfóliójába. Az SZTE MK fölismerte, hogy mindezekre a képzésekre valós munkaerőpiaci igény van, hogy a gazdaság nagyon igényli a mérnököket. A gépész és mechatronikai mérnök alapszakokkal megerősödött az SZTE MK műszaki kínálata, amelyre nappali tagozaton 110-120, levelezőn 40-50 hallgató érkezik.

A gyakorlatorientált képzésért

– E számszerűsíthető eredményen túl a duális képzésnek a szegedi egyetemen belüli elsőkénti bevezetése is növelte az SZTE MK tekintélyét? Ön Dékáni köszöntőjében is hangsúlyozza: „Oktató munkánkban fontosnak tarjuk a szilárd elméleti alapokon és a szoros vállalati kapcsolatokon nyugvó gyakorlatorientáltságot.”

– 2014-ben nyitottunk a vállaltok felé: jelenleg már több mint 30 partnerrel dolgozunk együtt a felsőoktatási képzés gyakorlatorientáltságának a növeléséért. Induláskor, őszintén szólva, nem gondoltunk, hogy ennyire gyümölcsöző és összetett kapcsolatháló alakul ki a felsőoktatás és a gazdasági szféra között. E szoros együttműködésben belelátunk az életükbe: tudjuk, mire van igényük, milyen problémákkal küszködnek, hogyan keresik az utánpótlást, a fiatal diplomásokat. Ugyanakkor segítik a munkánkat azzal, hogy fogadják a duális képzésre kész hallgatóinkat. A cégek mentormérnökei évi 90 munkanapot foglalkoznak az SZTE MK diákjaival, gyakorlati feladatokat adva vezetik be őket a munka világába. Így a fiatalok olyan kompetenciákra tesznek szert, olyan ismeretket sajátíthatnak el, amelyeket egyedül az SZTE MK nem tudna átadni. A 2014-2015-ben meghirdetett duális képzésre még csak néhány fiatal jelentkezett, de számuk 2016-2017-re 25-30-ra bővült. A 2018 őszén induló tanévben már további 40-50 új duális hallgatóra számítunk.

– Külföldi hallgatók számára is vonzó az SZTE MK?

– Törökök, litvánok, spanyolok, irániak érkeznek ide tanulni. A hozzánk érkező 20-30 Erasmus-hallgatók oktatásába angol nyelven kapcsolódnak be a kollégák, Gál József dékánhelyettes ösztönzésére. Ebben az irányban is bővítjük portfóliónkat: az élelmiszermérnöki mesterszakot 2019-től angol nyelven szeretnénk kínálni.

– Hogyan segítik a céges kapcsolatok az SZTE MK munkáját?

– Szorosan kapcsolódunk a vállalatokhoz, rajtuk keresztül érzékeljük a gazdaság igényét. Itt, a dékáni irodában gyakran ülnek olyan cégek műszaki vagy HR-es vezetői, akik komplett és szabadon választható tantárgyat is behoznak az intézményünkbe. Így választhatják hallgatóink például a karbantartási, illetve az ugyancsak üzemszervezéshez és gyártáslogisztikához kapcsolódó, a hatékonyság növelését fókuszba állító lean menedzsment kurzust. De laboratóriumi berendezést, eszközöket is kapunk a cégektől, így segítik a munkánkat. Így itt, e felsőoktatási közegben alakul ki a közös nevező a munkaadók és a jövendő munkavállalók között.

Az egyensúly helyreállításáért

– A műszaki vonulat és a gyakorlatorientált képzés erősítése volt a célja azzal, hogy nyolc év mechanika oktatói és képzésfejlesztői munka után, 2017-ben benyújtotta dékáni pályázatát, és immár ön irányítja az SZTE Mérnöki Kart?

– Igen. A kollégák támogatása kellett a pályázat sikeréhez. E támogatás mögött azt látom, hogy az SZTE MK jövőjének zálogát látja abban, hogy a hagyományos élelmiszermérnöki képzés mellé teszi a műszaki – gépész – mechatronikai profilt. Hiszen például a gépészmérnök képzés indításához jórészt adottak voltak a feltételek az itt szép hagyományú élelmiszermérnök képzés alapján. Mindez hozzájárult ahhoz is, hogy az SZTE MK stabilizálta a költségvetését.

– Ez azt is jelenti, hogy a hallgatók által nem preferált, „kiüresedő szakok” oktatói gárdájának sikerült úgy feladatokat adni?

– A kar ilyen jellegű egyensúlya is helyrebillent. Az SZTE MK 2009-2011 táján költségvetési szempontból is mélypontra került. Az e szinten befagyasztott költségvetésünk ellenére szinte kétévente indítottuk egy olyan új szakot, aminek az oktatói humánerőforrás és infrastrukturális igényeit kevés fejlesztéssel, lépésről lépésre biztosítani tudtuk. Ráadásul 2011-től 2017-ig 62 százalékkal növeltük a hallgatói létszámot. Mindennek is köszönhető, hogy 2017-ben javult a költségvetési helyzetünk, 2018-ra helyreállt az SZTE MK egyensúlya.

– Tehát az SZTE MK költségvetési, humánerőforrási egyensúlya helyreállításának kulcsa a szakkínálat bővítése? E szempontból, immár dékánként, mi van a tarsolyában?

– A logisztikai mérnök alapszak indításához már csak a MAB engedélye szükséges. A logisztika ugyanis nem csupán szervezés, mint ahogy sokan gondolják. A műszaki képzés részeként a logisztikai mérnök koordinálja a vállaltok közötti mozgások – beszerzés, tárolás, szállítmányozás – mellett például a cégen belül milyen anyagáramlást, a feldolgozási műveleteket, s mindezt informatikai támogatással követi. Tehát nagyon-nagyon műszaki szak a logisztikai mérnöké, amely iránt nagy a valós vállalati igény.

– Közben „profiltisztítás” is történt, mert a vidékfejlesztési mérnök szak immár az SZTE Mezőgazdasági Kart erősíti. Mi a magyarázata, hogy ezt a népszerű szakot átengedték a szegedi egyetem hódmezővásárhelyi karának?

– Nem volt könnyű döntés, a fenntartó javaslatára történt így. Azon ésszerűsítés alapján, amelynek eredményeként az SZTE MK hosszú távon az agráros jellegéből műszaki profilúvá válhat. Azoknak a kollégáknak, akik korában a vidékfejlesztési agrármérnök szakunkon oktattak, az alapszaknak az elkerülésével új feladatot találtunk azzal, hogy elindítjuk logisztikai mérnökképzést. Tehát bár hiányzik a költségvetésünkből a vidékfejlesztésen tanuló 50-60 hallgató utáni normatíva, ám ezt a problémát is igyekszünk megoldani. Fontosnak tartom, hogy az SZTE MK munkatársai közül senkit sem kellett elbocsátani az átalakítások közepette sem. Azon vagyok, hogy olyan oktatási feladatok jelenjenek meg, amelyekhez a kollégák – esetleg oktatási profiljuk módosításával –, de tudnak igazodni.

– A műszaki képzési vonal erősítésébe illeszkedne, ha itt is indítanák a fiatalok körében jól hangzó járműmérnök szakot is…

– … Ám Szeged közelébe még nem telepítettek autógyárat. Ráadásul nem autót tervez a járműmérnökök zöme, mint a fiatalok remélik, hanem a gyártósoron dolgozik porjektmérnökként, operatív ügyeket intéz. Sokan azt sem tudják, hogy a járműmérnök szűkebb területen tud elhelyezkedni, mint a gépészmérnök. Ahol gép működik, ott a gépészmérnök munkát talál. Ugyanakkor reméljük, hogy Kecskemét és Debrecen után Szegednek kell következnie az autóipari beruházás-sorozatban.

Integráció és együttműködés

– Ebből kiindulva milyen további szakok indításának a tervét dédelgetik?

– A logisztika után a mechatronikai mérnök mesterszak kidolgozásához kezdünk hozzá a kollégákkal. Erre adott az ipari igény, de a hallgatóink is igénylik. Például médiaszereplései miatt közismert tehetséges hallgatónk, Gyurkó Csilla, aki nemcsak Pneumobil, hanem a TechTogether versenyen is szép eredményt ért el. Terveim között szerepel továbbá az ipari termék és formatervező szak indítása. Ebben azért látok fantáziát, mert karközi együttműködéssel, például az SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Karral párban kínálnánk vonzó és kreativitást igénylő továbbtanulási lehetőségét a fiataloknak.

– Ilyen tervek mellett az élelmiszermérnökök nem érzik magukat elhanyagolva?

– E téren is lépnénk: piacos szaknak kínálkozna a táplálkozástudományi mesterszak. E beszédes nevű szakon a képzőként az SZTE MK Élelmiszermérnöki Intézet Kollégái jeleskednének, de több mint egyharmad arányban be kellene kapcsolódniuk az SZTE ÁOK és az SZTE GYTK oktatóinak is. Arra várok, hogy az új dékánok pozitív választ adjanak erre a piaci igényekből fakadó ötletnek a megvalósítására is.

– A gyakorlatorientált képzésekben élen járó SZTE MK hol tart a kutatómunkában?

– Az OTKA-pályázatainkhoz kötődő kutatási témák mellett vállalati megbízások alapján végzünk tudományos munkát. Ez a mérnökképzés velejárója. Műszaki fejlesztési projektjeink közül kiemelem a SolvElectric Kft.-vel együtt a mesterséges megvilágítású növénytermesztés, zöldséghajtatás lehetőségeit kutatjuk. A makói Contitech Industrial Kft. is jó partnerünk, egy másik cégnek pedig élelmiszeripari szállítószalagot is fejlesztettünk, ugyanakkor fogászati implantátummal kapcsolatos projektbe is bekapcsolódtak kollégák furósablon fejlesztéssel.

Kari embléma és a jövőkép

– Öt féléves tantárgyat, mechanikát oktat az SZTE MK hallgatóinak. Dékánként milyennek látja a kar jövőképét?

– A mérnökképzés az SZTE-n belül tovább izmosodhat. Fontosnak tartom, hogy a műszaki képzés két klasszikus szakja közül a gépészmérnökök az SZTE MK, míg a villamosmérnökök az SZTE TTIK kötelékében szerezhetik meg diplomájukat. Ezzel fontos műszaki szakok oktatása kezdődhet el a szegedi egyetemen. Ugyanakkor még mindig nem értük el azt a szintet a mérnökképzésben, amit a gazdaság igényelne. Több olyan területet látok, amelyeket le kellene fedni az SZTE különböző karai közötti együttműködéssel. A műszaki profil fejlesztése mellett az itt hagyományos élelmiszermérnök képzésnek, a hozzá kapcsolódó mesterszakokkal megmarad a kulcsszerepe, mert technológiaorientáltságuk miatt. Azt is mondhatnám, hogy egy gyártósor megtervezésekor majdnem mindegy, hogy ott májkrém vagy valami mosószer, esetleg kutyaeledel csomagolása történik, hiszen elektronika ügyel a részletekre. E különböző termékeket gyártó cégek – például a mosószeres Henkel vagy az állateledeles Mars jobban hasonlítanak egymásra, mint amennyire különböznek – műszaki és automatizálási szempontból. Tehát van hová fejleszteni: hiszen egy régió iparfejlesztésének és tőkevonzás növelésének a feltétele, hogy az adott térségben legyen mérnökképzés.

– A múlt év decemberében foglalkozott a kormány a mérnökképzés fejlesztésével. Ha megszületik a döntés, az milyen hatással lesz az SZTE MK jövőjére? A hangsúlyeltolódással megváltozhat a kar emblémája is?

– Érik a döntés, ami az SZTE MK-t 5 milliárd forinttal támogatná, hogy fejlesszük a mérnökképzés feltételrendszerét. Például a Mars téri épületünk felújítása indokolt lenne – elég csak az energiahatékonyságra gondolni, a nyílászárókra nézni. Az épület elrendezésének belső szerkezetét is hozzá kellene igazítani az új profilhoz, ide lehetne csoportosítani a mérnökképzés jelentős részét. A Moszkvai körút 5-7. alatti, a 80-as évekbeli épületre is ráférne egy kisebb mértékű renoválás, míg a Moszkvai körút 9. számú ingatlanunk 2011 óta korszerűen szolgálja céljainkat. A támogatás további 65-70 százalékát a laborok, különösen a műszaki szakokat szolgáló helyiségek fejlesztésére szánnánk.

– Közelről is megnézte a német duális képzést. Külföldi tapasztalatok milyen tanulságokkal szolgálnak?

– Ahol erős az ipar, ott a húzó hatás jelentős, a műszaki karok népszerűek. Remélem, a dékáni ciklus végére, 2020-ra ennek beindulását megtapasztalhatom. Biztató, hogy immár megnyílt az ELI körüli közel 80 hektáros Tudományos Park. A hármashatár helyzet, két szomszédos ország közelségének előnyeit is érezzük. például az SZTE MK oktatógárdáját erősítik a vajdasági Szabadkáról ingázó és PhD-fokozatot szerzett kollégák – Csikós Sándor, Simon János és Gogolák László –, míg a partner vállalataink munkaerő-toborzói is eredményesen járják az ország határon túli területeket.

– Leszállóágban lévő főiskoláról került az SZTE-re. Az innen eredeztethető empátia is oka annak, hogy ösztönözte: Orosházára, helybe vigyék a mérnökképzést?

– Elfogadom, hogy a fejlesztés hatékonyabb, ha azt koncentráltan és egyetemi központban végzik. Ám Orosháza, e 35 ezer lakosú város helyzete más: az ottani komoly cégek – köztük vezérként a magyar származású cégvezető által, a gépgyártáshoz kötődően, több mint ötven telephelyen működő és kanadai központú hálózathoz tartozó Linamar Hungary Kft. – megkívánják a helyi műszaki felsőoktatást, amit a városvezetés támogat. Ezért levelező tagozaton Orosházára visszük a gépészmérnök képzést, amit 2019 szeptemberében indítunk. Biztató Orosháza ipari környezete, aminek alapján érdemes kipróbálnunk ezt a képzési formát. A helyi Táncsics gimnázium ad helyet, újraérettségizteti és nyelvvizsgáztatja a jelentkezőket, ami számukra is kihívást jelent.

– A sok újítás között milyen hagyományokat tart életben dékáni ciklusában?

– Minden kari hagyomány megtartását támogatom. A fejlesztések ezeket inkább elmélyítik, mintsem ellenük hatnak.

– Az SZTE életébe kilenc évvel ezelőtt kapcsolódott be. Mit kell tudni önről mint magánemberről?

– Túrkevén születtem, Mezőtúron élek, Szegeden egy vendégszobában lakom, amikor itt dolgozom. Ilyenkor, a szabadidőmben, a kollégákkal szívesen ping-pongozom a kari tornatermünkben…

Újszászi Ilona

Fotók: Bobkó Anna