Pillanatfölvétel a dékánoktól – A folyamatosság biztosítása az SZTE TTIK egyik sajátossága

Mérlegkészítésre kérjük a 2017-2018. tanév indulásakor a Szegedi Tudományegyetem mind a 12 karának dékánját és az előző ciklus vezetőjét. Legutóbb a 2014-2015. tanév kezdetén kértünk pillanatfelvételt a dékánoktól. Mostani interjú-sorozatunkban is a szegedi egyetem dékánjai által irányított közösség örömei és gondjai, az adott kar helyzete és céljai kerülnek fókuszba.

 

 

 

– Az SZTE Hírportálon 2014 őszén megszólaltatott 12 dékán közül három kar – az SZTE MGK, az SZTE TTIK és az SZTE ZMK – élén áll ugyanaz a személy. Az ön második dékáni ciklusa miben különbözik az elsőtől?

– Folyamatosságot tud biztosítani, ez az SZTE TTIK egyik sajátossága. Ez abból is fakad, hogy a Kolozsvárról Szegedre kerülő egyetem Matematika és Természettudományi Kar 1921 óta felelősséggel működik. A kari vezetőnek az SZTE TTIK felé kell elszámolnia, hiszen ezt az egyetemi egységet képviseli a különböző testületekben. Az az oktatásnak, valamint az alap- és az alkalmazott kutatásoknak a folyamatosságát kell biztosítanunk. Az elmúlt évtizedekben a természettudományi karhoz olyan új területek kapcsolódtak, mint az informatika, a műszaki képzés, a középiskolai tanárképzés. Ezek a területek már olyan régen a karhoz kötődnek, hogy nem igényelt jelentős profilváltást a második dékáni ciklusom elkezdése. A legfontosabb változások nem az SZTE TTIK-n belülről, hanem kívülről érkeznek.

 

 

Kívülről érkező változások

 

– Ha összehasonlítja két dékáni ciklusát, mit tapasztal: az SZTE TTIK működésének környezete hogyan módosult?

– A gazdasági változások inkább a gyorsan megszerezhető és gyorsan alkalmazható tudás irányába terelik a fiatalokat. Elismerve a gazdaság ilyen igényét, fontosnak tartjuk, hogy az alkalmazott tudáshoz, vagy az élethosszig tartó tanuláshoz alapismereteket és ezekre épülő képességeket adjunk. Sajnálatosan a közoktatásban a tanárhiány, vagy a szakgimnáziumokban a természettudományi tantárgyak összevonása, a gimnáziumokban az óraszámok csökkentése jelentősen rontja a beiskolázási lehetőségeinket. Emellett, bár a műszaki, természettudományi, informatikai kiemelt terület a felsőoktatási stratégia szerint, a jelenlegi oktatás finanszírozási rendszer nem ismeri el sem a tudományos teljesítményt, sem a képzési terület szakjainak eszköz- és anyagigényét.

 

–Teljesítmény-finanszírozást szeretett volna megvalósítani, mikor először választották az SZTE TTIK dékánjává. Nem aggódik amiatt, hogy kevesen jelentkeznek olyan klasszikus természettudományi szakokra is, mint például a matematika vagy a fizika?

– A teljesítmény-finanszírozáshoz stabilitás szükséges, ez ma nem a felsőoktatás sajátossága. Az oktatói kapacitást évekre, évtizedekre kell biztosítani, az egyetem nem egy üzem, ahol a munkásokat és a gyártósorokat gyorsan lehet cserélni. Az oktatási stratégiánk a közel 100 éves szegedi múltra, a regionális, országos és nemzetközi igényekre, kapcsolatokra épül, amit egyfajta örökségként továbbviszünk, így az akkor is fog működni, ha kevesebb hallgató lesz, mert összegyetemi érdek, hogy e profil fennmaradjon. Hozzáteszem: ha szakonként a hallgatók többsége kiváló lenne, és oktatásukat az önköltségi szinten vagy afölött finanszíroznák, akkor nyugodtabb lennék a jövőt illetően.

 

– Miért alacsonyabb az SZTE TTIK laboratóriumaiban tanuló alap- és mesterszakos hallgatók után kapott állami normatíva összege más képzések normatívájától?

– Példaként szoktuk említeni, hogy a vegyész normatíva harmada a gyógyszerészének. A finanszírozási kormányrendelet szakokra, képzési területekre összeghatárokat állapít meg. Ennek alapja az önköltségszámítás. Ezt már 10-15 éve is úgy határoztuk meg. hogy az összeg legalább 80 százaléka az oktatói bér, 10 százaléka az épület, 10 százaléka a fenntartás díja, az anyagköltség. Ez most se változott. A finanszírozási kormányrendeletben a minimum és maximum értéket határozzák meg. A minimummal azért élhetnek az intézmények, mert remélik, népszerűbb lesz az adott szak, hiszen kevesebbet kell fizetniük a hallgatóknak a képzésért.

 

– A természettudományi és informatikai képzési terület szerepel a kormány által támogatott körben, tehát ide állami ösztöndíjjal jöhetnek a fiatalok.

– A rendelet szerint az állami ösztöndíj egyenlő az önköltséggel. Tehát a karon belül indulóként mindenki állami ösztöndíjas, ezért annak összegét érdemes magasabban megállapítanunk, mert így az államtól magasabb támogatási összeget kapunk.

 

– Akkor mi a probléma forrása?

– Az eredeti 100%-os finanszírozási szisztémát 2012-ben megváltoztatták. Addig 50% volt a hallgatói normatíva, 25% a tudományos, 25% a fenntartói normatíva. Jelenleg csak a hallgatói normatíva létezik, a másik két forrás megszűnt. AZ SZTE TTIK egyik jellemzője, hogy az oktatók 95 százaléka rendelkezik tudományos minősítéssel, az SZTE karai közül itt dolgozik a legtöbb nagydoktor, magas az akadémikusok száma, ám ez 2012 óta nem számít a finanszírozásban. Egy docens, egy egyetemi tanár bére magasabb, mint egy tanársegédé, tehát az SZTE TTIK nagy bértömeget visz. Ha kevesebb a hallgató, akkor a normatívából nem jön össze a bértömeghez szükséges összeg, tehát úgy tűnik, mintha rosszul gazdálkodnánk, pedig csak a kötelező bérminimumot fizetjük ki munkatársainknak.

 

– A finanszírozási kormányrendeleten belüli aránytalanságok hogyan szüntethetőek meg?

– Az önköltséget nehéz jól kiszámolni. Sokszor és sok helyen elmondtuk, számításokkal alátámasztottuk, hogy egy természettudományi, műszaki vagy informatikus hallgató képzésének önköltsége legalább kétszerese már a jelenlegi legmagasabb megengedett önköltségnek. A finanszírozási rendelet módosítása sajnálatosan nem történt meg, bár a kísérletes természettudományos terület normatívájának a megemeléséről az akkori felsőoktatási államtitkárral, Palkovics Lászlóval többször egyeztettünk. Így az alapképzéses normatívánk biztosítása érdekében most maximumra állítottuk az önköltséget, ami 300-325 ezer forint félévente.

 

– Mi a következménye annak, ha egy képzés önköltségét a maximumra emelik?

– Ennek direkt hatása azonnal érződik. Tény: a dél-aldöldi régió gazdaságilag az uniós régiók utolsó 5 százalékába, a 20 legszegényebb régió közé tartozik. Ez a mi beiskolázási területünk 70-80 %-át lefedi. Itt a családok többsége nem tudja finanszírozni a szakjaink önköltségi díját. Persze e helyzetet fölfoghatjuk úgy is, hogy ez egy elég erős motiváció: hiszen minden szakunkra állami ösztöndíjasként lehet bekerülni, így csak át- vagy kisorolással kerülnek önköltséges státuszba a hallgatók. Ennek ellenére mégis sokan átsorolódnak az önköltségesek csoportjába, így az önköltség befizetésének nehézségei miatt e szakokra jellemző a lemorzsolódás is. Ebből következően az önköltséges bevételünk a felére esett vissza az elmúlt két évben. Az állami normatív támogatási összege pedig, bár az SZTE TTIK hallgatói létszáma nő, lassan, két év csúszással követi ezt a változást.

 

 

Párban az oktatás és a kutatás

 

– Az oktatás és a kutatás finanszírozása hogyan viszonyul egymáshoz?

– Az SZTE TTIK működését mindig a magas színvonalú oktatási és kutatási tevékenység jellemezte. Amíg ezek az alaptevékenységek a finanszírozásban nem váltak el, addig a keresztfinanszírozás természetes része volt a gazdálkodásnak. Mára a kutatási teljesítményt pályázatokból finanszírozzuk, amiben szerencsére élenjárók vagyunk, nemcsak az intézményen belül, hanem hazai szinten is. A keresztfinanszírozás viszont része maradt a rendszernek, ami a jelenlegi gazdálkodási környezetben bonyolult és rendkívül sok teherrel jár együtt. Amikor nem átjárható a rendszer, sokszor előfordul: az oktatásból finanszírozunk be a kutatásba, míg a kutató úgy véli, ő meg az oktatást támogatja a laboreszközök megvásárlásával.

 

– Hogyan alakul a karon dolgozók száma és aránya?

– A természettudományi kar oktatói és kutatói bázisra épít: korábban 70:30, majd 60:40 volt az arány, az oktatók javára. Ahhoz, hogy a jó oktatók itt maradjanak, jó kutatási háttérre van szükség. Az oktatói létszám évek óta 240-250 fő között van, míg a kutatói létszám a pályázati rendszer függvényében hullámzik: 2-3 éve visszaesett 80 fő alá, most ismét 200 fölött van. A kutatói munkakörben dolgozók finanszírozása pályázatokból történik.

 

– Az SZTE TTIK oktatóinak száma és belső arányai hogyan változnak?

– Az a mondás, hogy ha nem tudjuk más források bevonásával finanszírozni az oktatói létszámot, akkor azt csökkenteni kell. De az SZTE TTIK mindig is megoldotta, hogy az együttműködések révén, az ipari vagy a kutatási bevételek egy része az oktatást szolgálta. Ám ez a lehetőség területenként különböző. Tekintettel vagyunk a belső generációváltásra is: a nyugdíjkorhatárt elért oktatók pótlásakor. A belső szolidaritás sem végtelen, a fejlődés gátja lehet. Vannak olyan szakok, ahol harmadára-negyedére csökkentek a korábbi létszámok, ilyen területeken csak a kutatási forrás függvényében lehet új munkatársakat alkalmazni. Közben meg kellene gátolni a kutatói rendszerben dolgozók generációi közötti 10-20 éves „lyukak” kialakulását. A jelenlegi felsőoktatási bérekért nagyon nehéz oktatókat bevonni, vagy itt tartani a tehetséges friss diplomásokat.

 

– A doktorandusz képzést is beszámítva 4500 fölötti az aktív hallgatói létszám. Az is jellemzője egy egyetemi karnak, hogy hány hallgató jut egy oktatóra.

– A HVG-rangsorok szerint a kari kiválóságban az SZTE TTIK az első öt között szerepel, köszönhetően annak, hogy a 94-95 százalékos tudományos minősítettsége az oktatói karunknak. Emögött az eredmény mögött meg kell látni azt is, hogy nem tízegynéhány, hanem 250 oktató rendelkezik tudományos minősítéssel. Egy-egy minősített SZTE TTIK-oktatóra 16-17 hallgató jut, s ezzel az aránnyal a középmezőnybe tartozunk.

 

 

Ki jön tanulni az egyetemre?

 

– "Az SZTE TTIK nagykövete" címet 2018 augusztusában adták át először 6 középiskolai tanárnak. A természettudományok iránt érdeklődő diákok és szüleik számára Pályaképek végzett hallgatóinktól címmel csokorba gyűjtöttek 12 életutat. Milyen egyéb módszerekkel keltik fel a középiskolások érdeklődését az SZTE TTIK iránt?

– Sokféle programmal. Például régóta működik a kari kutatóiskolai és a bázisiskolai program, többféle versenyt szervezünk középiskolásoknak. A Jakucs László Nemzetközi Középiskolai Tanulmányi Versenytől kezdve a Polygon matematikai vetélkedőn át a SZIIV informatikai versenyig igyekszünk felkelteni a középiskolások érdeklődését a természettudományok iránt. Ezek hatékonysága és vonzereje a versenyre jelentkezők számában mérhető, de nem feltétlenül jelenti ez azt, hogy nő a felvételi jelentkezők létszáma. Példát láttam arra, hogy aki megnyeri a földrajz versenyt, az a fizikát és a matematikát is megnyeri, majd elmegy Oxfordba.

– Szigorodnak az egyetemre bejutás feltételei. Az orvosképzésben már bevezették: két tárgyból is emelt szintű érettségi a követelmény. Ha ez lesz az általános előírás 2020-tól, az milyen hatással lesz a természettudományi szakokra?

– Az MRK Természettudományi Bizottsága legutóbbi ülésén téma volt a 2020-as felvételi kormányrendelet, amely előírná, hogy két év múlva nyelvvizsgával és emelt szintű érettségivel lehet csak bejutni az egyetemre. A felvételi statisztikai adatokból az látszik, hogy a természettudományi és az informatikai területre eddig felvettek 40-45 százalékának nem volt még nyelvvizsgája a felvételi jelentkezéskor. Az emelt szintű érettségi követelményét eddig nem mertük országosan bevezetni, mert a teljes szaktárgyi palettát már csak a gimnáziumok biztosítják. Ahhoz, hogy egy 18 éves fiatal emelt szintű érettségit tegyen például kémiából és biológiából, már 10. osztály végén döntenie kell a pályaválasztásáról. E szigorítást csak akkor tudjuk elfogadni, ha minden szakterületre az lesz a követelmény, illetve a középiskolások idejében megismerhetik a felvételi feltételeit. A jelenlegi 11. évfolyamra lesz érvényes a 2020. évtől bevezetni tervezett változás, de ennek részletei nem ismertek, holott a diákoknak már 2018 tavaszán választaniuk kellett specializációt. Tehát késésben van a rendelet kihirdetése.

 

– Mi lenne az ön javaslata?

– Ha egy középiskolás emeltszintű érettségit tesz matematikából, vagy informatikából, illetve a természettudományi tárgyak – a biológia, a kémiai, a fizika, a földrajz – valamelyikéből, minden feltétel nélkül jöhessen a felsőoktatásba! De azt is elfogadhatónak tartanám, ha csak matematikából lenne követelmény az emelt szintű érettségi, s ez jelentene belépőt a felsőoktatásba.

 

– Az SZTE TTIK életében az ön dékánsága idején következett be az idegen nyelvű képzés indításának a fordulata?

– Próbáltunk korábban úgynevezett EuroBSc szak indításával, de láthatóan a Bologna-típusú szakokon inkább a mesterképzés szinten kezdhető el piacképes módon az angol nyelvű képzés. Alapképzésben kapacitásunk sincs, de vonzerőben sem tartunk ott, hogy ide olyan fiatalok jelentkeznének nagy számban, akik angolul és itt akarnák elkezdeni felsőoktatási tanulmányaikat. Jelenleg angol nyelvű képzési kínálatunkban szerepel a mesterképzések közül, a biológus, a geográfus, a vegyész, a programtervező informatikus; a tervek között ott a matematikus, a fizikus szak indítása angol nyelven is. A doktori képzéseink közül mindegyikben lehet angol nyelven tanulni. Az angol nyelvű képzés jelentős kapacitásokat köt le. Például mesterszakon idén először hat geográfussal, egy vegyésszel foglalkozunk, miközben ez óriási energiát igényel oktatóinktól. Ha a külföldi hallgatói létszámot növelni szeretnénk, akkor át kell gondolni az alapképzés stratégiáját, vagyis azt, hogy a teljes spektrumot milyen áron tudjuk biztosítani. Például: kérdés, hogy kell-e minden alapszakon levelező képzést folytatni. Tehát jelenleg nem vagyunk arra fölkészülve, hogy ekkora hallgatói létszám mellett két különböző nyelven vigyük ugyanazt a szakot, főleg úgy, hogy a finanszírozási problémák miatt az oktatói létszámot nem növelhetjük.

 

– Miért hullámzik a hallgatók száma?

– A természettudományra jellemző volt a Bologna előtti képzésekben is az alacsony hallgatói létszám. Ezzel szemben a Bologna-típusú képzésben az összevont tudományági alapszakokra és a tanár szakokra nagyobb létszámban érkeztek hallgatók. A hallgatói létszámok megnövekedtek a természettudományi és az informatikai alapszakokon. Ez a létszám a mesterképzésben szétágazik, és szakképzettség szinten visszaáll a létszám arra, ami a korábbi ötéves képzést jellemezte. Így aztán a Bologna-rendszer második évtizedére az jellemző, hogy a természettudományi szakokon a hallgatói létszám folyamatosan csökken. Az alap- és az alkalmazott kutatás egy középiskolát végzett jelentkező szemszögéből nem bontható szét, így a jelentkezők nem tudnak például különbséget tenni egy elméleti vagy alkalmazott matematikus között.

 

 

Négy képzési területen

 

–Az SZTE TTIK az egyetemi képzésben 14 alap- és 14 mesterszakot kínál, 7 doktori iskola kötődik ide. Bővíthető a paletta?

– A kar és az intézmény stratégiája, hogy a természettudományi és az informatikai képzési területen a teljes képzési palettát kínálja a jelentkezőknek. Ez a küldetésünk, ami egyben szép és nehéz feladat, hiszen az oktatási kapacitás megosztása mellett az induló szakos létszámok változásával is számolnunk kell. Ha egy évfolyamban vagy egy adott szakon 50 helyett 30 fiatal tanul, azt a finanszírozásban is megérezzük, viszont az előadókra háruló oktatási teher nagyjából ugyanaz marad, legfeljebb egy-két gyakorlattal kell kevesebbet megtartani.

 

– A lemorzsolódást, azaz a felsőoktatási tanulmányaikat elkezdők és a diplomáig eljutók száma közötti különbség 30-40 százalékra becsülhető országosan. E szempontból mi jellemzi az SZTE TTIK szakjait és megoldásait?

– Az induláskor 300 körüli programozó informatikus gólya közül csak minden harmadik jut el a diplomáig. Képzéseink közül az informatikusokénak az a sajátossága, hogy óriási induló létszámú évfolyamok vannak, melyek létszáma a diplomaosztás idejére jelentősen megcsappan. Az informatika szakokon jelentős lemorzsolódásnak több oka is van: a másod-harmadéves hallgatók egy részét elszippantja a munkaerő-piac. Az is igaz, hogy az ide jelentkezők azt a hullámot lovagolják meg, hogy nagy számban van szükség informatikusokra, ám rosszul mérik föl, hogy számukra melyik képzési forma a megfelelő. Ezért felvettük a képzési kínálatunkba az üzemmérnök informatikus szakot, amire 2019-es felvételi eljárásban már lehet jelentkezni. Ugyanakkor tény az is, hogy ekkora létszámú évfolyamoknál az oktatás módszertana sem lehet ugyanaz, mint 20-30 éve. Tehát 3-4 összetevő okozza a nagy lemorzsolódást. Ugyanakkor az ilyen mértékben hullámzó létszámváltozásra nagyon nehéz felkészülni kari kapacitással. Az alapképzésben, az összevont szakok miatt, a természettudományokban és az informatikán is specializációk vannak, amikhez külön oktatási kapacitást és laboreszközöket kell biztosítani és ez nagyon költséges. A specializációkon keresztül lehet a kari kiválóságot bemutatni, illetve az indítás intézményi hatásköre miatt kellően rugalmasan lehet a például a gazdaság igényeit figyelembe venni a specializációk meghirdetésekor.

 

– Négy képzési területen is kínál szakokat az SZTE TTIK. Miért alakult így a szakrendszer?

– Hagyományos, az alap- és alkalmazott kutatásra épülő szakrendszer működik nálunk, és kínáljuk a teljes képzési palettát az alapképzéstől a doktori képzésig. Az erős felvételivel induló korábbi osztatlan, 5 éves természettudományi képzések a bolognai rendszer bevezetésével váltak 3+2 éves osztott rendszerűvé: a 2006-ban bevezetett alapszakok után 2009 körül indultak a mesterszakok. A hagyományos osztatlan szakok mesterszakjai indultak el elsőként: például a biológusé, a geográfusé, a vegyészé, így minden alapszak után legalább egy mesterszakon tovább lehet tanulni.

Nálunk nem alakult ki „szakburjánzás”, viszont kialakult a szak vagy specializáció szinten az elméleti és a gyakorlati irányok megjelenése, mint például a matematikus mesterszak mellett elindult az alkalmazott matematikus mesterszak, amely iránt az utóbbi időben nagyobb az érdeklődés. A természettudományi területen legutolsó szakalapításunk még az osztatlan rendszerben, 1992-93-ban, a geográfus szak volt. A napokban lezárult a MAB akkreditációs folyamata, és a plénum elfogadta a geoinformatikus mesterszak indítását, mely interdiszciplináris jellege révén természettudományi, műszaki és informatikai tudás és képességek megszerzésére irányul. Indítása 2020-ban várható. Informatikai képzési területen is megvan a 3 alapszak és az ezekhez kötődő mesterszakok. Ott is teljes a kínálat és már említettem az üzemmérnök informatikus alapszak 2019-es indítását.

A műszaki képzési területen a hagyományos és természettudományhoz és az informatikához kötődő mérnökséget viszi tovább az anyagmérnök, a bio-, a környezetmérnök és a molekuláris bionika szakunk. A biomérnök alapszak az SZTE Mérnöki Karával közös szak és 2019-ben indulhat a villamosmérnök képzés is. Mi nem akarunk színtiszta műszaki irányban fejlődni, de mérnökökből nagy a hiány, az enyhítéséhez az SZTE TTIK is hozzájárul.

A negyedik képzési terület a pedagógusképzés ezen belül a tanárképzés, amely az SZTE BTK, az SZTE JGYPK és az SZTE ZMK portfóliójába is beletartozik.

 

 

Kubatúragondok és kollégiumi férőhelyek

 

– 11 épületben 38 ezer négyzetméternyi terület számít az SZTE TTIK oktatói-kutatói terének. A kari honlap tanúsága szerint sikerült elérnie az első ciklusban megjelölt célját: a dékáni hivatalban épületgépész műszaki ellenőr segít a kubatúra működtetését. A kar életében milyen nehézséget jelent ez a széttagoltság?

– Ez lassan 100 éves örökség és ennek előnyeivel, hátrányaival együtt kell élnünk. Nagyon eltérőek az épületbeli adottságok és így a fenntartással kapcsolatos jövőbeli feladatok. A földrajz és földtudomány az egykori MÁV-palotában, a mai Egyetem utca 2. alatt kapott helyet, s azóta is osztozik az épületen a bölcsészekkel. Elférni elférünk ott, csak éppen százéves a lift, az ablakok teljes felújítást igényelnének és a modern laborok szigorú működési feltételeit nehéz ilyen infrastruktúra mellett biztosítani.

Az SZTE TTIK dékáni hivatali dolgozói mellett a matematikusok az Aradi vértanúk tere felől, míg a fizikusok, kémikusok a Tisza Lajos körút irányából lépnek a Bolyai épületbe, amelyet sikerült szépen felújítani, és a műemléki épület az egyik legszebb épülete Szeged városának.

Az SZTE TTIK Fizikai és a Kémiai Intézet egy része méltatlan helyen van az úgynevezett Béke épületben, amelynek renoválási terveit kifizettük, de a jogokat meg kellett újítani, viszont nincs a láthatáron olyan finanszírozási forrás, amiből meg lehetne valósítani. Ma egyszerűbb új épületet fölépíteni, mint egy régit felújítani. A Dóm tér 7-8., és a Dóm tér 9. alatti egységek a korábbi felújítás miatt szebb környezetben működhetnek.

Újszegeden az SZTE biológia épületei bővíthetőek. Ott a külföldi hallgatók képzésének a biztosítását sürgősen meg kell oldani, mert a biológia mester- és doktori képzésünk iránt nagy az érdeklődés. A biológusok új Y-épületének még hiányzik egy szárnya, miközben a jelenleg lábakon álló földszinti rész beépítésére készek a tervek.

 

– Ezek a kisebb-nagyobb épületrenoválási, bővítési vagy építési tervek miként illeszkednek az SZTE fejlesztési koncepciójába?

– Nem látjuk, épp hol állnak a fejlesztési tervek között az SZTE TTIK épületei, például a „zenede” és a jogi kari épület felújításához képest.

 

– Mi az SZTE TTIK dékán prioritási sorrendje itt, ahol az SZTE-campus az egész város?

– Sürgető lenne a fizikához és a kémiához kötődő nagyobb kutatási laborépület vagy laborterület kiépítése. Nekünk nincs kari területünk, nehéz a már kialakult egységeket mozgatni. A Béke-épület leromlott állapota miatt a toldozásnak-foldozásnak nem sok értelmét látom. Különösen most, hogy felépült az ELI-ALPS kutatóközpont és a tudományterület aktivitását mutatja, hogy az egyik művelője most nyerte el a Nobel-díjat. Az ELI körül kellene kialakítani egy ilyen laboratóriumot.

 

– Ott – a tervek szerint – a műszaki terület labor-együttese kap helyet.

– Igaz. De e megoldással szembeni érv, hogy a kutatás és az oktatás nehezen szétválasztható egy tudományegyetemen, márpedig az SZTE oktatói épületektől nagy távolságra találhatóak az ELI-ALPS lézeres kutatóközponttól. Például az SZTE TTIK Informatikai Intézeten belül az üzemmérnök informatikus, vagy a villamosmérnök képzésről sem gondolom, hogy teljesen az ELI köré kerülhetne, mert Szeged centrumában vannak az oktatási épületek.

 

– Az SZTE TTIK Informatikai Intézet régen kinőtte az Árpád téri és a Tisza Lajos körúti Irinyi épületet.

– Fontos lenne az informatikának egy önálló épületben megjelennie. Egy más funkciójú épületet e célra átalakítani lehetséges, hogy költségesebb lenne, mint egy új épületet fölhúzni és berendezni. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy a belvárosi ingatlanokkal, például ha új helyre költözhetne és kiürülne az SZTE GYTK Eötvös utcai épülete, az egyetemen kívül más nem tudna mit kezdeni. Így abba az irányba terjeszkedhetnének az Árpád téri épületet rég kinövő informatikusok. De még így is hiányoznának az oktatási terek. Volt szó arról is, hogy az informatika bővülését legjobban szolgáló épület a MÁV-nak az egyetemhez kerülő telkén kaphatna helyet.

 

– A mintegy 6 ezer hallgatójuk keresztül-kasul bejárja Szegedet, hiszen a már említetteken kívül több egyetemi épületben – az SZTE TIK-ben, az SZTE JGYPK úgynevezett főépületében és Hattyas-sori campusában – is oktatnak az SZTE Természettudományi és Informatikai Karhoz tartozó hallgatókat. És akkor még nem is beszéltünk a kollégiumokról.

– Nekünk nincs saját kollégiumunk. Az úgynevezett karközi kollégiumok közül az újszegedi Hermanban, illetve a Kossuth Lajos sugárúti Károlyiban sok a TTIK-s hallgató. Ezeknek az egyetemi szálláshelyeknek az állapotáról annyit, hogy bár a legutóbbi oktatási hivatali ellenőrzéskor mindent rendben találtak, ugyanakkor az ellenőrzést végző pesti szakember azt mondta, a saját gyerekét nem szívesen adná egyik kollégiumba se. Ez az anekdota is mutatja: az SZTE reklámja szempontjából is milyen fontosak a jó kollégiumi körülmények.

 

– Az SZTE vonzerejét növelné, ha fölépülne egy új kollégium?

– A beiskolázási kampány során gyakran felmerülő kérdés a lakhatási körülmény. Megfelelő kollégiumi elhelyezés biztosításával összegyetemi szinten növekedne a hallgatói létszám. A kollégiumokkal is foglalkoznia kellene az egyetemnek. Különösen a külföldi hallgatók miatt.

 

– Ha a kollégiumok felújítására nincs és a karbantartásra is kevés a pénz, miből lenne új szálláshely építésére?

– Ehhez az egyetemen belül is lehetne forrásokat találni, például a hallgatói normatívában. Ha az lenne a közös egyetemi cél, hogy építsünk mondjuk 200-300 millió forintból kollégiumot, arra saját forrást is találnánk, de ehhez ezt ki kellene mondani.

 

 

Integrációs feladatok

 

– A 2000-ben született szegedi universitason belüli párhuzamosságok közül melyik okoz problémát az SZTE TTIK-n?

– Az integrációs törekvéseknek megfelelően az lenne ideális, ha tudományterületenként vagy tudományáganként, például a kémia vagy a biológia oktatásának a koordinálása az „egy tudomány – egy egyetemi egység” szellemében egy helyre kerülne. Jelenleg a vegyészek mellett a medikusok, a gyógyszerészhallgatók is tanulnak alapozó tárgyként kémiát, biológiát. Minden egyes tudományágról, amit a természettudományok közé tartozik, és itt, a szegedi egyetemen műveljük, azt mondjuk, hogy az az SZTE Természettudományi és Informatikai Kar felelőssége, vagyis ennek a tudományági körnek az oktatási, kutatási stratégiáját az integrált egyetemen belül itt, az adott szervezeti egységnek kell vinnie. Ez nem jelenti azt, hogy más egyetemi egységen belül nem lehet oktatni például matematikát vagy biológiát. Azt jelenti, hogy a jelenleginél jóval szorosabb együttműködés kell a tudományterületi vagy szakgazdával. Az lenne a jó, ha az alapkutatásokat az autonómia mentén végeznék, de az oktatást a jó kutatási csoportok mellett lehetne pozícionálni.

 

– Ez az elképzelés miként egyeztethető össze például a 2018. szeptemberében alakult SZTE Interdiszciplináris Kiválósági Központtal, amelynek része – többek között az SZTE TTIK-hoz is köthető Anyagtudomány Kutatóintézet, a Fotonikai-lézer Kutatóintézet?

– Ez teljesen más, ez nem kari szintű szervezet. A kancellári utasításban az szerepel, hogy e kiválósági központ alá kutatóintézetek kerülnek – az említetteken kívül a Gyógyszerkutatás Kutatóintézet, a Transzlációs Biomedicina Kutatóintézet, a Smart Rendszerek Kutatóintézet. Ezek a különböző tudományterületeket érintő kutatóintézetek dinamikusan szerveződő munkaközösségek, amelyek kutatócsoportokat fognak majd össze, továbbá olyan kutatók foglalkoztatását teszi lehetővé, akik új kutatási témákat hoznak majd ide. A kutatásfinanszírozás a pályázatok révén történik. Ez az új szervezeti egység a fenntartó minisztérium által biztosított kutatás-fejlesztési és innovációs célú finanszírozást juttatja el a kutató-csoportokhoz, ellenőrzi a felhasználást. Az SZTE-nek ez az új szervezeti egysége is láthatóvá teszi, hogy a jó oktatók és a jó kutatók szorosan egymás mellett működnek. A kiépülő rendszer kezdeti kockázata láthatóan az oktatás és a kutatás keresztfinanszírozási kényszere.

 

– Az SZTE 12 kara is együttműködik. A legnagyobb kar, az SZTE TTIK szemszögéből ideális a mára kialakult kari struktúra?

– Rovó rektor úr is egyik első beszédében elhangzott, hogy12 karban gondolkodik. Kérdés, hogy 2-3 év múlva ugyanez lesz-e a 12 kar elnevezése és funkciója. Véleményem szerint önmagában mindegy, hogy hány kara van egy egyetemnek. Nyilván lehetne más logika szerint csoportosítani a karokat, mint szervezeti egységeket.

 

– A nagyobb karok, például az SZTE TTIK berkein belül is fel-fellángolnak kiválási, vagyis egy újabb egyetemi kar létrehozása melletti érvek, majd felerősödik a további integrációt támogatók hangja.

– A szétdarabolódás nem biztos, hogy csak jót hozna például a TTIK esetében, ha különálló Természettudományi Kar és Informatikai Kar lenne. Erről mélyebb vitát még a karon belül sem folytattunk. Néha én is „elsütöm”, hogy Szegeden akár egy új „emájtí”-t is létre lehetne hozni: műszaki, informatikai, természettudományi együttműködésben, s még a rövidítésekből alkotott MIT betűszó is megegyezne a Massachusetts Institute of Technology, az amerikai magánegyetem és kutatóintézet közkeletű MIT nevével. De az oktatáspolitikai törekvések nem a karok megerősítése irányába haladnak, hanem a tudományterületi szerveződés felé. Az SZTE TTIK 7 intézete közül 5-6 akár önálló karként is tudna működni kutatói és tudományos kapacitás, illetve hallgatói létszám alapján. Nem féltem az SZTE TTIK-t se a további darabolódástól, se az integrációtól, mert az SZTE TTIK befogadó és elegendő is tud lenni.

 

 

Szervezeti rend és humánpolitika

 

– Az első dékáni ciklusa egyik kiemelt célja volt a belső szervezeti rend megváltoztatása. Ez milyen eredményt hozott?

– Új oktatási-kutatási szervezeti rendet alakítottam ki azzal, hogy a tanszékcsoportokból intézetek lettek. A létrejött 7 intézet lefedi a karhoz tartozó nagy tudományágakat – biológia, fizika, földrajz és földtudomány, informatika, kémia, környezettudomány (amelyhez a műszaki és agrártudomány egy szelete is tartozik), matematika –, az azokhoz kapcsolódó kutatás és tudomány teljes adminisztrációját. A változás lényege, hogy a tanszéki szint elvesztette gazdálkodási jellegét, az SZTE TTIK intézetei látják el a gazdálkodási és adminisztrációs feladat legelső kari szintjét. Ezzel az oktatók és kutatók a munkájukra koncentrálhatnak, mert fölöttük az intézet végzi a háttérmunkát. A kari és intézményi szintre viszont egyre több feladat jut. Az intézetek méretéből következően leképezik a kari struktúrát. A 7 intézetvezetővel – Dr. Gácser Attillával, Dr. Szatmári Sándorral, Dr. Pál-Molnár Elemérrel, Dr. Nyúl Lászlóval, Dr. Pálinkó Istvánnal, Dr. Rákhely Gáborral, Dr. Zádori Lászlóval –, azaz az SZTE TTIK kari elnökségével, kiegészülve a HÖK, a Doktori Iskolák és a szakszervezet képviselőivel minimum havonta, de inkább hetente egyeztetem a feladatokat.

 

– Az SZTE TTIK Dékáni Hivatal szolgáltatásainak a fejlesztését is prioritásnak jelölte meg négy éve.

– Rendkívül felkészültek a Dékáni Hivatal munkatársai: akik közülük az évtizedek hivatalvezetői tapasztalattal rendelkező Magyar Márta a hivatalvezető, míg Annus Edit harminc éve viszi a doktori ügyeket. A tanulmányi osztály vezetője, Boa Anikó is több mit tíz éve ismeri az itteni feladatrendet. A dékáni hivatal és a TO felelősségi köre és rutinja adott a döntések előkészítéséhez. Az utóbbi tíz évben nálunk nem történt olyan, hogy például hallgatói ügyekben a bíróságig jussunk, vagy egy dokumentum a rektori fellebbezési szakaszból visszatérjen azért, mert a karon korábban rossz döntés született. Tény: egy jól működő dékáni hivatal nélkül lehetetlen irányítani ezt a méreteiben hatalmas, összetett egyetemi kart, ahol például az SZTE TTIK Biológiai Intézet önmagában nagyobb, mint az SZTE egyik-másik kisebb kara.

 

– Két pályázó közül lett nyertes mindkét dékáni ciklusban. A versenytársaival utóbb milyen a munkakapcsolata?

– Az előző dékáni ciklusban is felkértem a másik pályázót a dékánhelyettességre, de nem vállalta. Tavaly két pályázó közül úgy lettem dékán, hogy a kari tanácson belüli nagy szavazatkülönbség miatt a másik pályázó visszalépett a jelöléstől, ugyanakkor intézetvezetőként jól együtt tudunk dolgozni.

 

– Az oktatók közül kik támogatják közvetlenül is a dékán munkáját.

– A kari elnökség és a dékánhelyettesi kör. A kar vezetősége a két dékáni ciklusban alig változott: Varga Csaba biológus általános és gazdasági, Horváth Dezső vegyész tudományos és Farsang Andrea oktatási dékánhelyettes az első dékáni ciklusban is helyettesként dolgozott, míg új dékánhelyettesként Palágyi Kálmán informatikus, aki a közkapcsolati feladatokat viszi dékánhelyettesként.

 

– Humánpolitikai gyakorlatukról sokat elárul az SZTE TTIK Bolyai épületében a dékáni hivatal előtti folyosóin elhelyezett tablósor: a kiváló hallgatók névsorát böngészve sokan már mint egyetemi vezetők és oktatók váltak ismertté a karon kívül is.

– Oktatóink és kutatóink nagy része az SZTE TTIK képviselte kultúrában nevelődött és dolgozik. Segíti ezt az az évek óta fenntartott elismerési rend, mely szerint például kiváló hallgatót minden intézet jelölhet a fiatal publikációs tevékenysége, tudományos diákköri teljesítménye alapján. A tablók jól mutatják, a kiválósági címre kiválasztottak nem csupán a hallgatói lét 5 évével bizonyítottak, további életútjuk során is sikeresek maradtak: többen is az egyetemet, a kart erősítik, ebbe körbe tartozik például az SZTE korábbi rektorhelyettese, Martinek Tamás, illetve Kiss László akadémikus csillagász, az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont főigazgató-helyettese is.

 

 

Duplázott az SZTE TTIK 36. dékánja

 

– Az SZTE TTIK honlapján – szemben az SZTE más karaival – nem található dékáni köszöntő. Ellenben általános ismertetőnek minősítet, „Rólunk” című szövegben felsorolják az 1921-2013 között a kart irányítók nevét, akik közül 9 matematikus, 7-7 földrajztudós és kémikus, 5-5 biológus és 2 informatikus. E sorozatban ön a 36. szegedi dékán. Milyen előny származik abból, hogy duplázott, immár második dékáni ciklusa vége felé jár?

– Kilenc év – oktatási majd általános – dékánhelyettesség után lettem dékán, majd a második ciklusra is megválasztottak az SZTE TTIK élére. Tehát mire dékán lettem, már jól ismertem a kar és az egyetem működését, különösen az oktatási területet. A szenátusi és a különböző egyetemi bizottsági tagság miatt a többi kar vezetőjét már azt megelőzően ismertem, hogy dékánná választottak. Ráadásul nálunk 3 év a dékáni ciklus, szemben más karokkal, ahol 4 év is lehet az ilyen megbízatás. Választott funkcióként a dékáni kinevezést előnynek semmiképpen nem nevezném, sokkal inkább megtiszteltetésnek, elég ha csak az elődök névsorára tekintünk.

 

– Mi az oka annak, hogy az egyik karon 3, míg a másikon 4 év a vezetői ciklus?

– A hagyomány és az „önvédelem”. Ha dupláz egy kari vezető, akkor 8 év már túl hosszú lenne egy adott vezetői stílusból, különösen, ha nem működnek jól a dolgok.

 

– Erős pozíció a dékáné az SZTE TTIK szokásrendjében?

– Erős abban a tekintetben, hogy a dékán mögött vagy a Kari Tanács döntése, vagy az intézeti javaslat áll. A TTIK-n a stratégiai döntések előkészítése során többkörös egyeztetés zajlik. A dékánnak egyfajta moderátor szerepe van a karon belül, de természetesen a felelősségi kör miatt vannak döntések, amiket a dékánnak kell meghoznia. A karon belüli érvényesül a szolidaritás hasonló logikával, mint az egyetem belüli „testvériség”. Az oktatói, kutatói és hallgatói létszámtól függően vannak meghatározó szerepkörű intézetek. De ezek az egymás közötti viszonyok is változnak: például az informatika feljövetele eredményezte, hogy megváltozott a kar neve, a hallgatói létszám változásának függvényében átcsoportosítható a kapacitás: például az informatika létszám emelkedését a természettudományi terület kapacitásszámaiból is biztosítottuk. Majdnem úgy működünk, mint egy egyetem: míg a rektor a karok között, addig a dékán az intézetek között koordinál.

 

– Hatással volt-e az SZTE TTIK életére, hogy az előző két rektori ciklusban innen került ki az elsőszámú egyetemi vezető?

– Egy ilyen méretű kar, mint az SZTE TTIK, véleménye, tevékenysége meghatározó az összegyetemi folyamatokban. És ez nem attól függ, hogy a rektor éppen a TTIK oktatója vagy sem. Különösen akkor nem, ha az országos trendek egy bizonyos irányban erősebbek, mit a másikban. Azt meg lehet lovagolni, ha a hozzánk tartozó műszaki – természettudományi – matematikai – informatikai terület kormányzati szinten támogatott.

 

– Dékáni munkájában mi számat a legkönnyebb és a legnehezebb feladatnak?

– A kari testületek és döntéshozatali mechanizmus működtetése a legkönnyebb. A kari tanácson az elmúlt négy évben nem volt egyetlen konfliktusos előterjesztés sem, a határozatok nyilvánosak. A legnehezebb a kari, a TTIK-s szemléletnek a megjeleníttetése egyetemi vezetői szinteken. Az SZTE TTIK jellemzője, hogy az oktatás, kutatás, gazdálkodás szintjein egyaránt természettudományos logika szerint működik a döntéshozatal, ráadásul mindegyik láb erős. Ennek megfelelőn még most is ragaszkodunk olyan elvekhez, amelyekhez szinte már csak az SZTE TTIK ragaszkodik.

 

– Például?

– Annak ellenére, hogy a törvény szerint habilitált egyetemi docenst ki lehet nevezni egyetemi tanárnak, az SZTE TTIK tartja magát ahhoz a klasszikus feltételrendszerhez, hogy az egyetemi tanári kinevezésről szóló előterjesztés alapja az illető akadémiai doktori dolgozatának a sikeres védése, vagy az egyetemi docensi kinevezésről szóló előterjesztés feltétele a habilitáció. Ez az elvszerűség esetenként akadékoskodásnak is tűnhet. Ugyanakkor a mi előterjesztéseinket mindig 100 százalékban elfogadja a MAB is. És arra is van példa, hogy az oktatásszervezésben kialakított struktúra, vagy a gazdálkodásunk összetett rendszere, a többlábúságunk 2-3 év után egyetemi gyakorlat lesz. Így érjük el, hogy esetünkben akármelyik finanszírozási rendszert is alkalmazzák, a tartalékok kisegítik az éppen hátrányos helyzetbe került lábunkat vagy egységünket.

 

– Egyetemi közéleti szerepeit sorra véve volt már tanulmányi bizottsági elnök, oktatási, majd általános dékánhelyettes, a második ciklusát tölti dékánként. Ez a közel 15 évet áldozatnak érzi-e oktatói-kutatói tevékenysége szempontjából?

– Fölkértek, nem előzmények nélkül kerültem az említett posztokra. A vezetői karrier bizalmi alapon épült föl, mindegyik felettesemmel is jól együtt tudtam dolgozni. Én is bizalmi alapon választottam ki a helyetteseimet. A dékánság többször nem ismételhető, a 2019. év feladata lesz, hogy vagy a dékánhelyettesek közül, vagy a kari közvélemény által erre ösztönzött vezető oktatók közül kikerüljön az SZTE TTIK új vezetői köre majd a 2020-tól induló új dékáni ciklusra. Ugyanakkor tény: nem kapós feladat a dékánság, mert a felelősség terhe nem vonzó, illetve az oktatói-kutatói karrier szempontból nyilvánvaló áldozatot jelent.

 

– Mi a terve a dékánságból még hátra lévő egy esztendőre?

– Az SZTE TTIK kari vezetőjeként eltöltött időszakban öt végzett doktorandusz hallgató munkáját, illetve OTKA-projektek megvalósítását irányítottam. Az oktatásból a dékánhelyettesi és a dékáni időszakban is ugyanúgy kivettem a részem, mint előtte. Szakterületem, a geoinformatika, így aztán a bölcsészeknek a környezettanosoknak, és a földtudománnyal foglalkozóknak, a földrajz alapszakosoknak és a geoinformatika specializációt választóknak, vagy a tanárszakosoknak egyaránt tartok órákat. Nem szeretem összevonni és keverni a tanóráimon a különböző szakra járókat. A 2018-2019. tanévben a 8-10 kontakt órám mellett magyar és külföldi doktoranduszokkal is foglalkozom. Már most látom, hogy bőven lesz feladatom a dékánság után is, hiszen 2017 nyarától tanszékvezető vagyok az SZTE TTIK Földrajz és Földtudományi Intézet Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszékén. Egyéni kutatási területemen elért eredményekről is sikerült szép számmal publikálnom, teljesítettem az akadémiai doktori fokozat habitus követelményeit… Ezen belül bőven elértem, de háromszorosan szeretném meghaladni azt ott előírt minimum követelményeket. Ha ezt elérem, akkor a disszertáció megírása a feladat. A dékáni ciklusom lezárása előtt beadom az akadémiai doktori pályázatom.

 

– Hogyan tudott egyensúlyt tartani az egyetemi oktatói, kutatói, vezetői munka és a magánügyei között?

– Szerencsére a családi háttér biztosított. Nagy figyelmet igényelnek a gyerekek: a kisebbik most nyolcadik osztályos és középiskolai felvételi előtt áll, míg a nagyobb gyermekem jövőre érettségizik, egyetemi felvételi előtt áll. Remélhető, hogy Szegeden maradnak. Közben a kikapcsolódás bevált és családi formái is megmaradtak: ritkábban sikerül összehozni a hosszabb kirándulásokat, városlátogatást és a középiskolai múltat idéző barlangász táborba járást, de minden évben igyekszem az egész családdal együtt a hegyekben nyaralni.

 

Újszászi Ilona

Fotók: Ú. I.

Az SZTE kari vezetőivel készült további interjúk:

 

Pillanatfölvétel a dékánoktól – A nemzeti alapú jogászképzés nemzetköziesítése az SZTE ÁJTK-n

 

Pillanatfölvétel a dékánoktól - Óriási fejlesztések kapujában az SZTE Általános Orvostudományi Kar

 

Pillanatfölvétel a dékánoktól – Kifelé és befelé szóló üzenet az SZTE BTK bővített neve

 

Pillanatfölvétel a dékánoktól – A „segítő szakmák” újító továbbfejlesztője az SZTE ETSZK

 

Pillanatfölvétel a dékánoktól – Innovációs irányok az új épületbe készülő SZTE FOK-on

 

Pillanatfölvétel a dékánoktól – „Prémiumképzései” egyediségét is növeli az SZTE GTK

 

Pillanatfölvétel a dékánoktól - Új épületről álmodik az SZTE Gyógyszerésztudományi Kar

 

Pillanatfölvétel a dékánoktól – Átalakítja belső rendszerét a 90. éves SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Kar

 

Pillanatfölvétel a dékánoktól – A műszaki képzés bővítése az SZTE Mérnöki Kar jövője

 

Pillanatfölvétel a dékánoktól – Felkészült részese a magyar agrárium korszakváltásának az SZTE MGK

 

Pillanatfölvétel a dékánoktól – Újjászülető épületbe újabb funkciókat is költöztetne az SZTE Zeneművészeti Kar