Pillanatfölvétel a dékánoktól – Átalakítja belsőrendszerét a 90. éves SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Kar

Mérlegkészítésre kérjük a 2017-2018. tanév indulásakor a Szegedi Tudományegyetem mind a 12 karának dékánját és az előző ciklus vezetőjét. Legutóbb a 2014-2015. tanév kezdetén kértünk pillanatfelvételt a dékánoktól. Mostani interjú-sorozatunkban is a szegedi egyetem dékánjai által irányított közösség örömei és gondjai, az adott kar helyzete és céljai kerülnek fókuszba.

„Ésszerűsíteni kell a belső struktúrát és a humánerőforrás racionalizálásával csökkenteni kell a Kar bérterheit. Egyúttal növelni szükséges a hallgatói létszámot, és ezáltal a bevételeket” – összegez a gazdasági egyensúly helyreállításáért dolgozó Döbör András. A 9 évtizedes szegedi hagyományait ünneplő Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kart 2017. július 1-jétől irányító dékánt az elmúlt egy év eredményeiről és a 2020. június 30-ig megvalósítható terveiről kérdeztük.

 

– „90 éve Szegeden”- olvasható a kari honlapon az intézmény története: 145 éve, 1873-ban alapították jogelőd intézményét Pesten. Az Állami Polgári Iskolai tanárképző Főiskola 90 éve került Szegedre. Ilyen előzmények után mi az SZTE JGYPK dékánjának hitvallása a kar küldetéséről?

– Klebelsberg Kuno kultuszminiszter helyeztette Szegedre az ország egyetlen, az itteni egyetemmel mindvégig kooperáló Állami Polgári Iskolai Tanárképző Főiskoláját. A mai, a szegedi felsőoktatási intézmények integrációja eredményeként létrejött, a sokszínűsége miatt is vonzó Szegedi Tudományegyetemnek nagy szüksége van a mi intézményünkre, az universitas Juhász Gyula Pedagógusképző Karára. Mi hamarosan a pedagógusképzés teljes skáláját kínáljuk. Egyrészt az SZTE bölcsészeivel és természettudósaival együtt részt veszünk az osztatlan tanárképzésben. Másrészt a különböző korosztályok nevelésében közreműködő pedagógusokat, harmadrészt sport- és egészségtudományhoz, illetve művészetközvetítéshez értő szakembereket képzünk, továbbá a szak- és felnőttképzés különböző formáival is foglalkozunk. A hallgatóink száma alapján az SZTE második-harmadik legnépesebb karaként, olyan tömegképzést folytatunk, aminek a kisugárzása országos. Fontosnak tartjuk a legfrissebb tudományos eredmények becsatornázását a munkánkba, de az SZTE JGYPK fő küldetése, hogy a munkaerőpiacra gyakorlati ismeretekkel is felvértezett pedagógusokat és szakembereket képezzen.

 

 

Újratervezéssel jövőépítés

 

– A „matuzsálemkorú” szegedi tanárképzés hogyan érzi magát az integráció eredményeként 2000-ben újjászületett, ám a múltját és hagyományait 1581-ig visszavezető Szegedi Tudományegyetemen belül?

– A kar történetét taglaló kiadványaink részletezik, hogy Klebelsberg Kuno kultuszminiszter azért helyezte a polgári iskolai tanárképzőt Szegedre, hogy az I. világháborút lezáró Trianon miatt Kolozsvárról száműzött egyetemet 1921-ben befogadó Szeged felsőoktatását erősítse, a hallgatói létszámot így is növelje. Már akkor együttműködött a két intézmény, a tanárképzősök „áthallgattak” az egyetemre. Tehát a kezdet kezdetétől kimutatható a kooperáció. Pozitív folyamatnak minősítettem a dékáni pályázatomban is azt, ahogy önálló tanárképző intézményből az SZTE karává váltunk. De a 2006-ra ide érő bolognai folyamat negatívan érintette karunkat, pozíciókat vesztettünk azzal, hogy kormányzati döntéssel megszűnt a külön általános iskolai tanárképzés. Jelenleg is osztatlan tanárképzést végez az SZTE három kara: rajtunk kívül a BTK és a TTIK vesz ebben részt. A hallgatói létszám alakulása mutatja, a Bologna-rendszerű, majd az osztatlan tanárképzés nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ráadásul a mindig nagy tömegeket vonzó általános iskolai tanárképzés gyakorlatilag megszűnt Szegeden.

 

– Hogyan szerezheti vissza a tanárképzés átalakításával megrendült pozícióit az SZTE JGYPK?

– Az irányváltást fejezi ki, hogy 2006-ban „tanárképző” helyett „pedagógusképzőre” változtatták az egyetemi karunk nevét. Az akkor indult folyamatoknak köszönhetően az osztatlan tanárképzésben való részvételünk mellett a kari súlypont átkerült a pedagógusképzésre. Akkori újdonságként beindult a négy klasszikus szakunk: a gyógypedagógia, az óvó-, a szociálpedagógia és a tanítóképzés. Mára az e szakokra járó fiatalok teszik ki a JGYPK hallgatói létszámának közel felét. Például gyógypedagógusként 2018 szeptemberétől nappali tagozaton 85, levelezőn 60 fiatal kezdi meg itt a tanulmányait. Szélesítettük a kínálatot: a testnevelő tanárképzés mellett a sporttudományi terület mára a másik legnépszerűbb képzésünké nőtt: a sport- és rekreációszervezés szakon 2018 őszén 90 nappalis gólya kezdi meg tanulmányait. A művészetközvetítési területen a képalkotás szakunk a legnépszerűbb: 50 fős évfolyamokat indíthatunk nappali tagozaton. A másik kitörési irányunk a szakképzés. A felsőfokú szakképzés felfutott, majd – ugyancsak kormányzati intézkedés miatt – visszaszorult, ám jelenleg is működik hat felsőoktatási szakképzési szakunk és akkreditálás alatt áll a hetedik. Legnépszerűbb szakképzésünk a Televíziós-műsorkészítő, mely szakon 59 nappalis hallgató kezdi meg ősszel tanulmányait, de rendkívűl népszerűek az informatikai képzéseink is. E területen is törekszünk a portfólió teljessé tételére, illetve az itteni 300-400-as hallgatói létszám megtartására. Tehát a legfrissebb felvételi adatok is igazolják, amit dékáni pályázatomban írtam: az SZTE JGYPK ne a tanárképzés revíziójára számítva tervezze a jövőjét. Ebből következően a 2006 óta megőrzött kari struktúrát át kell tekinteni. Mára ugyanis félrebillent a JGYPK hajója: a pedagógiai területeken óriási a hallgatói létszám, ott oktatói és infrastrukturális kapacitáshiány miatt nem tudunk több diákot fogadni, holott nagy az érdeklődés, ugyanakkor olyan intézetek és tanszékek vannak a másik oldalon, amelyek – sokszor nem önhibájukból - visszaestek. Tehát vertikálisan és horizontálisan is fel kell építeni az SZTE JGYPK portfólióját, és ehhez igazítani a humáninfrastruktúrát és a szervezeti rendet. Ilyen irányú terveink közül kiemelendő, hogy el szeretnénk majd indítani a csecsemő- és kisgyermekgondozó szakot, illetve mesterképzést szeretnénk akkreditáltatni a gyógypedagógia és a szociálpedagógia területén.

 

– Az SZTE JGYPK hogyan halad a jövőt építő kutatómunka terén?

– Kollégáink folyamatosan frissülő publikációs jegyzéke mutatja az előrehaladást. Például a 90. éves jubileumra jelenik meg Fizel Natasa, a JGYPK Alkalmazott Pedagógia és Pszichológia Tanszéke adjunktusának a polgári iskolai tanárképzés professzióját bemutató, a Gondolat Kiadó által gondozott monográfiája. Egy másik példa: karunk oktatási dékánhelyettese, az Alkalmazott Társadalomismereti Tanszék főiskolai docense, Jancsák Csaba vezetésével dolgozik az MTA-SZTE Elbeszélt Történelem és Történelemtanítás Kutatócsoport, amely a legkorszerűbb tanítási módszerek összegzését és átadását végzi.

 

 

Költségek és bevételek

 

– Mi lesz azoknak a tanszékeknek és oktatóknak a sorsa, amelyek és akik nem kapcsolhatóak be a fentebb vázolt irányok egyikébe se?

– A félrebillenő struktúra miatt megroppant a kar gazdasági egyensúlya. Holott a JGYPK gazdálkodása éveken át stabil volt, köszönhetően a magas hallgatói létszámnak. Dékáni indulásom oka és megbízatásom fő üzenete, hogy helyreállítsam a kari gazdálkodás egyensúlyát. Jelenleg arra kényszerülünk, hogy pályázzunk az egyetem úgynevezett szolidaritási alapjára, amely kiegészíti a nem elégséges forrásainkat más karok bevételei rovására. Ezért kötelességünk, hogy mielőbb egyensúlyba kerüljünk. Ebbe az irányba mutat, hogy dékáni időszakomban megszüntettük például a Kémia Tanszéket, több oktatót átirányítottunk más egyetemi karokra. Átvilágítottuk az oktatói struktúrát: a 2018-ban az SZTE JGYPK-ról ki- és belépő oktatók bére alapján több mint 17 millió forint megtakarítást értünk el, ugyanis a kilépő oktatók helyét vagy nem töltjük be, vagy olyan kollégákat veszünk fel, akiket a prosperáló szakokon tanulók oktatásába vonhatunk be. 2019-ben zárul a nyugdíjaztatási programunk: 8 oktatónk éri el a korhatárt… Az oktatói létszám racionalizálása várhatóan 30 millió forint megtakarítást eredményez évenként.

 

– Mi a helyzet a JGYPK költségvetésében a „másik oldallal”, a bevételekkel?

– A hallgatói létszám növeléséhez hozzájárulnak az olyan új szakjaink, mint például a közösségszervező. A fokozott beiskolázási erőfeszítéseinknek köszönhetően az egyetem többi karával összehasonlítva az SZTE JGYPK emelte a legnagyobb arányban, több mint 10 százalékkal az első évesei számát: a tavalyi 744 elsőshöz képest idén 822 a gólyák száma. Ezt tovább növeli az osztatlan tanárképzésre, illetve a pótfelvételire jelentkezők. A hallgatók számából következő normatíva mellett egyéb bevételeink is vannak, például abból, hogy oktatóink a más karok hallgatóinak is tartanak előadásokat, szemináriumokat. Ám ezeket az „átoktatási óradíjakat” nem minden egyetemi kar fizeti ki nekünk teljes egészében. Az új dékáni vezetés azonban e téren is ért el sikert, mert például az SZTE GTK-val már megállapodtunk a belső átoktatási elszámolásról.

 

 

Vezetői tapasztalatok

 

– Alma matere, az SZTE JGYPK elsőszámú vezetői feladatainak az ellátására felkészítette a hallgatói önkormányzatban, vagy az SZTE Felnőttképzési Központ igazgatójaként gyűjtött tapasztalat?

– Igyekeztem olyan csapatot összeállítani, melynek tagjai az SZTE JGYPK-hoz emocionálisan is kötődnek. Én magam is így vagyok ezzel, a karnak nemcsak oktatója, hanem egykor a hallgatója, hallgatói önkormányzati vezetője is voltam, majd a történelem tanszék tanársegédje, adjunktusa, a Szakképzési Központ Igazgatója. Tehát az elmúlt húsz év, amit a karon töltöttem – előbb hallgatóként, majd oktatóként az összes fokozatot végigjárva – olyan helyismeretet adott, ami segíti a munkámat.

 

– Az SZTE JGYPK dékáni feladatainak ellátása mellett főiskolai docensként oktat, illetve kari és egyetemi egységet irányítva „kétszeres igazgató” is. E többszintű egyetemi feladat elvégzése mellett marad-e szabadidő?

– Az SZTE JGYPK Szakképzési, Távoktatási és Továbbképzési Központ igazgatója vagyok, továbbá ugyanezt a feladatot ellátom az egész intézményben is a Felnőttképzési Központ igazgatójaként, rektor úr megbízásából. Ezt a munkát a dékánság mellett is vállalom, mert a szak- és felnőttképzés területén képzelem el a jövőmet. Az oktatáshoz kapcsolódó tudományos munkát is folytatni szeretném: a reformkor sajtótörténetével foglalkozom. Eddigi kutatásaim összegzéseként 2018-ban jelent meg monográfiám Sajtópolitika és politikai sajtó Magyarországon (1780-1840) címmel. Szabadidőmben igyekszem minél több időt a családommal, feleségemmel és gimnazista fiunkkal tölteni, és olyan kedvelt időtöltéseimre is időt szánni, mint az olvasás, a videojátékok, és természetesen a foci.

 

 

A jubileumi év hatásai

 

– Hogyan ünnepli jubileumait az SZTE JGYPK?

– Történészként is fontosnak tartom a hagyományok ápolását, de dékáni programomban is szerepelt, hogy az SZTE pedagógusképző karaként bemutatjuk intézeteink és intézményünk szakmai potenciálját és eredményeit. Erre országos hatókörű rendezvények kínálnak különleges lehetőségeket a jubileumi esztendőben.

 

– A 2018 tavaszán kezdődött a megemlékezés-sorozat részeként például részben az SZTE JGYPK adott otthont a 61. Országos Fizikatanárok Országos Ankét és Eszközbemutató rendezvénynek, amelyet Szabó Gábor akadémikus, az SZTE rektora nyitott meg. Ugyancsak nagy érdeklődés kísérte a VIII. Taylor Vezetéstudományi Konferenciát, a Közép-Európa történetével foglalkozó regionalistáknak szervezett X. Többnemzetiségű államok keletkezése és felbomlása Közép-Európában című szimpóziumukat. Hogyan folytatódik a sorozat?

– Az SZTE JGYPK jubileumi évéhez kötődően, 2018 októberében a szociológusok éves vándorgyűlését itt rendezzük. A jubileumaink jegyében 2018 novemberében megnyitjuk az intézménytörténeti állandó kiállításunkat, és a JGYPK-n lesz az ország első kutatható tankönyvmúzeuma. Az SZTE JGYPK Történettudományi Tanszékünk egykori címzetes főiskolai docense, Huszka László 1975-ben adományozta intézményünknek a hétezer kötetből álló gyűjteményét, amelynek legrégebbi darabja 1780-ból származik, és amelyet egyrészt bemutatunk, másrészt kutathatóvá teszünk. A novemberi jubileumi konferenciánkon pedig a neveléstörténet-kutatás elitjét köszönthetjük majd. Ugyanakkor az intézeteink is szerveznek programokat, megmutatják eredményeiket.

 

– Milyen lesz 2020. június 30-án, dékáni ciklusa zárásakor az SZTE JGYPK „hajója”?

– Pedagógusképzésben az ország vezető felsőoktatási intézménye az SZTE JGYPK. Például a Heti Válasz 2017-es felsőoktatási rangsorban is első helyen végzett az SZTE JGYPK tanító, óvodapedagógus és gyógypedagógus képzése is. E téren rendkívül jó a szakmai potenciálunk és hallgatóink kiválóság is. Ehhez hozzájárul az integráció eredményeként megszületett SZTE-brand, illetve Szeged mint egyetemváros vonzereje. Az oktató- és kutatómunka erősítése érdekében a fiatal oktatókat, a tudományos fokozat megszerzését ösztöndíjjal támogatjuk, erre kari erőforrásból pénzalapot hoztunk létre. Dékáni pénzkeretből támogatjuk például oktatóinknak a konferenciákon való részvételét, a publikálást. A szakalapítás folytatásával a csecsemőket gondozóktól kezdve az ifjúkorúakkal foglalkozó pedagógusokig a teljes képzési skálát kínáljuk majd. Ezzel az ország egyetlen olyan felsőoktatási intézménye lesz az SZTE JGYPK, mely a legteljesebb pedagógus-képzési palettát kínálja. Célom, hogy a klasszikus tanárképzés folytatása mellett a sport- és egészségtudományi képzést és a művészetközvetítő tevékenység is tovább erősödjön. Mindezt jól kiegészíti és támogatja, a szakképzés, a felnőttképzés, amely még kiaknázatlan lehetőségeket kínál a hazai felsőoktatás számára.

*

A nemzetközi mérce bevezetését, a nemzetközi jelenlét növelését fontosnak tartja Marsi István. Az SZTE JGYPK előző dékánja fájlalja, hogy 2016-ban a különböző negatív hatások összegződtek.

 

– A 2013 és 2017 közötti dékáni ciklusának mi volt a legnagyobb kihívása?

– Jó pályán haladt, de nem nyugodt vizeken evezett az SZTE JGYPK hajója, amikor átvettem a dékánságot a sikeres, és 15 éven át tartó vezetői korszakát lezáró Galambos Gábortól. Mellette oktatási dékánhelyettesként dolgoztam, így tudtam: az SZTE JGYPK ügyei rendben voltak, lendületben lévő egyetemi kart kellett dékánként továbbvinnem. Ám a szegedi universitasba integrálódás az oktatási portfóliónk, egyetemi szerepvállalásunk folyamatos módosítására kényszerített bennünket, és e 2000 óta jelen levő nehézségek menedzselése állandó kihívás volt a kar és vezetői számára. A tanárképzés átalakítása, a hagyományos általános iskolai tanárképzés megszüntetése egyetlen egyetemi kart sem érintett olyan mélyen, mint az SZTE JGYPK-t. Dékáni időszakomban igyekeztünk átmenteni a hagyományos tanárképzés remélt folytatásához a potenciálokat, szakértői anyagokat kidolgozva igyekeztünk érvelni a duális tanárképzés visszaállítása mellett. Ám hiába bíztunk abban, hogy a bolognai jellegű tanárképzés revíziója visszahozza a duális típusú tanárképzést. Közben az előző ciklusokban kreatív módon elindított/újraindított pedagógus szakok – óvodapedagógus-, gyógypedagógus- és tanítóképzés – izmosodtak. Meghatározó lett a kari oktatásban a felsőoktatási szakképzés is. Nem kedvezett a karnak a „Fokozatváltás a felsőoktatásban – középtávú szakpolitikai stratégia, 2016” elnevezésű reform sem. Ráadásul ebben az időszakban felerősödött a bölcsészeti, társadalomtudományi és művészeti foglalkozást űzőkkel és az ilyen jellegű képzéssel foglalkozó intézményekkel szembeni bizalmatlanság, ami abban tetőzött, hogy több prosperáló szakunkat megszüntették. Előbb a nagylétszámú andragógusképzés, később a rekreációszervezés és egészségfejlesztés szak került ki a kínálatunkból. Tehát a kialakuló helyzet, a „fokozatváltás-modell” nem várt nehézségeket okozott. Ugyanis e modell csúcsára állított piramisa az alapképzésben és a felsőoktatási szakképzésben szűkítette a bemenetet, csak néhány jól definiált szakra koncentrálódott. A mesterképzésben és a doktori iskolai szintnél érdemben nem változtak a lehetőségek, ám ilyen szakok indításánál a kutatói kapacitás a tudományegyetemi karok felé billentette a mérleget. A felsőoktatásnak ezt az időszakát jellemző pénzhiány pedig egyáltalán nem kedvezett a kari oktatási együttműködések bővítésének.

 

 

Büszkeség a szakkollégium

 

– A helyzetelemzés után milyen lépéseket tett a „kitörés” érdekében dékánként?

– A prosperáló pedagógusképző, művészetközvetítő- és sporttudományi szakjainkat támogattuk. Ám a megfelelő infrastruktúra, például a gyógypedagógiai gyakorlati-oktatási központ létrehozásához hiányoztak az anyagi feltételek. Így aztán a legnépszerűbb szakjainkon tanuló hallgatók és az őket oktató kollégák gyakran méltatlan körülmények közepette és rossz műszaki színvonalú épületekben dolgoznak. Ilyen „negatív rekord” a Topolya sori sportcsarnok állapota. A kedvező humán feltételeket kihasználva az emberi erőforrást igyekeztünk fejleszteni. Büszke vagyok arra, hogy a bűvös 50 százalékot átlépve felzárkóztunk azokhoz a szegedi egyetemi karokhoz, amelyekben az oktatóknak több mint a fele rendelkezik tudományos minősítéssel. Ehhez arra is szükség volt, hogy alkotói szabadságokkal támogassuk a személyes előmenetelt, illetve tudománypolitikai lobbizással segítsük áttörni a szakmai csoportok falait. Mindennek az eredménye a szép publikációk, alkotások nagy számában is megmutatkozott.

 

– Még milyen dékáni eredményeire büszke?

– Arra is büszke vagyok, hogy megszületett az első szakkollégiumunk. A Művészeti, Művészetpedagógiai és Művészetközvetítő Szakkollégium a tehetséggondozás egyetemi színtereit gazdagítja. Megsokszorozódott a hozzánk érkező Erasmus-hallgatók száma. A kollégák nyelvvizsgáit, külföldi tapasztalatszerzését is támogattam. A nemzetközi mérce bevezetését, a nemzetközi jelenlét növelését fontosnak tartottam. Az erdélyi és vajdasági kapcsolatoktól a kontinenseken átívelő együttműködésekig minden tekintetben történt előrelépés. A gazdasági szempontból legkritikusabb 2016-os évben egyetemközi megállapodással hivatalossá vált az együttműködés a Moszkvai Szociál-Pedagógiai Egyetemmel a művészetterápiai képzés területén. További terület, ahol bizonyosan jól döntöttem: jól választottam meg közvetlen munkatársaimat, helyetteseimet és a Dékáni Hivatal vezetőjét, akikkel öröm volt együttműködni, és akikre a mai napig elismeréssel és köszönettel gondolok.

 

 

Maradt a kari struktúra

 

– Miért nem nyúlt hozzá a kari struktúrához?

– Az átgondolt és hatékony átalakításhoz pénzforrás szükséges. A forráshiány által vezérelt strukturális átalakítások ritkán gyümölcsözőek. Fontos munkát végzett a kari stratégiai bizottság, ám a vázolt elképzelések megvalósítására nagyrészt elmaradt a folyamatosan változó feltételek okozta kiszámíthatatlanság és a forráshiány miatt.

 

– A Szegedi Tudományegyetemen belüli kapcsolathálóba hogyan illeszkedett be a JGYPK?

– Volt egy kegyelmi állapot: a szegedi felsőoktatás integrációja óta a mi időnkben alakult ki a legkonstruktívabb együttműködés a karok között. Ezt erősítették a dékánok formális és informális találkozásai, amelyek nyomán az „üzengetést” és a közvetítőket felváltotta az egyenes beszéd és a közvetlen kapcsolat. Az integrációs folyamat előrehaladását, a karok közötti együttműködést segíti a nyíltság.

 

– A szegedi felsőoktatás integrációjával keletkező párhuzamosság felszámolásában hol tart az SZTE?

– A párhuzamosság, az erőforrások duplázása önmagában kerülendő. Ugyanakkor például a különböző korosztályoknak vagy épp szakterületeknek címzett oktatás olyan speciális tartalmi-módszertani ismereteket kíván, amelyeknek jól fókuszált átadására fenn kell tartani a lehetőséget. Gondoljuk át: például a kozmetikusnak, testnevelőnek, az orvosnak, a biológusnak is szüksége van anatómiai ismeretekre, de eltérő mélységben és eltérő súlypontokkal. Vagy: ha a téma azonossága miatt egy terembe ültetjük a felsőoktatási szakképzésben résztvevő, a szaktanárnak készülő és az alapdiplomás képzést folytató, de láthatóan a doktori iskolát megcélzó hallgatót, akkor az az ismeretátadásban áthidalhatatlan nehézséget okoz az egyetemi oktatónak és a hallgatóknak egyaránt. Az angol tankönyv-irodalomban megfigyelhető, hogy minden szűkebb szakterületnek és képzési szintnek külön-külön tankönyvcsalád készül, s ezt akár párhuzamosságként is értelmezhetjük, ám én szívesebben nevezem hallgatóbarát sokszínűségnek és szintezettségnek.

 

– A forráshiányra többször is utalt visszatekintésében. A 4 éves dékáni ciklusa alatt hogyan alakult az SZTE JGYPK gazdálkodása.

– Példás gazdálkodásunknak köszönhetően többszáz milliós aktívumokkal zártuk első három dékáni évemet. Ám 2016-ban a különböző negatív hatások összegződtek és nehéz helyzetet teremtettek. Egyrészt üdvözlendően elindult a felsőoktatási béremelés, ám ennek csak egy töredékét finanszírozta az oktatási kormányzat, annak fedezete a kari forrásokat is érintette. Másrészt a sokféle képzésből adódó összetett feladatok tapasztalt gyakorlati szakemberek bevonását igényelték. A sok külső előadó finanszírozása mindig is jelentős kiadással járt, és ez kritikussá vált akkor, amikor beállt a pályázati apály, azaz a korábbi sikeres pályázatok lezárultak, így e bevételi forrás hiányzott, miközben még nem indulhattak el az új pályázatok. A tartalékaink megcsappantak, de az utolsó dékáni évemben is 180 milliós aktívummal rendelkező JGYPK kezdhette meg a 2017-es esztendőt. Tehát a nem várt fékek és fejlemények miatt több olyan kezdeményezés és terv is dossziéban maradt, amelyek megvalósítására szükség lett volna.

 

 

Vezetői ciklus és karrierív

 

– Felvetődik a kérdés: a felsőoktatásban szokásos 3-4 éves vezetői ciklusok időtartama elegendő-e a tervek megvalósításához?

– Nagyjából egy évet vesz igénybe a rendszer felmérése és a tennivalók felvázolása. Ezért szerencsés, hogy lehet újabb ciklusra jelentkezni. Én hatvanon túl, az életkoromból fakadóan sem gondoltam újabb dékáni pályázat benyújtására.

 

– A szegedi József Attila Tudományegyetemen szerzett diplomát, ott kutatott, majd átkerült a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolára tanítani, most pedig az SZTE Általános Orvostudományi Karán medikusoknak oktat kémiát. Mi áll a váltások hátterében?

– Friss diplomásként a szegedi egyetem Alkalmazott Kémiai Tanszékén Fejes Pál és Varga Károly irányításával indultam el a pályán. Amikor megalakult a Biotechnológiai Tanszék, akkor Mécs Imre vezetésével is egy nagyszerű csapatnak lehettem a tagja. Ám egykori tanárom és mesterem, Seres László vette át a tanárképző főiskola kémiai tanszékének irányítását és meghívott munkatársának. Otthonra találtam a „Juhász Gyulán”, 25 évig dolgoztam az intézményben. Ottani tevékenységem lezárult a dékánsággal. Időközben az általános és középiskolai tanárképzésben, a kémia alapképzésben és mesterképzésben ellátott feladatkörünk egyre szűkült, elkerült az SZTE JGYPK-ról. Azonban külföldi vendégoktatói tapasztalataim hasznosítására új lehetőséget kaptam az SZTE ÁOK Orvosi Vegytani Intézetében, ahol immár egy tanéven át oktathattam orvosi kémiát és vizsgáztathattam a nagylétszámú évfolyamok számos hallgatóját. Az oktatómunkámban használt mindhárom nyelvhez – magyar, német, angol – kapcsolódó feladatokat kaptam. Mindezt immár közel 64 évesen vonzó és inspiráló lehetőségként élem meg. A hozzám legközelebbi terület, a kémiai problémák és mérési eredmények számítógépes feldolgozása témakörben a kutatómunkához való apportom összeállítását is elkezdtem.

 

– A medikusok oktatásába és a kémiai tárgyú kutatásokba való bekapcsolódás mellett marad idő kikapcsolódásra?

– Mindig is a színház, a hangverseny jelentette számomra a legfontosabb feltöltődést, a kikapcsolódást. Erre dékánként is időt szakítottam. Most sem kevesebb a munka, de más szerkezetű. Azt szeretném, ha a folytonos átalakulások közepette a Szegedi Tudományegyetem elérne egy olyan – ahogyan a kémiában mondjuk – stacionárius állapotot, amely a rangsorokban elfoglalt kedvezőbb pozíció megtartásában öltene testet!

 

Újszászi Ilona

Fotók: SZTE JGYPK, Ú. I.

Az SZTE kari vezetőivel készült további interjúk:

 

Pillanatfölvétel a dékánoktól – A nemzeti alapú jogászképzés nemzetköziesítése az SZTE ÁJTK-n

 

Pillanatfölvétel a dékánoktól - Óriási fejlesztések kapujában az SZTE Általános Orvostudományi Kar

 

Pillanatfölvétel a dékánoktól – Kifelé és befelé szóló üzenet az SZTE BTK bővített neve

 

Pillanatfölvétel a dékánoktól – A „segítő szakmák” újító továbbfejlesztője az SZTE ETSZK

 

Pillanatfölvétel a dékánoktól – Innovációs irányok az új épületbe készülő SZTE FOK-on

 

Pillanatfölvétel a dékánoktól – „Prémiumképzései” egyediségét is növeli az SZTE GTK

 

Pillanatfölvétel a dékánoktól - Új épületről álmodik az SZTE Gyógyszerésztudományi Kar

 

Pillanatfölvétel a dékánoktól – A műszaki képzés bővítése az SZTE Mérnöki Kar jövője

 

Pillanatfölvétel a dékánoktól – Felkészült részese a magyar agrárium korszakváltásának az SZTE MGK

 

Pillanatfölvétel a dékánoktól – A folyamatosság biztosítása az SZTE TTIK egyik sajátossága

 

Pillanatfölvétel a dékánoktól – Újjászülető épületbe újabb funkciókat is költöztetne az SZTE Zeneművészeti Kar