Szegedi kutató Stephen Hawking munkájáról

– A dél-angliai Portsmouthban dolgoztam 2003 őszén, az egyetem Kozmológiai és Gravitációs Intézetében. Az ottani kutatócsoport néhány kutatójával együtt vettünk részt egy kisebb konferencián Cambridge-ben, ekkor láttam először Stephen Hawking-ot. A kerekesszékében ült, a nővér szigorúan őrizte. Nagyon barátságosan nézelődött, kereste a szemkontaktust, de a betegségéből kifolyólag csak igen körülményesen lehetett vele kommunikálni. Néhányan megpróbálták, nehézkesen ment. Már akkor is egy élő legenda volt. PhD hallgató koromban az ő könyvéből tanultam az általános relativitáselméletet. Másodszor 2004-ben, a Dublinban megrendezett GR17 (a 17. Általános Relativitáselméleti és Gravitációs Konferencián) láttam személyesen. Hawking hatalmas érdeklődés közepette itt jelentette be, hogy elveszített egy fogadást, tévedett egy korábbi állításában, miszerint a fekete lyuk elnyel minden információt – emlékezett vissza Gergely Árpád László, az SZTE TTIK Fizikai Intézetének egyetemi tanára, aki kutatómunkájában a gravitációs hullámokat, fekete lyukakat és az Univerzum fejlődését vizsgálja. Fekete lyukakkal kapcsolatos kutatásai során már alkalmazta Hawking termodinamikai megfontolásait, a Bekenstein-Hawking entrópiát és a Hawking-hőmérsékletet.

– Kétségkívül ő volt az egyik legfigyelemreméltóbb elme és legszínesebb személyiség a modern gravitációelméletben. A fekete lyukak és az univerzum kérdéseivel foglalkozott, igen magas technikai szinten, így munkái csak megfelelő szakmai tudás birtokában érthetők. A nagyközönséget tudománynépszerűsítő munkásságán túl az az ellentét is megfoghatta, hogy az Univerzum lényeges kérdései foglalkoztatták, miközben fogoly volt saját testében. Betegsége rákényszerítette, hogy tömör legyen, csak akkor beszéljen, ha tényleg van mondanivalója – magyarázta a szegedi kutató, aki összefoglaló cikket is írt a Csillagászat.hu tudományos internetes újságba Hawking munkásságáról. Értékelése szerint a (a James M. Bardeen-nal és Brandon Carter-rel közösen kidolgozott) feketelyuk-mechanika mellett Hawking igen fontos eredménye, hogy a fekete lyukak kialakulása és az Ősrobbanás nem szimmetriafüggő, hanem általános jelenségek (a Roger Penrose-zal együtt kidolgozott szingularitás-tételek értelmében). Legjelentősebb eredménye viszont a mikrovilágot kvantumosan és a gravitációt téridő-görbületként felfogó világképek kombinációjából levezetett Hawking-sugárzás, melynek következménye, hogy a fekete lyuk tömege csökken, végül teljesen „elpárolog”.

A tudós életével kapcsolatban számos érdekesség ismert: születésének és halálának dátuma is a tudománytörténethez köthető. 1942. január 8-án született Oxfordban, Galilei halálának 300. évfordulóján, erről Hawking többször is büszkén tett említést. Halálának napja (március 14., ez egyben a nemzetközi π-nap is) Albert Einstein születésnapjára esik és mindkét tudós 76 évet élt. Lehetségesnek tartotta a földönkívüli intelligens életformák létezését. Elméletei a tudás határait feszegették: a fekete lyukak kapcsán egy ideig azt a nézetet képviselte, hogy azok egyirányú átjárók lehetnek más univerzumokba, igaz ezt később visszavonta. Bevezette az imaginárius idő fogalmát, hogy illusztrálja, nincs értelme arról beszélni, mi volt az Ősrobbanás előtt. Az időutazás híveit letörte, amikor kifejtette, hogy miért nem lehetséges a múltba utazni. Legfőbb célja az einsteini gravitációelmélet szabályainak összeegyeztetése volt az attól markánsan eltérő szabályokkal működő kvantumfizikával. Amikor a kutatóknak sikerül a két területet egyetlen közös elméletbe foglalni, az lesz a „Mindenség elmélete”. Hawking tette meg ebbe az irányba az első jelentős lépést.

Fotó és szöveg: Bobkó Anna