Íme, az ember – Csányi Vilmos etológus az SZTE Mentor(h)áló program-sorozatában

Az etológiai gondolkodásmódban az evolúció történetét is felhasználják a kutatók. E tétel jegyében az ember megértését segíti, ha azoknak a rokon fajoknak a viselkedését figyelik meg és értelmezik a tudósok, amelyekkel az emberelődök együtt éltek még azt megelőzően, hogy kialakult volna a nyelv, a beszéd.

Az SZTE Mentor(h)áló Program Pedagógiai Esték-sorozatában Csányi Vilmos etológus tartott "teltházas" előadást 2017. április 11-én az IH rendezvényközpontban Íme, az ember címmel.

Elméje börtönében él az állat

– Az embernek „lelke van, bölcs, racionális”, míg az állat „biológiai gép, amely ingerekre reagál, de nem gondolkodik és nem érez” – gondolták sokáig a biológusok, emlékeztetett Csányi Vilmos. A Széchenyi-díjas akadémikus, a biológus-biokémikus-etológus a Szegedi Tudományegyetem Mentor(h)áló programjának 2017. április 11-i rendezvényén közölte: az ember és állat különbözőségéről – a többek között a filozófus Descartes nyomán elmélyült – elavult felfogás csak 2012-ben került háttérbe, a neurológusok cambridge-i deklarációjával. Mindössze öt éve született meg az egyetértés a tudósok között arról, hogy az ember és az állat idegrendszere alapvetően egyezik, legfeljebb méretbeli és fajra jellemző különbségek léteznek. Vagyis a cambridge-i deklaráció kimondta: az állatoknak is van tudatuk, így minden állat gondolkodik, legfeljebb e gondolatok szerényebbek és más típusúak, mint az emberéi.

– Az állat a saját elméje börtönébe van zárva, nem tud gondolatokat cserélni és átadni a társainak – jelentette ki Csányi Vilmos. Az ember és az állat gondolkodása közti különbségeket nagyító alá téve elmondta: az állatok legfeljebb 10-12 dolgot – például félelmet, ijedtséget, fenyegetettséget – képesek kifejezni. – A gondolkodás minden állat elméjében elkülönülten történik. Ezzel szemben az ember képes a kommunikációra, amelynek lényege, hogy gondolatainkat át tudjuk adni embertársainknak.

Mi a haszna a nyelvnek? – ismételte a magatartáskutatók kérdését Csányi Vilmos. Elsősorban a hatékonyság – hangzott a válasz, melyet a kutató megerősített a páviánok döntési modelljét jellemző megfigyelés eredményének a meséjével. Ugyanis a főemlősök viselkedését tanulmányozva deríthető ki: Hogyan viselkedett az ember akkor, amikor még nem létezett a nyelv?

Kulcs a kutya viselkedése

Az ember 2 millió éve zártabb csoportokban élt, még nem beszélt, de már sok közös akcióra, például tűz csiholására is képes volt. Közösen alakították ki az adott közösség szabályait. De mindehhez nem szükséges a nyelv, elegendő a rítusos, ismétlődő viselkedés. A szociális megértés a nyelv nélkül is lehetséges – magyarázta a kutató. Az állítás igazolják a kutya-kísérletek, melyek a nyelv megszületése előtti emberről is árulkodnak.

Az emberhez szociálisan jobban vonzódik egy kiskutya, mint fajtársaihoz. A kutya tud úgy kommunikálni, hogy – a maga eszközeivel – megmutatja a keresett dolgot. Sőt: dominanciaváltással a kiegészítő kooperációra is képes: például a teljes feladatot részekre osztva hol a látássérült ember, hol a kutya kezdeményezi az akadályok kerülését a közös sétán, vagyis hol dominál, hol alárendeli magát a közös célnak a kutya, mint ahogy az ember is – ismertetett egy újabb megfigyelést az etológus. Az intuíció és a mintakövetés, a tanítás elfogadása is jellemzője a nyelv kialakulása előtti közösségi viselkedésnek, amelynek jellemzőit az ember legrégebbi és hű társa, a kutyák viselkedését megfigyelve állítottak össze a kutatók.

– Tudományos szempontból az a közösség az igazi, amelynek szabályait azok a tagok hozzák, akik képesek a saját érdekeiket a közösség lényeges érdekei mögé sorolni –húzta alá Csányi Vilmos. Az etológus hozzátette: az ilyen, hűséggel is jellemezhető közösség működésének még nem feltétele a nyelv létezése és használata.

A közös hiedelmek jelentősége

Why Only Us? Miért csak nekünk van nyelvünk? – tette fel a kérdést 2016-ban megjelent művében az amerikai nyelvész Chomsky és a komputer-tudós Berwick. Az etológiai szempontból is izgalmas problémára választ keresve Csányi Vilmos érzékeltette: míg mondjuk a madaraknál a fészekrakás különböző bonyolultsági változatait figyelhetjük meg, addig a nyelvnek nincsenek fokozatai: nyelve csak az embernek van! Ezért a nyelv emeli ki az emberi fajt az állatvilágból.

A nyelv átalakította a közösségeket is. A – többek között – közös akciók, a szociális konstrukciók, a hűség mellett új elemei a nyelvvel már rendelkező ember közösségeinek a közös hiedelmek. Ez az emberi gondolatok, vélemények, tapasztalatok olyan összessége, amit az ember szavakkal továbbad társainak. A közös hiedelmet a közösség értékeli és minősíti, vagyis a bizonyosságot a közösség megerősítése adja.

– Az emberi közösség állatvilággal szembeni óriási előnye, hogy annak tagjai nem csupán egyenként szereznek tapasztalatot, hanem másoktól is hallják és tanulják a korábban tapasztaltakat, amiből összeáll a közös kincs: az emberi tudás. A nyelv és a kommunikáció megsokszorozta az egyetlen ember tapasztalatának, „hiedelmének” az értékét. Az egész emberi társadalom azzal foglalkozik, hogy a korábbi közös hiedelmeket ellenőrzi és korrigálja – fejtegette Csányi Vilmos. Tehát a nyelvi kommunikáció a legnagyobb különbség állat és ember között.

A párkapcsolat, azaz kétszemélyes kis közösségek akkor működnek jól, ha – a közös akciók, a közös szabályok elfogadása mellett – közösek a hiedelmek, a világról kialakított vélemény főbb elemei, mert csak ebben az esetben jelenik meg a kapcsolat legfontosabb eleme, a hűség, vagyis amikor az egyéni érdek a közös érdek mögé helyeződik – hallottuk az etológustól.

A tanulás és a hit

Genetikai alapú az állatok viselkedése, amit saját tapasztalatuk erősíthet. Ám ezt a „tudást” az állat nem képes továbbadni.

– Minden hiedelem a valósággal kapcsolatos, minden hiedelem egy gondolat, de a nyelv segítségével a hiedelmekből elképesztő variációjú gondolatokat lehet összehozni – sorolta Csányi Vilmos. – A közösségtől kapott szavak: jelek, amelyek a gondolkodás építőkövei.

A hiedelem, a tény, a valóság összefüggéseiről szólva a kutató kijelentette: a hiedelem valójában „tény + gondolati-nyelvi burok”. – A hiedelmek alapja a tapasztalat, de csak a megismételt, megerősített tapasztalatot fogadjuk el tényként. A mindennapi életben a hiedelmek és tények keverednek – utalt az előadó a homeopátiára. Példaként említette, hogy azt a kutatási eredményt, mely szerint „az ember az állatvilágból fejlődött ki” az izlandiak 95 százaléka, míg az Amerikai Egyesült Államokban élőknek csak 45 százaléka hiszi el. – Mert az absztrakció is „hiedelem”: segíti az alkalmazkodást a környezethez. Valójában a „közösség” – amely több mint az „én” –: az első elvont gondolat. Aki képes felfogni a közösség gondolatát, az egyéb, elvont dolgokat is megért.

A vallás nem a bizonyítékokon, hanem a hiten nyugszik. Kísérlettel nem lehet igazolni a hitet, amelynek komoly a szerepe a társadalom működésében. – A középkor tanulatlan és agresszív emberit a vallás tartotta féken, a bizonyítékoktól mentes hiedelmeivel, a hittel. De a hitet nem szabad összekeverni a tudománnyal – hangsúlyozta az etológus a közönség nagy érdeklődésével kísért előadásában.

A tudomány helye

– A modern társadalom és a hiedelmek: a 8 milliárd ember összefonódó hálózata –fogalmazott az előadó, amikor az erőforrások elosztójaként vázolt politika és a törvényekkel, szerződésekkel korlátozó állam kölcsönhatásairól szólva az érdekek, az ideológia és a hiedelmek helyét, a tudomány szerepét villantotta fel.

Az egyszemélyes közösségek sokasága, vagyis a csoportszerkezet megváltozása mellett a hiedelmek közösségi értelmezésének a hiánya, azaz az úgynevezett egytagú csoportok személyes és ellenőrizetlen „egyéni hiedelmei” a modern kori problémák okozói – Csányi Vilmos szerint.

– A tudomány ad megoldást a modern kori problémákra. A tudomány, de nem a „bölcsészet”, amely nem tudomány abban az értelemben, hogy a bölcsész vélekedéseit nem kötelező igazolni. Arisztotelészre ma is hivatkozik a bölcsészet, amely sok nyelvben nem „tudomány”, hanem „art”, azaz művészet. Ezzel szemben a természettudományban a „százéves eredmény” többnyire használhatatlan, mert mindig a legutolsó és tényhez ragasztott „hiedelem” az érvényes. A megfigyelés és a kísérlet a természettudomány eszköztárának a része, így ütköztetik az elméleti modellt a gyakorlattal és a tényekkel – fejtegette az etológus. Szerinte a tudomány: szervezett, korlátozott és minimalizált „hiedelemrendszer”. A tudomány: bizonyítási eljárás, ami arra szolgál, hogy a valóságtartalmát, a ténytartalmát növelje a hiedelmeknek.

SZTEinfo – Újszászi Ilona

Fotók: Ú. I.

Az SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Kar által koordinált Mentor(h)áló Program-sorozat eddigi és tervezett előadásainak ismertetőjét itt találja.