Flashmob, koszorúzás, frissülő honlap, új kutatási eredmények – 123 éve született Szent-Györgyi Albert

Szent-Györgyi Albert, a Szegedi Tudományegyetem Nobel-díjas rektora életrajza és életműve 2016 őszén is több alkalmat ad a megemlékezésre.

  Évfordulók és újdonságok

Immár hagyomány Szegeden, hogy Szent-Györgyi Albert születésnapja (1893. szeptember 16.) alkalmából az évfordulón az SZTE vezetése és polgárai megkoszorúzzák a kimagasló életművű kutatónak a Dugonics téri egyetemi épület lépcsőjén felállított szobrát.

– Ha a XX. században élt "reneszánsz ember", akkor Szent-Györgyi Albert ilyen személyiség volt. Szellemi örökségét továbbvinni dicsőség, nem csupán kötelességünk – mondta Szabó Gábor, a Szegedi Tudományegyetem rektora. A 2016. szeptember 16-i, koszorúzással egybekötött születésnapi megemlékezésen megjelentek az egyetemi polgárok képviselői; az SZTE szenátusi, rektori és dékáni vezetése; a professzori kar jeles tagjai. Köszöntőjében Szabó Gábor arra hívta fel a figyelmet, hogy Szent-Györgyi Albert munkássága nem csupán a sokoldalúsága, hanem a minőségre való törekvése és motiváltsága miatt is példaadó. Ezt a motiváltságot találják meg önmagukban a hallgatók, illetve ne veszítsék el az oktatók – kívánta az egyetemi polgároknak a rektor.

„Boldog 123. szülinapot”! – köszöntötte Szent-Györgyi Albertet az SZTE József Attila Tanulmányi és Információs Központ elé szervezett flashmobot népszerűsítő plakát. Az SZTE Gazdaságtudományi Kar docense, Majó-Petri Zoltán ötlete nyomán szerveződő „villámcsődület” minden mozzanata Szent-Györgyit idézte. A TIK bejáratánál C-vitamint osztottak, az érdeklődők sült paprikát kóstolhattak. Sőt: az arra sétálók az SZTE Klebelsberg Könyvtár mini kiállításának megtekintését követően a Nobel-díjas tudós gondolatait rögzítő idézetek közül húzhattak ki egy inspiráló gondolatfoszlányt. Például azt a Szent-Györgyi-mondatot vihették magukkal, hogy: „Aki babérain ül, rossz helyen viseli azokat.”

Frissült a születésnapi évfordulón az SZTE Általános Orvostudományi Kar honlapján belüli Szent-Györgyi emlékoldal. Immár e pontról is elérhető a Nobel-díjas tudós szellemi örökségét ápoló Szegedi Egyetemi Tudástár mind a 8 kötete.

A tisztelgésre idén az is alkalmat ad, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. jubileumán fölidézhető: az Amerikai Egyesült Államokban élő Szent-Györgyi miként járult hozzá a jeles napok nemzetközi sajtóvisszhangjához. Idén Szent-Györgyi Albert halálának (1986. október 22.) 30. évfordulójára is emlékezik a Szegedi Tudományegyetem.

A jubileumok ösztönzik a legújabb kutatási eredmények közzétételét, az eddigi ismeretek frissítését is.

A szegedi universitas honlapján belül 2012 óta él, a „szegedi Nobel-díj” odaítélésének 75. évfordulója alkalmából létrehozott Szent-Györgyi emlékoldal. Itt az érdeklődők olvashatnak – többek között – a 2016-ban ötödik alkalommal megrendezendő Szent-Györgyi Tanulmányi Versenyről is.

Az SZTE XXI. Őszi Kulturális Fesztivál programfüzetében szerepel, hogy Wisinger István: A Nobel-díjas kém című friss könyvét 2016. október 25-én mutatja be az egyetemi közvéleménynek.

Az SZTE Szent-Györgyi Tanulmányi Versenyre benevező diákok, de a szegedi egyetem legismertebb tudósának tisztelői, illetve a kutatómunka eredményinek népszerűsítését fontosnak tartó laikusok számára is érdekességekkel szolgál Szent-Györgyi Albert eddig ismeretlen, 2016 júliusában közzétett „embermentő levele” is.

Cikkek két levélről

A nóvumnak számító, német nyelvű, feltehetően 1945. február 11. után született Szent-Györgyi dokumentumot a Magyar Nemzet 2016. június 25-i számában hozta nyilvánosságra. A különleges „embermentő levelet” felfedező történész, Ungváry Krisztián cikkében a kor és a Nobel-díjas tudós életrajza alapján összefüggéseket is fölvillantott. Az mno.hu-n is elérhető Szent-Györgyi levélről és cikkről – Csak nálunk: Szent-Györgyi ismeretlen levele – az SZTE Hírportálja is beszámolt.

Az SZTE Nobel-díjas rektora, Szent-Györgyi Albert embermentő levelére bukkantak című írásunkban két szegedi kutatót – Hannus Istvánt, az SZTE vegyész professor emeritusát, a Nobel-díjas tudós szegedi éveinek és teljesítményének népszerűsítőjét, valamint Pap Kornéliát, az SZTE Klebelsberg Könyvtár Egyetemi Gyűjteményén belül Szent-Györgyire fókuszáló könyvtárost – kérdeztük a levélről és Ungváry cikkéről. Korrigálták is Ungváry Krisztián néhány állítását.

Az 1945. február 11-én írt Szent-Györgyi levél fellelésének érdekes történetét – kérdésünkre válaszolva – Ungváry Krisztián elmesélte, közöltük is az SZTE Hírportálján megjelent cikkünkben. Sőt: a történész – kérésünkre – a Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Könyvtár Egyetemi Gyűjteménye számára elárulta, hol lelhető fel az értékes dokumentum.

Árnyaltabb kép a tudós szerepvállalásairól

Két további szegedi kutató – Marton János, az egyetemi bibliotéka nyugalmazott igazgatója és Tasiné Csúcs Ildikó, az SZTE Klebelsberg Könyvtár munkatársa – szerint javítani és pontosítani kell a Szent-Györgyi levélre bukkanó és azt magyarázataival nyilvánosságra hozó történész, Ungváry Krisztián cikkének egyes állításait. Sőt: az utóbbi évek szegedi kutatói által feltárt újabb adatokkal ki kell egészíteni a korrajzot, így tovább árnyalható Szent-Györgyi Albert kulturdiplomáciai és politikai szerepvállalása is.

– A Malinovszkijhoz címzett levelére Szent-Györgyi Albert kézzel a következő – lakcímmel ellátott – neveket írta: Prof. Sík Sándor, Prof. Rusznyák István, Prof. Dávid Lajos, Prof. Ábrahám Ambrus, Prof. Batizfalvy János. Az irodalomtörténész, a belgyógyász, a gyógyszerész, a zoológus, a nőgyógyász professzort honnan ismerhette Szent-Györgyi Albert olyannyira, hogy a megmentésüket kérte a szovjet hadsereg marsalljától? – kérdeztük Marton Jánostól, az SZTE könyvtárának nyugalmazott igazgatójától.

– A szegedi professzorok címeit bizonyára Szegeden kapta. Sík Sándor az egyetemi diák színjátszók egyik szakmai vezetője volt. Rusznyák Istvánnal a P-vitaminnnek nevezett citrinnel végeztek kísérleteket. A többi professzorral Szent-Györgyinek nem volt kapcsolata.

Tévedések és állítások sora

Az Ungváry-cikk néhány tévedését korrigálta Marton János. A nyugalmazott könyvtárigazgató SZTE Hírportálnak is eljuttatott írásából alább idézve a szegedi Szent-Györgyi-kutató szerint igaz állításokat kiemeljük.

„Szent-Györgyi nem tárgyalt több ízben Horthy kormányzóval. Csak egyszer beszélt vele a német megszállás után. Szóba került személye a Faragho Gábor által vezetett moszkvai tárgyalóküldöttség tagjaként, de végül nem delegálták.

Nobel-díj aranyérmét, amelyet 1940-ben a finn vöröskeresztnek adományozott, nem a magyar kormány vásárolta vissza, hanem a finn Dahlberg és Hilbert cég igazgatója, Wilhelm Hilbert váltotta meg, ő adta a Magyar Nemzeti Múzeumnak, ahol azóta is őrzik az éremtárban. A cikkben említett Budapest Történeti Múzeumban nem volt az érem, és ugyancsak tévedés a szovjet csapatoknak tulajdonított elrablás is.

Szent-Györgyi nem állt kapcsolatban Major Tamással, az ő kommunista pártbeli vezető szerepéről veje, Libik György tájékoztathatta, aki 1943 nyarától csakugyan barátja volt Majornak, az ellenállásban mindketten aktívan vettek részt. A tájékoztatásra Szent-Györgyi február 9-i Szegedre érkezését követően kerülhetett sor, a február 11-i színházi előadáson ugyanis mindketten jelen voltak, társaságukban egy magyarul jól beszélő szovjet tiszttel.

Szent-Györgyi legfeljebb három hétig lehetett Malinovszkij vendége a Heves községbeli főhadiszálláson, ahová január közepén vihették a megmentésével megbízott szovjet katonák. Téves tehát az ő maga által említett három hónapnyi időzés.

Nem Major Tamás javasolta Molotov külügyminiszternek Szent-Györgyi Albert megmentését, hanem minden bizonnyal Gerő Ernő, aki 1944. október-november folyamán felkereste Magyarországot Moszkvából. Tudott a Vörös Hadseregnek kiadott parancsról Szent-Györgyi Albert felkutatását és biztonságba helyezését illetően, feltehetően ő maga volt az iniciátor.

A kommunista párt nem kereste meg államelnöki ajánlattal Szent-Györgyit. Rákosi Mátyás személyesen tárgyalt a kisgazdapárt két vezetőjével (Nagy és Tildy), hogy közülük kerüljön ki az elnök. Ennek során együttesen kizárták a nem pártemberre vonatkozó jelölhetőséget.

Ráth István elrablásakor nem a svájci magyar külképviselethez fordult segítségért Szent-Györgyi, hanem Rákosinak táviratozott (lehet, hogy rajtuk keresztül), a szovjet akadémiával is fenyegetőzve – ekkor adták ki az izommozgásról írt könyvét oroszul.”

A Nobel-díjas kultúrdiplomata

Marton János adatokkal is kiegészítette Szent-Györgyi Albert életrajzának a levél születése körüli időszakát. Így árnyaltabbá tette a nagy tudós személyiségrajzát.

„A magyar kultúra Budapesten lévő kiemelkedő személyiségeinek összegyűjtésére és élelmezésére tett javaslata nyilvánvalóan saját élményéből és ebből következő felismeréséből eredt – ha őt részesítették a kedvezésekben, tehát volt ilyen központi akarat, tegyék meg a többi neves művésszel és tudóssal is.

Szent-Györgyi Albert és felesége nemcsak szállást és élelmet kapott a főhadiszálláson, hanem bizonyos az is, hogy személyes beszélgetést folytatott Malinovszkij marsallal. Ebben nyilván szóba került legújabb kutatása is, amellyel kapcsolatban megemlítette ötletadóját, az orosz V. A. Engelhadtot, akinek a miozin ATP bontó aktivitásáról írt cikke 1939-ben jelent meg a világ máig is fő természettudományi folyóiratában, a Nature-ben. Szent-Györgyi ennek nyomán kezdett dolgozni és tett nagy előrehaladást, kiérdemelve egy újabb Nobel-díjat, amelyet azonban főleg azért nem kapott meg, mert a háború miatt nem közölhetett nemzetközi folyóiratokban. Ugyanez lett a sorsa Engelhadtnak is, bár az ő munkáját elismerték hazájában, 1943-ban Sztálin-díjat kapott, később intézetvezető lett.

Elképzelhető, hogy a marsall vetette fel, hogy működjön együtt a két nagy tudós a Lomonoszov Egyetemen. Ha így volt, érthető, hogy Szent-Györgyi nem utasíthatta vissza a nagylelkű ajánlatot, fokozatosan intézte a lemorzsolódást – először asszisztensét és feleségét mentette ki, majd a Szegedről Moszkvába való utazás Debrecenben való megszakítását kérte.

Malinovszkij bizonyára értett a levélből, ezért hagyta helyettesére az annak belátása szerinti intézkedést, aki szintén átlátta a helyzetet, s leállította a moszkvai utazást. A kísérő szovjet tisztet is ekkor rendelték vissza. Debrecenben már nem volt mellette. (Nélkülözhetetlen szerepe a levélnek Malinovszkijhoz való, napokon belüli eljuttatásában volt.)

Nem volt tehát üres fenyegetőzés, hogy amikor 1945 márciusában Dálnoki Miklós Béla miniszterelnöktől budapesti tanszéket kért Szent-Györgyi Albert – megkerülve a vele ellenséges budapesti tudományos vezetőket – megemlítette neki, hogy ha kérését nem teljesítik, „kimegy Oroszországba”. (Akkor még voltak illúziói a tudomány megbecsüléséről a Szovjetunióban.) Így kapta meg a Pázmány egyetem vezető nélkül álló orvosi vegytani tanszékét.”

A tudomány Szovjetunióbeli helyzete és Szeged Nobel-díjasa

„Szent-Györgyi Albert embermentő levelei – Megjegyzések Ungváry Krisztián Távoli hazafi című írásához” címmel Tasiné Csúcs Ildikó szegedi egyetem könyvtárosa elküldte írását a Magyar Nemzetnek. A lap Visszhang rovatában 2016. augusztus 6-án jelent meg e „helyreigazítás” nagy része, de az interneten is elérhető. Tasinénak az Ungváry-cikk tárgyi tévedéseit is felsoroló részét az újság, helyhiányra hivatkozva, nem közölte.

A Szent-Györgyi közéleti tevékenységét kutató szegedi könyvtáros írásából új megállapításait, alább, kiemeljük.

„A Magyar Nemzet 2016. június 25-i számában jelent meg Ungváry Krisztián történész két új Szent-Györgyi levelet bemutató írása. Az első levél már nem ismeretlen a Szent-Györgyi kutatásban, hiszen 202. számú dokumentumként szerepel a Szabó Tibor-Zallár Andor-féle összeállításban, de Szent-Györgyi kézírása nélkül.

Teljesen új azonban a második, amiben a Nobel-díjas tudós arra kéri Malinovszkij marsallt, hogy „a magyar kultúra, művészet és tudomány legnevesebb képviselőit mentse meg”. Az akció megszervezésére Major Tamást ajánlja, mert ő jól ismeri a művészvilágot és kiváló tagja a kommunista párt központi bizottságának.

Az alábbiakban Ungváry úr egyes megállapításaihoz szeretnénk – az eddigi szegedi kutatás eredményeit is felhasználva – kiegészítéseket fűzni.

A Nobel-díj kapcsán pontosítást kíván szerzőnek az a megjegyzése, hogy Szent-Györgyi az egyetlen olyan, „aki Magyarországon kaphatta meg a kitüntetést”. Valójában részben Magyarországon végzett munkájáért kapta, még pontosabban magyar állampolgárként vehette át a Nobel-díjat.

Túl általános szerzőnek az a megfogalmazása, hogy Szent-Györgyit „begyűjtötték” a szovjetek. A kutatás már régen kimutatta, alátámasztotta, hogy a Nobel-díjas tudóst felkutatta Budapesten és kivételes bánásmódban részesítette a szovjet hadsereg. Indokolatlannak tartjuk azt a következtetést, hogy a „begyűjtésben” „a vele ekkor baráti viszonyt ápoló Major Tamásnak és Kállai Gyulának lehetett szerepe”. Tudniillik egyrészt sehol a Szent-Györgyi források között nem találunk semmi ilyen baráti viszonyra utaló megjegyzést, másrészt több forrással alátámasztott tény a kutatásban, hogy ezt Molotov utasítására, Malinovszkij marsall közbenjárásával tették, ahogy azt egyébként a szerző is megemlíti.

Ungváry úr szerint Szent-Györgyiben felmerült a kérdés, hogy valamit akarhatnak tőle a szovjetek. Idézzük ehhez most Szent-Györgyit magát egy későbbi megnyilatkozásából: „nem volt semmi politikai szándékuk velem, csak mint a tudomány emberét becsültek, ami nagyon szép és amit kevés más nemzet tenne meg.” Egyébként nem rendhagyó a szovjetektől ez a bánásmód, máskor is menekítettek ki kiválóságokat, például Lengyelországban a német megszállás idején a híres matematikust, Stefan Banachot.

Életrajzírójától, R. W. Mosstól tudjuk, hogy Szent-Györgyi amerikai emigrációja előtt, még angliai tartózkodása idején főállamügyészi vizsgálat tisztázta Szent-Györgyi szovjetekhez fűződő kapcsolatát, aminek eredményeként a tudós minden vád alól felmentést kapott. Amerikában ez volt a feltétele annak, hogy vízumot kapjon és beléphessen az országba 1947 augusztusában, majd később állampolgárságot kapjon 1954-ben.

Meg kell kérdőjeleznünk Ungváry úr azon érvét, hogy a szovjetek bejövetelekor „alapos oka volt félni a szovjetektől”, mert Nobel-díjának aranyérmét a finn-szovjet háborúban a finnek javára ajánlotta fel. Ez azért sem meggyőző, mert Szent-Györgyi már járt korábban a Szovjetunióban, a 15. Nemzetközi Élettani Konferencia alkalmával 1935-ben, és tudományos téren nagyon jó benyomásokat szerezve tért haza. Visszaemlékezésekből tudjuk, hogy az ellenállás során többször is próbált átszökni a szovjetekhez, erre ékes példa a fent említett gyűjtemény 200. számú dokumentuma. Ebből kiderül, hogy a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának átállást szorgalmazó levelét Malinovszkij marsallhoz és Molotovhoz az általa vezetett küldöttség vitte volna át, de az akció a nyilas hatalomátvétel miatt meghiúsult.

Másrészt a szovjetek részéről is a finnek javára tett gesztus 1945-re rég feledésbe merült, illetve megítélésükben felülírta azt, a tudósnak háború alatti antifasiszta tevékenysége. Így volt ez Szent-Györgyi legjobb barátja, Zilahy Lajos író esetében is, akit személyesen a szovjet követségi tanácsos, G. C. Barulin kért fel a Magyar-Szovjet Művelődési Társaság elnökének. Eközben kihangsúlyozta, hogy ismerik regényeinek bolsevikellenes kitételeit, de fontosabbnak tartják háború alatti antifasiszta tevékenységét.

A megszálló szovjetek Szent-Györgyinek szinte minden kívánságát teljesítették. A most megtalált dokumentumban jelzi, hogy meg szeretne ismerkedni Rákosi úrral is. Ez nem csupán a „politikai imázs számlájára írható” kijelentés volt, ahogy a szerző aposztrofálja. A fizikus barát, Bay Zoltán és a tanítvány, Bíró Endre, mint szemtanú visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy ez meg is történt Debrecenben 1945 februárjában. Másik kérése volt a levél alapján, hogy Moszkvába utazhasson, ennek is eleget tettek. 1945 júniusában ötödmagával ellátogatott a Szovjet Tudományos Akadémia fennállásának 220. évfordulójára rendezett ünnepségekre. Itt kétszer annyi időt töltött, mint a másik négy egyetemi tanár, még kirándulni is elvitték Grúziába és Örményországba. Természetesen – ahogy Ungváry úr is jogosan felveti – az eddigi kutatást is érdekelte, hogy miért részesült ilyen kivételes bánásmódban a tudós. A magyarázatot vitathatatlanul Szent-Györgyi Nobel-díjának, kutatói teljesítményének tisztelete, nemzetközi rangjának szovjetek általi elismerése adja meg. A kutatás kimutatta, hogy az akkori Szovjetunióban milyen óriási szerepe volt a természettudományoknak. Korábban az ország újjáépítésében és ipari nagyhatalommá tételében volt kulcspozíciója a mérnöki és az alkalmazott természettudományoknak, a negyvenes években már a Szovjetunió világhatalmi vezető szerepének elérését támogatták, az állami stratégia alapján, ezek a tudományok.

Szerző felveti azt a kérdést is, hogy mit is várhatott Szent-Györgyi ebben az időben a szovjet politikától, hisz érzékelte a szovjet hadsereg atrocitásait. Erre a választ a levélben is említett Szovjetunióbeli látogatás adja meg. A látogatást követően mind az öt résztvevő tudós elragadtatással beszél a tudomány fejlettségéről és társadalmi megbecsültségéről a Szovjetunióban, Szent-Györgyi több helyen kiemeli a tudomány nívós állami finanszírozottságát, az óriási tudományos szervezetet, aminek az élén az akadémia koordinálja a kitűnően felszerelt intézeteket. Szent-Györgyi szerette volna az ott látott tudományos modellt itthon megvalósítani, illetve magyar viszonyokra adaptálni. Magyarországon a Magyar Tudományos Akadémiának három osztálya közül még csak egy képviselhette a természettudományokat a másik kettő humántudományi volt. Hazaérkezve, Bay Zoltánnal azonnal megalapítják az önálló Természettudományi Akadémiát, és hirdetik az akadémia újjáalakításának szükségességét. Kitartó küzdelmeiknek köszönhetően a Természettudományi Akadémia később integrálódik az MTA-ba úgy, hogy két-két osztályként egyensúlyba kerül a természettudományok és humántudományok képviselete.

Kimutatható, hogy Szent-Györgyinek hazai tartózkodása idején a szovjetekkel való jó kapcsolata végig megmaradt. Biográfusától, Mosstól tudjuk, hogy 1947-ben beválasztották a Szovjet Tudományos Akadémia tagjai közé. Ungváry úr is említi Szent-Györgyi patronálójának, Ráth Istvánnak az esetét, akit Rákosiék bebörtönöztek. Moss szerint az ő kiszabadításában kénytelen volt élni ezzel a jó kapcsolattal és a Szovjet Tudományos Akadémián keresztül táviratozni Molotovnak, hogy járjon közbe barátja kiszabadítása érdekében. Itt két apró pontosítást kell tennünk a szerző megállapításait illetően. Ráth István eredeti foglalkozása fogorvos volt, nem vegyész és nem Szent-Györgyi szegedi kutatásait finanszírozta elsősorban, hanem a budapesti, Szent-Györgyi vezette Biokémiai Intézetet. 1945 nyarától ugyanis Szent-Györgyi kinevezett egyetemi tanár volt a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosvegytani Intézetében, ahova hűséges szegedi kutatótársait is magával vitte, s ahol e két tudományos intézményt egyszerre vezette.

Összefoglalva meg kell köszönnünk Ungváry Krisztián történésznek ezt az értékes leletet és őszintén gratulálunk ahhoz, hogy ezzel is gazdagította ismereteinket Szent-Györgyiről. Őszintén reméljük, hogy a dokumentum pontos beágyazásában talán nem haszontalan ezen kis kiegészítés sem.”

Tehát a tudományban nagyot alkotó, ugyanakkor diplomáciai szerepet is vállaló Szent-Györgyi Albert életrajzához, a II. világháborús időszak hangulatához fontos adalékokkal szolgálnak az utóbbi évek szegedi kutatásai.

SZTEinfo – Újszászi Ilona

Fotók: Bobkó Anna