„Adventtel kezdődik és Krisztus királlyal, vagyis Krisztus második eljövetelével zárul az egyházi liturgikus év” – jelenti ki Pál József szimbólumkutató, a Szegedi Tudományegyetem irodalomtörténész professzora.
Az örök körforgásba kapcsol
„Krisztus december 25-i születésével emberként jön el, és megadja az igazi lét, a mennyországba vezető út lehetőségét, illetve a következő esztendő novemberének végén királyként megjelenve, egyik kezével felfelé, a másikkal lefelé mutatva számon kér, elevenek és holtak fölött ítélkezik. A két krisztusi eljövetel közötti időszakban az Atyától és a Fiútól egyaránt származó Szentlélek és Mária gondoskodik a jelenlétről. Az esztendőn belüli, a hamvazószerdával induló, a pünkösddel és az úrnapi körmenettel a csúcspontjára jutó, majd a betakarítással, ’Jézus szent szíve’ napjával záruló, 115 napon át tartó ünnepkör külön egység az évben, középpontjában a húsvét jelentette megváltás misztériumával” – magyarázza Pál József professzor a keresztény világ jeles napjait, ciklusait.
„Ahogy az évben végbemennek az események, az az örök történelem és az ember megváltása szempontjából a Krisztus-történetekhez kapcsolódik” – összegezhető Pál József, Katona Márta orvosprofesszor és Szatmáry Károly csillagász adventi beszélgetésének lényege.
Fény és sötétség
A liturgikus év adventtel, a fény várásával kezdődik.
„A fény alapvető megismerési eszköze a tudománynak. Amikor a tudomány fényről beszél, elektromágneses sugárzásról van szó. Megjelenése a rádióhullámoktól a kozmikus sugárzásig terjed. Ennek egy nagyon szűk sávja az, amit a hétköznapi életben fénynek nevezünk” – hangsúlyozza Szabó Gábor fizikus. Ez a „látható fény”, a fényhez kapcsolódó színképzet a fény hullámszámával vagy rezgésszámával kapcsolatos. Nem egészen egy oktávot látunk, amikor fényről beszélünk. Vagyis a 700 nanométeres vörös fénytől a 350–400 nanométeres ibolyaszínig terjed a spektrum. Ez roppant kis szelete annak, amit a fizika fénynek nevez" – rögzíti az akadémikus. A szem azért látja épp azt a hullámhosszat, amit, mert ez az a tartomány, ami az élethez szükséges és a Napból jön, illetve ez az a fénytartomány, amelyben a levegő átlátszó.
„Az ősrobbanás után átlátszatlan volt a világ. Ahogy az úgynevezett 'őscseresznye' kezdett tágulni, egyszer csak átlátszóvá vált a világ az elektromágneses sugárzás számára – vázolja a folyamatot a fizikus. Metaforikusan mondhatjuk: 'fölkapcsolta valaki a villanykapcsolót'. Vagyis amikor a plazma, a rendezetlen 'töltésleves' lehűlt, akkor megjelentek az atomok, és egyszercsak átlátszóvá vált a világűr, mint ahogy most is átlátszó.”
„Így kezdődik a Biblia!” – kiáltott föl 2014 áprilisában a szimbólumkutató irodalomtörténész, Pál József a húsvét jelképeit is elemző beszélgetésben, amelynek írott változata a Fény Nemzetközi Évében, 2015-ben többjelentésűvé vált.
Idézett is a Bibliából: „A Föld puszta volt és üres. Sötétség borította a mélységeket és Isten lelke lebegett a vizek fölött. Isten szólt: legyen világosság! És világosság lett. Isten látta, hogy a világosság jó. Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől."
„Istent a fénnyel azonosítják az emberi gondolkodás kezdete óta. Ez vonatkozik Jézus-Krisztusra is, aki úgy határozza meg önmagát az Újtestamentumban, hogy „Én vagyok a világ világossága” – emlékeztet Pál József. Krisztus mindig a fényhez kötődik: például nagypénteken, Krisztus keresztre feszítésének idején elsötétül az ég, sötétségbe borul a világ; a Krisztus sírjánál ülő angyal is hangsúlyozottan fehér és világító ruhát visel, pünkösdkor is erős fényhatás jelenik meg körülötte.
Jelképek a báránytól a galambig
Húsvét jelképeiről 2014-ben Gyüdi Sándor karmesterrel, 2015-ben Liszkai Tamás plébánossal és Imrényi Tibor ortodox lelkésszel beszélgetett Pál professzor.
A 692-es konstantinápolyi zsinat rendelte el, hogy Krisztust nem Nappal és Holddal körülfogott bárány képében kell ábrázolni, hanem emberi mivoltában, mert ezzel a szenvedésére és feltámadására fogunk emlékezni.
„Kereszttel, zászlóval, könyvvel is ábrázolják a bárányt – emlékeztet az európai művészet történetéhez tartozó alkotásokra Pál József. – Mikor kereszttel látható, az Krisztus keresztre feszítését, míg ha zászlót tart a bárány, akkor az a feltámadást, a győzedelmes Jézust idézi.” És a pecséttörésre, a Jelenések könyvére emlékeztet a bárány könyvvel ábrázolva. A bátorság jelképe is a bárány, mert jelzi a követőknek: „amerre én megyek, ti bátran jöhettek” – juttatja eszünkbe Pilnszky János: Introitusz című versét a szegedi Dömötör-torony bejárata feletti kőbárány, amely visszafelé tekint.
„A húsvét azért a legnagyobb katolikus ünnep, mert a megváltás az a pillanat, amikor a világ kiszakad önmagából, és újra Isten által átitatott lesz” – érvelt a professzor, mikor elmagyarázta: Krisztus mennybemenetelével kezdődik az által megígért Szentlélek várásával, majd pünkösddel, amikor a Szentlélek kiáradását ünneplik.
Galamb – ez a Szentlélek legismertebb ábrázolása. Az egyházon belüli ikonográfiai küzdelmeket követően, a középkor második felétől jeleníthető meg a szentháromság, vagyis a „háromszemélyű egy isten”: Jézus aszkétikus-szakállas fiatal férfiként, az Atya idős emberként, a Szentlélek pedig galambként.
„A „beszélő madár”, amely Isten üzenetét hozza, az oltárterítők hímzésmintájaként is megjelenik – emlékeztet Bárkányi Ildikó néprajzkutató. – Sok paraszti háztartásban készítettek faragott galambot. Sőt: a kiterjesztett szárnyú galambot az asztal fölé függesztették, és egy zsineggel az ajtóhoz rögzítették, így mozgatták – a Szentlélek ábrázolásaként.”
Bálint Sándor néprajztudósban merült fel, hogy a szegedi alsóvárosi házak napsugaras oromzata a barokk kor Szentháromság-ábrázolásából ered – emlékeztetett a Móra Ferenc Múzeum néprajzkutatója.
A népi imádságokban, a szokásszövegekben a Szentlélek a természetfeletti erő, amit – Krisztus vagy Mária személyével ellentétben – nehezebb elképzelniük, leírniuk és ábrázolniuk a laikus vallásos embereknek. Ezért is mondják, hogy a laikus vallásos képzet szerint a szél a Szentlélek lehelete.
Szélrohamhoz hasonlatos zúgásként írja le a Biblia a Szentlélek kiáramlását – utal a Biblia Apostolok cselekedetei című könyvére Pál József. A Szentlélek szinonimája a Vigasztaló, akit Krisztus az ő halála miatt bánkódó tanítványai és hívei közösségének küldött: „Lángnyelvek lobbantak, és szétoszolva leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek. És különböző nyelveken kezdtek beszélni úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket…” Isteni akaratból létrejön egy nyelvek fölötti nyelv, a tüzes lángnyelvek jelképezte szeretet nyelve. Ez a pünkösdi nyelvi csoda.
Írott és hangzó Jel-kép-tár
A szegedi szimbólumkutatók – Pál József és Újvári Edit – népszerű, például az ünnepek és a színek jelentését is bemutató kiadványa, a Balassi Kiadó gondozásában nyomtatásban megjelent Szimbólumtár az internetről is elérhető.
Rádióműsorként, „hangzó tanynagként” is bepillantást engednek a jelképek gazdag világába a Szegedi Tudományegyetem oktatói.
„Kettévágott, majd újra összerakott tárgy, amit így többet jelent az előzőnél. Ez a szimbólum szó egyszerűsített jelentése. Nincs olyan kultúra, amely ne alkalmazna szimbólumot” – hangzott el a beszélgetés-folyamot indító adásban.
A Mária Rádió honlapjáról is elérhető a Jel-kép-tár. Itt az olvasható: „A műsor célja, hogy a világ egyes elemeihez (színek, számok, állatok, növények, stb.), valamint a liturgikus év ünnepeihez kapcsolódóan ismertesse azokat a szimbólumokat, amelyek áthatották az európai, benne a magyar kultúrát.”
E beszélgetéseket Pál József professzor vezeti, meghívott vendégei – Újvári Edit, a szerkesztőtársa mellett – a Szegedi Tudományegyetem akadémikusai, professzorai, oktatói – a különböző tudományágak képviseletében. Így fizikus, matematikus, vegyész, csillagász, biológus, illetve irodalom-, művészet és zenetörténész is elemezte már a jelképeket. De rajtuk kívül költő, zeneszerző és festő is megszólalt a szimbólumok titkát kutatva.
A szimbólumokról szóló eddigi beszélgetések itt elérhetőek, meghallgathatóak
SZTEinfo – Újszászi Ilona
Fotók: Ú. I., Herner Donát
Korábban írtuk:
Szimbólumokról beszélgetnek szegedi professzorok, képzőművészek, zenészek