Sajtónyilvános eseményen, az újságírókkal közösen várta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj bejelentését a Szegedi Tudományegyetem vezetősége 2023. október 2-án, az egyetem központi épületében. Az SZTE kutatóprofesszorát, Karikó Katalint évek óta az esélyesek között tartották számon, és idén meg is kapta a tudományos világ legjelentősebb elismerését. A Szegedi Tudományegyetem élőben kapcsolta az SZTE történetének második Nobel-díjasát, Amerikából.
A Szeged melletti Szőregről származó emberi csontmaradvány vizsgálata, az SZTE Embertani Tanszék két oktatójának az eredménye is hozzájárult ahhoz a cikkhez, amelyet a Nature magazin 2015. júniusi számában jelentetett meg a bronzkori eurázsiai népességek archeogenetikai kutatásának legújabb eredményeiről.
Nagy kulturális változásokkal, és nagy népesség mozgásokkal jellemezhető a bronzkori Eurázsia időszámításunk előtt 3000–1000 közötti kétezer éves története. „E mozgalmas időszak populációgenetikai jellemzőit tanulmányozta a közelmúltban egy nemzetközi kutatócsoport, megkísérelve a genetikai eredmények régészeti értelmezését is. A dán és svéd kutatók, Morten E. Allentoft, Martin Sikora, Eske Willerslev, valamint Kristian Kristiansen és Karl-Göran Sjörgen vezetésével végzett elemzések eredményei a Nature 2015. június 11-i számában jelentek meg” – adja hírül az ELTE Hírlevele.
A nagyszabású kutatási projektben 101 eurázsiai, közte 4 magyarországi középső bronzkori lelőhelyről származó humán csontmintát is elemeztek. Az Érd, Százhalombatta, Battonya, Szőreg környékéről származó bronzkori emberi csontok vizsgálatában az MTA BTK Régészeti Intézete (Kiss Viktória, Szeverényi Vajk), az ELTE TTK Biológiai Intézet Embertani Tanszéke és a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tára (Hajdu Tamás), a százhalombattai Matrica Múzeum (Vicze Magdolna), az ELTE BTK Régészettudományi Intézete (Tóth Gusztáv), a Szegedi Tudományegyetem Embertani Tanszéke (Pálfi György, Paja László), valamint a Torontói Egyetem (Paul R. Duffy) munkatársai vettek részt.
„Az eredmények azt mutatják, hogy az eurázsiai bronzkor populációtörténeti szempontból egy meglehetősen dinamikus időszak volt, nagyobb népesség mozgások is történtek, amelyeknek meghatározó szerepe volt a mai Európa és Közép-Ázsia népességtörténeti képének létrejöttében. Az i. e. 4. évezred végén és a 3. évezred elején a kelet-európai sztyeppéről Közép-Európa irányába mutathatók ki vándorlások, amelyet a genetikai adatok alapján később egy kelet felé irányuló visszaáramlás követett. Ez a folyamat megfelel az indoeurópai nyelvű népek eredetéről vallott egyik elméletnek.
Fontos eredmények születtek a laktóz érzékenység kérdéskörében is. Korábban az általános vélekedés szerint a laktóz tolerancia a Balkánon vagy a Közel-Keleten fejlődött ki, az újkőkori élelemtermelés bevezetésével összefüggésben. Jelen kutatás azonban azt bizonyítja, hogy az a mutáció, amely a laktóz toleranciát eredményezi még a bronzkorban is ritka volt Európában. Ez a genetikai jelleg feltehetően a Jamnaja népesség kaukázusi pásztoraival együtt érkezett Európába, de az a szelekció, amely a legtöbb európait laktóz toleránssá tette, sokkal később játszódott le – összegez az ELTE Hírlevelének cikke.
A vizsgált közép-európai minták esetében a keleti eredetű Jamnaja közösségek génjeivel a legtöbb kapcsolatot a zsinórdíszes kultúrához, majd csökkenő mértékben a harang alakú edények köréhez sorolt egyének mutatják. A magyarországi középső bronzkori minták esetében ez a genetikai kapcsolat azonban nagyon kismértékű.”
A Kárpát-medence bronzkori (Kr. e. 2500-1500) népességtörténetének részletes felderítésére az MTA BTK Régészeti Intézetében Kiss Viktória vezetésével idén MTA Lendület kutatócsoport alakul.
A teljes tanulmány elérhető az alábbi oldalon és PDF dokumentumban.
A kutatási eredményekről részletesen olvashatunk az MTA honlapján megjelent írásban is.
SZTEinfo
