86. Ünnepi Könyvhét: Tóth Krisztina és Hevesi Judit Szegeden

2015. június 8., 17 óra, Dugonics tér, színpad

Tóth Krisztinával gimnazista koromban ismerkedtem meg, és „Hazaviszlek, jó?” című novellás kötete révén szerettem meg igazán. Így nem is volt kérdés, hogy ott leszek a Szilasi Lászlóval folytatott beszélgetésén, ahol új könyve, a „Pillanatragasztó” kerül bemutatásra. Hevesi Judit neve azonban teljesen ismeretlen volt számomra, ami nem csoda, hiszen a beszélgetés folyamán első verses kötetét, a „Hálátlanok búcsúját” ismerhettük meg.

Új költő a Magvető láthatárán

Bennem is hamar felvetődött a kérdés, amit Szilasi László rögtön fel is tett, hogy hogyan került össze egy író, aki 25 éve ír és alkot, és egy pályakezdő, hódmezővásárhelyi költő? Mint kiderült, a Hálátlanok búcsúja fülszövegét Tóth Krisztina írta. Hevesi Judit elmondta: mikor megírta a 42 verset tartalmazó kötetet, rengeteg pozitív visszajelzést kapott, ami meglepte, és amit eleinte nem is mert elhinni. Ezért szerette volna meghallgatni egy olyan, a szakmában elismert ember véleményét is, akiről köztudott, hogy nagyon kritikus, és lelkiismeretesen nézi át az elé kerülő műveket. Ilyen volt Tóth Krisztina, aki saját bevallása szerint nem szeret, és nem is szokott fülszövegeket írni. Ám amikor Hevesi Judit versei kerültek a kezei közé, rögtön felfigyelt a stílusára, és ezért kivételt tett vele. Elmondta: az tetszett meg igazán a könyvben, hogy írója nem foglalkozik a trendekkel, független, autonóm szerző, aki „korszerűtlen” olyan értelemben, hogy semelyik másik íróhoz vagy stílushoz nem hasonlítható. Célja nem az, hogy megmutassa magát, hanem megérteni próbál. Nem próbálja elnyerni az olvasó tetszését, hanem makacsul saját kérdéseire, témájára figyel, abban mélyül el.

A költő szerint az, hogy egy könyvnek mennyire lesz „jó sorsa” az olvasók körében – a minősége mellett – nagyban múlik a szerencsén és a kiadón is. Szerinte a Magvető ma egy meghatározó kiadó, amely képes irányítani a közönség figyelmét. Emellett persze pályakezdőként igyekszik minden lehetőséget kihasználni a könyve terjesztésére, legyen az az internet, vagy a közösségi oldalak.

Hevesi Judit egyébként az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen tanul, szociálpszichológia szakon doktori hallgató. Amikor ezzel kapcsolatban faggatta Szilasi László, elmondta, hogy a tanulmányai során szerzett tapasztalatokból is tudott ihletet meríteni az íráshoz.

Két nehéz kérdés; a cím és az emlékezés

Az első kötet esetében a legnehezebb talán a címválasztás volt, az utolsó pillanatban esett a választás a kötet legfontosabb versének címére, a Hálátlanok búcsújára. Ebben a kérdésben tértünk át a Pillanatragasztóra, ami egy érdekes szójáték. A könyv történetei „pillanatfelvételek”, kiragadott momentumok, amiket az író könyvében rögzíteni akar, megragadni, hogy ne váljanak a feledés áldozataivá.

Az emlékezés, az emlékőrzés pedig mindkét könyv központi eleme. Mi lesz velünk, a történeteinkkel, ha nem él már olyan, aki emlékezne rá? Ha tanúk nélkül maradunk?

A könyvek az olvasók szemszögéből

Szilasi László véleménye szerint a két író művészetében az a közös, hogy írásaik nagyon is érthetőek, így közel vannak az olvasóhoz. „Judit verseiből 1-1 mondat marad meg az emberben, amin napokig gondolkodhat, Krisztinának pedig életszerűek a történetei, amelyek szintén elkísérik az olvasót” –fogalmazott.

Tóth Krisztina és Hevesi Judit viszont egyetértettek abban, hogy ez az érthetőség gyakran lehet becsapós. Tóth Krisztina történeteiben minden olvasással újabb és újabb rétegek tárulnak fel, egyre több és más dolgot ért meg az ember. Judit költészetét pedig nehezen szereti meg az ember, mert első, második olvasásra –ha érti is valamennyire, és felkelti az érdeklődését –nem feltétlenül tudja megragadni a vers igazi lényegét.

Búcsúzóul meghallgathattunk 2 verset Hevesi Judit előadásában, amelyből látszott, hogy… nos igen. Az ő költészetét csak kitartó, nyitott, elmélyült gondolkodásra vágyó olvasóknak ajánlom. Ők viszont nem fognak csalódni.

SZTEinfo – Ondrik Imola

Az SZTE Hírportál információi a 86. Ünnepi Könyvhétről:

86. Ünnepi Könyvhét: Az európai civilizáció tükre

86. Ünnepi Könyvhét: Ismerje meg a szegedi repülés történetét!

86. Ünnepi Könyvhét: Titokbhakta – amelyben megfér a Beatles és a harcművészet

86. Ünnepi Könyvhét: A „ködpiszkáló” kutató, Csupor Dezső a tévhitek ellen

86. Ünnepi Könyvhét: Beszélgetések az elmúlásról

86. Ünnepi Könyvhét: A Kiskunsági Nemzeti Park

86. Ünnepi Könyvhét: Keresd a nőt! – érdekességek Szent-Györgyi Albertről és a Nobel-díjról

86. Ünnepi Könyvhét: „A virág a fény felé hajlik” - beszélgetés Böjte Csabával

86. Ünnepi Könyvhét: Utcára vitt tudomány –Szent-Györgyi öröksége

86. Ünnepi Könyvhét: Az idő kereke

86. Ünnepi Könyvhét: „Én itt vagyok” - irodalmi megemlékezés Baka Istvánról

86. Ünnepi Könyvhét: Egy csodálatos utazás

86. Ünnepi Könyvhét: Merőleges viszonyok – El Kazovszkij művészete

86. Ünnepi Könyvhét: „Az SZTE utcára viszi a tudományt” – akadémikus, professzor a kutatásról
86. Ünnepi Könyvhét: Hivatalos megnyitó és SZTE-s programok 
86. Ünnepi Könyvhét: Szegedi hadi diadal
86. Ünnepi Könyvhét: Ígéretes kiadványok

86. Ünnepi Könyvhét: Idegenfelfogás az első ezredforduló korában
86. Ünnepi Könyvhét: Kötetbe foglalt cikkgyűjtemény az innovációról

„Az SZTE utcára viszi a tudományt” az Ünnepi Könyvhét idején