86. Ünnepi Könyvhét: Závada Pál és Závada Péter korszakai

2015. június 6., 17 óra 30 perc, Dugonics tér, színpad:

A fiatal alkotók indulásáról, szerzői pályafutásuk kezdetéről faggatta beszélgetőpartnereit Balogh József első kérdéseivel.

Küzdeni a sikerért

Závada Pál elmondta, az ő idejében még szorosan elkülönült egymástól a „fiatal írók” és a „már elismert írók” köre. Ő félt attól, hogy belekerül az előbbi kategóriába, és szembesülnie kell mindazzal az akadállyal, amivel egy ismeretlen írónak meg kell küzdenie; publikálni, megszerettetni magát, „eladni” a műveit, megtalálni a saját hangját, megtanulni együtt dolgozni a magazinok, könyvek szerkesztőivel, stb. - amit Péternek mind meg kellett élnie. Závada Pál éppen ezért kezdetben a szociográfia területén publikált, az újságokban megjelent írásai nem szépirodalmi, hanem tényközlő, tudományos művek voltak.

Amikor az 1980-as évek végén érdeklődése az irodalom felé fordult, és megírta első, Kulákprés című könyvét, megszerezte a kellő sikert, amivel kikerülhette a „fiatal író” meghatározást, és rögtön meghozta a széleskörű elismerést.

Závada Péter esetében ez az út teljesen másképp alakult. Bár az ő korszakában a fiatal írók már nem határolódnak el élesen az ismertektől, neki komolyabban meg kellett küzdenie az ismeretségért, de ő más műfajban akart érvényesülni. Neki talán plusz nehézséget okozott az, hogy ne vádolhassák meg, hogy az apja nevével akar érvényesülni. Éppen ezért más módon kezdett neki az alkotásnak, „terepmunkát” végzett, igyekezett műveihez, a dalszövegekhez az utcán nyelvet gyűjteni, ihletet szerezni. Ezután pedig a Závada Pál által is szerkesztett Holmi folyóiratba álnéven küldte el verseit, hogy a tehetségét lássák meg, ne a neve alapján ítéljék meg. Ez így is történt, többen – köztük az édesapja is – felfigyeltek a tehetségére, így vált egyre sikeresebbé. A terepmunka mellett a zenészi létet és minden velejáróját – az éjszakázásokat, a zenészi attitűdöt, az életmódot - is a saját bőrén tapasztalta meg.

Sajtát hangra lelni

Amikor felmerült a kérdés, hogy egy író hogyan találhatja meg a saját hangját, Závada Pál azt is megosztotta velünk, hogy a regényírás során ezt a hangot újra meg kellett találnia, hiszen a regény változatosabb, „játékosabb” stílust követelt meg, mint a tudományos művek. A Kulákprés megírásakor is gyakran, de a mai napig is többször átírja szövegeit, míg meg nem találja a tökéletes hangot.

Ez Závada Péter versei esetében is igaz. A fiatal költő véleménye szerint nem létezik olyan, hogy valakiben „feltorlódik az ihlet, és az egyszer csak kiömlik”, és ír egy tökéletes verset. Egy dalszöveg, egy líra tökéletesítése hosszú és munkás folyamat. Ennek kapcsán kiemelte, hogy az alkotás során fontos a barátok, szakértők véleménye is. „Persze az sem jó, ha az ember feldarabolódik”, és mindenki véleményére ad, de kell 2-3 olyan ember, aki építő kritikát adhat, és segít megtartani a mértéket, a határokat.

Závada Pál esetében is fontosak ezek a barátok, ilyen például számára Parti Nagy Lajos, akivel kölcsönösen segítik egymás műveinek alakulását véleményükkel.

Azonban apa és fia között nincs meg ez a véleményezés, álláspontjuk szerint nem tudnának kellőképpen objektívak maradni, így ez a módszer nem is lenne életképes.

Alkotás és elismerés

A műalkotás után fontos állomás az elismerés is, de ahogy minden más, ez is eltérő megítélésű a két korszakban. Míg Závada Pál számára az egyértelmű szakmai elismerést és megtiszteltetést az jelentette, hogy művei megjelentek a Mozgó Világ folyóiratban, addig Závada Péternek az elismerést több állomás jelentette a pályafutása során. A Mozgó Világhoz hasonló áttörést neki a Holmi jelentette leginkább, de fontos pont volt a Jelenkor, illetve az Élet és Irodalom folyóiratok is.

Végül szó esett a jelen- és jövőbeli kérdésekről is. Sajnos a közösen a szerkesztett Holmi folyóirat megszűnt, hiszen főszerkesztője, Réz Pál egészsége sajnálatos módon olyannyira romlott, hogy munkáját nem tudta folytatni, és a szerkesztők egyetértettek abban, hogy nélküle a lap már elveszítené eredeti jellegét.

Závada Pál elmondta, a szerkesztés mellett rendszeres látogatója a Magvetősök könyvestjeinek, amelyek hagyományos helyszíne a Radnóti Színház. Azonban a színházban történt változások miatt aggódva tekint a jövőre, vajon továbbra is helyt ad-e majd a Magvetős-esteknek?

Závada Péter együttese, Akkezdet Phiai mellett mostanában főleg szabad verseket ír, amelyekből egyet meg is osztott a közönséggel, és a Libri könyves estjeire jár találkozni a kortárs írókkal.

Emellett mindkét írótól újabb művekre számíthatunk a közeljövőben, amelyeket nagy érdeklődéssel várunk mindannyian.

SZTEinfo - Kép és szöveg: Ondrik Imola

Az SZTE Hírportál információi a 86. Ünnepi Könyvhétről:

86. Ünnepi Könyvhét: A „ködpiszkáló” kutató, Csupor Dezső a tévhitek ellen

86. Ünnepi Könyvhét: Beszélgetések az elmúlásról

86. Ünnepi Könyvhét: A Kiskunsági Nemzeti Park

86. Ünnepi Könyvhét: Keresd a nőt! – érdekességek Szent-Györgyi Albertről és a Nobel-díjról

86. Ünnepi Könyvhét: „A virág a fény felé hajlik” - beszélgetés Böjte Csabával

86. Ünnepi Könyvhét: Utcára vitt tudomány –Szent-Györgyi öröksége

86. Ünnepi Könyvhét: Az idő kereke

86. Ünnepi Könyvhét: „Én itt vagyok” - irodalmi megemlékezés Baka Istvánról

86. Ünnepi Könyvhét: Egy csodálatos utazás

86. Ünnepi Könyvhét: Merőleges viszonyok – El Kazovszkij művészete

86. Ünnepi Könyvhét: „Az SZTE utcára viszi a tudományt” – akadémikus, professzor a kutatásról
86. Ünnepi Könyvhét: Hivatalos megnyitó és SZTE-s programok
86. Ünnepi Könyvhét: Szegedi hadi diadal

86. Ünnepi Könyvhét: Ígéretes kiadványok

86. Ünnepi Könyvhét: Idegenfelfogás az első ezredforduló korában

86. Ünnepi Könyvhét: Kötetbe foglalt cikkgyűjtemény az innovációról

„Az SZTE utcára viszi a tudományt” az Ünnepi Könyvhét idején