Világhírű tudósokkal együttműködve végez kutatásokat az SZTE Embertani Tanszék

A Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Kar Embertani Tanszéke 1940-ben alakult. Az intézményben azóta jelentős csontváz-gyűjtemény jött létre, a kutatók, doktoranduszhallgatók pedig különféle csont és múmia vizsgálatokba kapcsolódtak be világszerte.

Európai szinten is jelentős gyűjtemény

A korábbi, több épületben helyet kapó tanszék 2013-ban került át az újszegedi Biológus Tanszékcsoport épületének 5. emeletére. Szintén Újszegedre költözött az emberi csontváz-gyűjtemény, mely 31 ezres állományával Európában az első 10 gyűjtemény között szerepel. Hazánk legnagyobb embertani gyűjteményében, a budapesti Természettudományi Múzeum embertani tárában, több mint 40 ezer hiteles csontváz található. E két nagy jelentőségű gyűjtemény szorosabb összekacsolásáról jelenleg is tárgyalások folynak.

Az idén 75 éves fennállását ünneplő szegedi tanszék fő kutatási profilja a régi emberi maradványok vizsgálata. A kutatómunka az embertani jellegzetességeken kívül a paleopatológiára: régi népességek egészségi állapotának kutatására, egyes betegségek – mint például a TBC, vagy a lepra – régi korokban való megjelenésére és a mai információkkal való összevetésére is kiterjed – tudtuk meg Pálfi Györgytől. A Szegedi Tudományegyetem Genetikai Tanszéke és az Embertani Tanszék közösen kialakított laboratóriumában Török Tibor egyetemi docens koordinálásával archeogenetikai kutatásokat is folytatnak. „A Genetikai Tanszékkel közös doktoranduszunk, Neparáczki Endre dolgozik jelenleg ebben a laborban olyan archeogenetikai témán, amelynek lényege az, hogy pontosabb képet szeretnénk kapni avar kori és honfoglalás kori elődeink rokonsági viszonyairól” – fogalmazott Pálfi György. Ez a közös laboratórium a régi kórokozók DNA-maradványainak vizsgálatához szükséges előkészítő lépésekhez is hasznos lehet, és besegíthet az Embertani Tanszék újabb, az SZTE Mikrobiológia Tanszékkel kialakítás alatt álló új kooperációjába, a TBC kórokozók évezredes szerves maradványainak HPLC technikával történő kimutatása terén.

Különlegességek a gyűjteményben

Az SZTE Embertani Tanszék vezetője elmondta: a gyűjteménybe megalakulása óta többnyire csak csontvázmaradványok érkeztek, eleinte főleg csak koponyák, később teljes csontvázak, nagyon ritkán jutottak csak hozzá részlegesen mumifikálódott maradványokhoz. Egy győri középkori ásatásról a közelmúltban került a szegedi gyűjteménybe egy olyan koponya, melyben az agy mumifikálódott állapotban található meg. A szegedi tár másik érdekessége egy újkori temető szélén eltemetett újszülött csontváz, ahol az egész maradvány csontváz állapotú ugyan, de az egyik kéz mumifikálódott állapotban maradt meg, annak következtében, hogy az újszülött kisgyermeket rézpénzzel a kezében temették el, így a nagy fémion koncentráció akadályozta a bomlási folyamatokat – magyarázta a szakember. Ezek a kutatások jelenleg is folyamatban vannak, Balázs János doktoranduszunk PhD értekezésének részét képezik – Galbács Gábor egyetemi docens (TTIK Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék) társ-témavezetése mellett.

Mumifikálódott emberi agy maradványa középkori koponyában (SZTE Embertani Tanszék)

A tanszék munkatársai olyan jelentős kutatásokban is részt vettek már, mint a Szent László király koponyaereklyéjét rejtő herma vizsgálata. Kristóf Lilla doktorjelölt révén Széchényi Pál érsek múmiájának vizsgálatába is bekapcsolódott a tanszék. Az antropológus-radiológus társ-témavezetéssel dolgozó fiatal kutató számos fontos ereklye – közte több múmia –tudományos vizsgálatát koordinálta az utóbbi években. „Összességében elmondhatjuk, hogy múmiavizsgálatokba általában hazai vagy külföldi kollégákkal kooperálva, külső kutatóhelyeken szoktunk bekapcsolódni” – jegyezte meg az Embertani Tanszék vezetője.

Kristóf Lilla Alida (középen) SZTE doktorandusz (Biológia Doktori Iskola/Embertani Tanszék) Széchényi Pál érsek múmiájának paleoradiológiai vizsgálata közben

Világhírű kutatókkal működik együtt a tanszék

A szegedi tanszék munkatársai múmiavizsgálatokat leggyakrabban a Magyar Természettudományi Múzeum embertani tárában végeznek. A múzeum híres váci múmiagyűjteményében az 1700-as évek végén eltemetett váci polgárok mumifikálódott maradványai találhatók. „Pap Ildikó az embertani tár vezetője, egyik legközelebbi munkatársunk, akivel nagyon sokat dolgozunk együtt múmiakutatási témákon is” –fogalmazott a tanszékvezető. A váci múmiák vizsgálatába sokszor külföldi kutatók is bekapcsolódnak, így a régi TBC baktérium-maradványok világhírű brit kutatói, Helen Donoghue vagy David Minnikin professzorok.

Olivier Dutour francia professzor (EPHE, Paris) és Pap Ildikó tárvezető (MTM Embertani Tár) vizsgálati mintát vesznek váci múmiából (MTM Embertani Tár)

A szegedi csontváz-gyűjtemény paleopatológiai kutatásaiba szintén számos neves külföldi szakember bekapcsolódott már. Az SZTE Embertani Tanszék munkatársai évtizedek óta olyan híres tudósokkal működnek együtt, mint Albert Zink, Ötzi és Tutanhamon világhírű kutatója, vagy Olivier Dutour francia orvos-antropológus professzor. 2015. áprilisban a Budapesten megrendezett világhírű múmia kiállításhoz („Mummy Word” kiállítás a Magyar Természettudományi Múzeumban, 2014. szeptember – 2015. május) kapcsolódó SZTE-társszervezésű konferencia adta a lehetőséget, hogy a tanszék legközelebbi külföldi partnereit Magyarországra hívja, és bekapcsolja őket a közös budapesti múmiakutatásokba is. „Francia partnereinkkel 2012-ben közösen rendeztük meg a TBC evolúciós világkonferenciát Szegeden, melyben szerepet kapott Albert Zink bolzanói partnerünk is, akinek laboratóriumában jelenleg is folytatja paleomikrobiológiai kutatásait SZTE doktorandusz hallgatónk, Pósa Annamária. Olivier Dutour professzorral szintén több évtizedes az együttműködésünk, több közös doktoranduszunk volt már, többek között Paja László kollégánk, a napokban megjelent Nature-cikk társszerzője” – mondta Pálfi György.

Mintavételezés a váci múmiákon

Albert Zink rendkívül látványos előadásában Ötzi és Tutanhamon általa feltérképezett génjeiről mesélt a 2015. áprilisi budapesti konferencián, míg a szegedi tanszék francia partnerei (Olivier Dutour és Helene Coqueugniot) paleoradiológiai vizsgálatokon alapuló rekonstrukciós technikáikat ismertették. A váci múmiák egyikén mutattak be a múmiák belsejében lévő kóros elváltozások megjelenítésének olyan látványos módozatát, amely a hagyományos technikákkal nem lenne megjeleníthető. „A Vácon elhunyt apáca testén lehetett látni, hogy valamilyen beavatkozás történt, feltehetően szíveltávolítást végeztek rajta. Sándor Terézia apáca maradványain korábban végzett CT vizsgálatok során látszott, hogy a tüdőmaradványokon meszes gócok vannak, melyek elmeszesedett TBC granulómáknak tekinthetők. A gerinc maradványokon is találtunk olyan rendellenességeket melyek felvettették, hogy TBC-s eredetű csigolyagyulladása lehetett. A 2003-ban végzett CT vizsgálatokon azonban még nem tudtuk megfelelően rekonstruálni az elváltozásokat. Nagy előrelépés a francia partnerek által kidolgozott speciális 3D technika, mely térben rétegekre szedhetően mutatja a mumifikálódott test egyes részeit, közöttük a megbetegedés nyomait mutató szerv-maradványokat. Így virtuálisan boncolhatóvá vált a múmia úgy, hogy annak integritása nem sérült, s közben egyértelmű bizonyítékát kaptuk a több évszázados gümőkór okozta csigolya-pusztulásnak” – magyarázta Pálfi György.

Váci múmia CT-vizsgálata Budapesten (Pálfi György SZTE Embertani tanszék)

Az SZTE Embertani Tanszék munkatársai április végén Albert Zink-kel és Olivier Dutour-ral közösen egy újabb kutatás mintavételeit hajtották végre Budapesten. 30 váci múmia orrnyálkahártya területéről vettek kenetet, korabeli Staphylococcus baktériumok DNS-maradványait keresve, bízva abban, hogy találnak 200 évvel ezelőtti baktérium nyomokat. „Érdekes és hasznos információkat hozhat, ha a kórokozók DNS anyagából maradt annyi az évszázadok során bekövetkezett degradálódási folyamatok ellenére, hogy az összevethető a mai, egyre súlyosabb közegészségügyi problémát jelentő Staphylococcus-fertőzéseket kiváltó kórokozó törzsek genetikai állományával” – fogalmazott a tanszékvezető. A váci múmiákból kinyert DNS-ek így segíthetik a modern orvostudomány munkáját – nem véletlen, hogy Olivier Dutour professzort egy francia kórház kereste meg ezzel az ötlettel. „Reményeink szerint az új generációs szekvenálási technikák bevetésével eredményesebben és pontosabban elemezhetők a különböző korokban élt TBC baktériumok DNS-maradványai, mely adatokból sok információt tudhatunk meg egyes fertőző betegségek kialakulásáról és fejlődéséről” – tette hozzá.

Csontok és múmiák vizsgálata

A mumifikálódott maradványok a régi csontokhoz képest komplexebb vizsgálatokat igényelnek, hiszen a lágy szövetek maradványai jelentős többlet-információt tartalmazhatnak az egykor élt személy biológiai paramétereire vagy egészségi állapotra vonatkozóan. A múmiák vizsgálata bizonyos fokig természetesen nehézkesebb is, hiszen „nehezebb beléjük látni”, ezért sokkal profibb orvosi képalkotási technikákat, CT vizsgálatok kell igénybe venni. A mumifikálódott maradványok egy részénél olykor az eltemetés körülményeiről is maradhat fenn információ – például koporsófeliratok, anyakönyvi-, kórtörténeti vagy más archív adatok is rendelkezésre állhatnak. A váci múmiáknál például sok esetben ismert az egyének neve, neme, életkora, foglalkozása, s olykor a halálhoz vezető megbetegedése is – összegezte a csontok és mumifikálódott tetemek vizsgálatát a szakember.

Albert Zink (EURAC, Bolzano) és Olivier Dutour (EPHE, Paris) professzorok vizsgálati mintákat vesznek váci múmiából a budapesti „Múmiavilág” kiállításon (MTM, Budapest)

SZTEinfo – Gajzer Erzsébet

Korábban írtuk:

SZTE-kutatók eredménye is a Nature-cikk

Végre egy helyen az SZTE Embertani Tanszék antropológiai gyűjteménye