Professzor az áltudomány ellen: az online laptól a televízión át a petícióig

– A hűtlenség genetikája. Ütős cím. Ez volt az első tudománynépszerűsítő cikke, az Interpress Magazinban. Megjelent a Szabad elme illúziója című könyve is. A nyomtatott médiumok helyett mostanában leginkább online újságokban találkozni Boldogkői Zsolt, a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Orvosi Biológiai Intézetet vezető professzor nevével, amit a legnépszerűbb internetes keresőbe pötyögve több mit 7600 találatra bukkanhatunk. Miért foglalkozik tudománynépszerűsítéssel, ahelyett, hogy az idejének ezt a részét még több ún. impakt faktoros lapokba való publikálással töltené?

– A kutatással foglalkozó szakemberek sem csak szakcikkek írásával töltik az idejüket. Én a szűkös szabadidőm egy részét erre áldozom. Sajnos a tudománynépszerűsítés valóban nem járul hozzá egy kutató szakmai előmeneteléhez, hiszen nem produkál úgynevezett impakt faktorokat. Idézettséget viszont igen, csakhogy ezt tudományos berkekben nem mérik. Én szeretem a valódi hatást, a valódi impaktot, ezért én is elgondolkodtam az ön által feltett kérdésen, amikor az ismeretterjesztő tevékenységbe fogtam. Egy 5 impakt faktorral rendelkező – jónak számító – szaklap akkor kapja ezt a számszerűsített értéket, ha egy átlagos cikkét az első két évben tízen idézik.

– Nagyon apró számról van szó…

– Ráadásul az idézettség egy jelentős hányada nem releváns. Ha viszont egy fontos témában írok egy cikket, amit több tízezren elolvasnak, és sok emberre van nagy hatással, akkor az, szerintem, egy jóval nagyobb impakt, mint olyan adatok leközlése, amelyek szinte semmilyen szerepet nem játszanak a tudomány házának épülésében. A szakirodalom dugig van ilyen cikkekkel. Véleményem szerint a tudományos kutatás óriási redundanciával működik. Az impakt faktorok hazai bevezetése a kutatók tudományos minősítésében rendkívüli jelentőségű volt annak idején. Manapság viszont kialakult egyfajta opportunizmus: ha befolyással rendelkezünk, nagyon magas összesített impakt faktorokat tudunk elérni. Ugyanez van az idézettséggel is: ha nem számít, hogy milyen lapban idéznek, és az sem lényeges, hogy az idézett cikkben milyen szerepem van, akkor egy olyan hamis látszatot tudok kelteni, mintha a nemzetközi tudomány élvonalában tevékenykednék. Egyébként, nagyon inspiráló reflexiók érkeztek az első tudománynépszerűsítő cikkeimre.

– Az áttörést az Index.hu-n megjelent „Homeopátia – a nagy átverés” című cikke jelentette?

– Közel 20 ezer lájkot kapott, az olvasottság ennek sokszorosa. Ezt a cikket csak a „Nagy étrend blöff” előzte meg, közel 30 ezer kedveléssel. Szóval, az írásaimat egyre többen olvasták. Két év alatt kétszáz publikáció következett. Lehet mondani, hogy saját olvasótáborom alakult ki. Azt tapasztaltam: másféle módon kell a tudományos ismereteket közölni. Olyan lapokban kell közölni, amiket olvasnak is az emberek. Olyan stílusban és megközelítésben kell írni, amit meg is értenek. Szerintem az a módszer, hogy egy cikket egy lebutított szakcikk formájában közlünk, széles kört megcélzó ismeretterjesztésre alkalmatlan.

Bejutni a tudomány házába

– Honnan jött az ötlet? Mi a modell?

– Talán Richard Dawkins Az önző gén című munkáját sokan ismerik. Ő evolúció biológus, etológus. Én inkább molekuláris biológusként érdeklődöm az evolúció iránt. Eszembe se jutott utánozni őt, de ha egy modellre kíváncsi, Dawkinst és talán Lawrence Krauss elméleti fizikust említhetem.

– És a műfaj? Ismer-e arra példát, hogy egy professzor írna népszerű online lapba a tudományról?

– Erre nem ismerek példát. Angol nyelvterületen nagy a hagyománya a tudományos újságírói munkának és gyakran kutatók is magas színvonalon írnak a tudományról. A Scientific American című magazint említem meg példaként. A magyar nyelvet kevesen beszélik, ezért egy ilyen színvonalú lap megbukna nálunk. Valójában ez is történt, hiszen volt egy próbálkozás az említett újság magyar nyelvű kiadására. Én olyan lapokban publikálok, amelyek nem elsősorban tudományos ismeretterjesztéssel foglalkoznak, és sokan is olvasnak. Ehhez a helyzethez nem csupán a prezentációt és a stílust, hanem a témát is hozzá kell igazítani.

– Hogyan választ témát és címet?

– Olyan témákat emelek ki a tudomány által is vizsgált problémakörök közül, amelyek kapcsolódnak az emberek mindennapi életéhez, így sokakat foglalkoztatnak. Érdekelnek a világ dolgai, az alapkérdések is. Így nem csupán a biológia, hanem a fizika is, bár annak matematikával összefüggő részét már nem fogom megtanulni. A határterületek a legizgalmasabbak.

– A tudománynépszerűsítésnek a szegedi egyetemen olyan hagyományai vannak, mint például Szent-Györgyi Albert…

– Én ökológusként kezdtem, s molekuláris genetikus lettem, de a neurobiológiával is foglalkoztam. Talán emiatt gondolom azt, hogy kialakult egy átfogó szemléletem a tudományról, de lehet, hogy ebben tévedek. A modern tudomány jelentősen átalakult. A kutatók szakmaként művelik a tudományt, és ennek egyik következménye az, hogy kiveszik az érdeklődés bennünk a tágabb összefüggések iránt. Fiatal koromban rengeteget beszélgettem biológus-, fizikus-, sőt bölcsészhallgatókkal a világ dolgairól. Amikor viszont bekerültem a kutatásba, ez valahogy abbamaradt. Azt vettem észre, hogy sok kutató kényszerpályán halad, csak véletlenül került a szakmába és nincs ereje váltani. A beszélgetéseket pedig a világ dolgai helyett teljesen más témák uralják. Az irigység, a hencegés, az intrika a kutatásban olyan mértéket öltött, ami nem nagyon tetszik.

Az ismeretterjesztés mellett az oktatás az, ami igen nagy impakttal rendelkezhet, de sajnos nehéz számszerűsíteni. Én például évente több száz hallgatót oktatok. Ha jól csinálom, sokkal nagyobb hatással lehetek magára a kutatásra, mint a személyes hozzájárulásom. Ráadásul az SZTE orvosi karán nem elsősorban kutatókat nevelünk, tehát ezt a hatást nem csak a tudományra vonatkozóan kell nézni, hanem a gyógyító tevékenységre is, amely egyébként egyre inkább tudományos alapokon nyugszik.

Ha valaki kimondja: „a király meztelen”

– M i a hatása a cikkeinek, média szerepléseinek?

– Azt tapasztalom, hogy mióta elkezdtem a szerintem fontos tudományos témákról írni és beszélni, a média is gyakrabban tárgyal, merészebben dolgoz föl korábban tabunak tekintett áltudományos témákat. Sőt: mintha a hatóságok büntetésekben megnyilvánuló aktivitását is növekedett volna. De lehet, hogy jelentősen túlértékelem a szerepemet.

Mindenestre, ha valaki kimondja, hogy „a király meztelen”, akkor mások is felbátorodhatnak, főként olyan témákban, amikből jogi perek is lehetnek. Ha egy professzor állít valamit, akkor lehet rá hivatkozni, s ha ő megússza, akkor talán érdemes önállóan is kockáztatni a téma feszegetését.

– Gyűjt maga köré támogatókat?

– Sajnos szervezett megnyilvánulásokra nem nagyon van idő. Én egyébként sem szeretem a vezérszerepet, inkább lámpásokat osztogatok.

A kíváncsiság fenntartása

– Szabadon hozzáférhető blogon és a Gépnarancsban olvasható már Boldogkői Zsolt San Diego – 2032 ismeretterjesztő regénye, amely hamarosan nyomtatásban és e-bookon is megjelenik. 2015 vége felé lát napvilágot az Akadémiai Kiadó gondozásában az a könyve, melynek címe: a Hiénák a betegágy és az ebédlőasztal körül. Egy ilyen médiabeli változatosság után kérdezem: mi az, amivel ön szerint hatni lehet egy mai középiskolásra?

– A racionális gondolkodásra nevelést kisiskolás korban kell elkezdeni. Mint ahogy az idegen nyelv tanulását is. Mindennek megvan a maga ideje, amikor az ember a legfogékonyabb az adott problémakör befogadására. Az ember ugyanis érdeklődőnek születik. Ezt az érdeklődést öli ki az iskola, mivel nem probléma-centrikus oktatást folytat. Motiválni kell az érdeklődés és a kíváncsiság fenntartásához. Sokféle országból érkeznek a szegedi egyetem orvostanhallgatói. Az a tapasztalatom, hogy a magyarországi fiatalok passzívabbak, mint például az angolszász országokból érkezők akkor is, amikor véleményalkotást, órai aktivitást kérek, vagy erre ösztönzök. Valahogy stréberségnek tartjuk a tudományos kérdésekben való megnyilvánulást. Ez nem genetikai sajátság, hiszen például a vajdasági magyarokat egyáltalán nem jellemzi ez az attitűd.

– Az SZTE Általános Orvostudományi Kar Orvosi Biológiai Intézetében kollégáival együtt a sejtbiológiát és a molekuláris genetikát a főkurzusban oktatja. Ám szabadon választható tantárgyként kínálják a molekuláris biológia, a fejlődésgenetika, valamint az orvosi molekuláris biológia és genomika határait feszegető előadásokat is. Ezek közül a legnépszerűbb a szegedi egyetem más érdeklődő hallgatói által is felvehető kurzus, amelyet videofelvételen rögzíttet és a YouTube-ra is föltesz a prof. A tudomány határán első részére 7 hónap alatt 2 ezer 703 néző volt kíváncsi. Az Árnyak és fények a gyógyításban című, 2015 májusában tartott előadása után hallgatók is kérdezték: hogyan vizsgáztat?

– Kettős mérce érvényesül a kurzusaim záróvizsgáin. Értékelem, ha a diák megtanulta, úgy is mondhatnám: „bemagolta” az anyagot, mert nem akarom az egyetemi hallgatót büntetni az iskolarendszer hibájáért. Ugyanakkor sokkal fontosabbnak tartom a kreatív gondolkodást. Annál is inkább, mert a gyakorló orvosnál különösen fontos a logikus gondolkodás, illetve a problémamegoldó kreativitás. Ennek fejlesztésében segítenek, ha a középiskolás részt vesz a biológiai és más tanulmányi versenyeken, vagy az olyan felkészítő diáktáborban, mint amilyet 2015 nyarán szervezett a tanszékünk. Kollégáimmal együtt amúgy is járjuk a középiskolákat, ahol kísérleteket mutatunk be és előadásokat tartunk. A középiskolások egyetemi felkészítése, a hallgatókat érintő tehetséggondozás is a missziónk.

Új szerepkörökben

– Ön egyetemi kutató, oktató, rengeteget olvas. De mennyi ideje jut a cikkek megírására?

– Régóta foglalkozom azokkal a témákkal, a melyekről az utóbbi két évben írtam meg a tudománynépszerűsítő cikkeket. Az általam tárgyalt témák közül számomra újnak a táplálkozáshoz kötődő témák számítanak. Mivel sok témával foglalkozom, fennáll a veszélye, hogy hibát követek el. Ezért egy-egy fontosabb cikkemet, megjelenés előtt, megmutatom a téma szakértőjének.

– De érthet-e minden témához egy tudós?

– Azokról a témákról, amelyeknek nem vagyok szakértője, interjúkat készítek. Például a Lawrence M. Krauss elméleti fizikussal beszélgettem több témakörről is. Megszólaltattam Santosh Kesarit. A San Diegói Kalifornia Egyetem (UCSD) neurobiológia professzorát és az UCSD Rák Központ Neuro-onkológia Programjának igazgatóját kérdeztem. Válaszolt a kérdéseimre Mike Snyder, a Stanford Egyetem Genomika és Személyre szabott Gyógyászat Központjának igazgatója. Ő a modern genetika sokak szerint legnagyobb élő alakja. Az ő nevéhez fűződik a személyre szabott gyógyászat integratív megközelítése. Ez azt jelenti, hogy egy személy összes fontos molekuláris biológiai paraméterét megvizsgálják, ideértve a DNS-t, az RNS-eket, fehérjéket, az anyagcseretermékeket, az auto-antitesteket, stb. Az interjúsort magyar kutatókkal szeretném folytatni. Más kutatókat pedig meghívok a szegedi egyetemre előadni.

– Közben öntől is kérnek interjúkat. Közismert médiaszereplő lett…

– A fölkéréseknek igyekszem eleget tenni. Bár akad olyan szereplés, amit utólag megbántam: például amikor politikai témákat feszegettek. Normális helyzetben ennek nem szabadna problémát jelenteni, Magyarországon viszont az identitásunk egyik legfőbb meghatározója lett a politikai hovatartozás. Ezt helytelenítem, de alkalmazkodván a helyzethez, nem foglalok állást ilyen kérdésekben.

– Fölvetett témaköreivel mintha újabb és újabb frontot nyitna. Ilyen az evolúció és a vallás témaköre? Például egyik írásában azt feszegeti: mi értelme van az emberi létnek? Erre az alapkérdésre igyekezett választ adni egyik első tudománynépszerűsítő cikkében Boldogkői Zsolt:

– E témára nem érkezett túlságosan sok reakció. Úgy tűnik, hogy az emberek bele vannak temetkezve a mindennapokba.

– Mi a fő csapásirány? Milyen gondolat köré szervezi tudománynépszerűsítő cikkeit?

– Ez az irracionalizmus elleni küzdelem. Szembesíteni kívánom az embereket az irracionális gondolkodás buktatóival. Aki pedig hajlamos a racionalizmusra, azt igyekszem motiválni. Az elemi iskolában való oktatás a legfontosabb, erre a témakörre próbálok majd a későbbiekben fókuszálni.

– A motiválás egyik módszere a petíció is?

– A homeopátia ellen aláírásukkal tiltakoznak szakmai és szakmán kívüli emberek is. Már elkészítettem az angol verzióját is elkészítem ennek az akciónak. Bár az orvosok körében vegyes a fogadtatása annak, hogy bizonyított: a homeopátia óriási átverés. Dicsérnek, miközben némelyek elhelyeznek egy „jobb horgot” is. Orvosi körökben az értelem dominál ebben a kérdésben, a probléma inkább a hallgatással van.

– Említette, hogy a homeopátiáról írt cikkére nagyon nagy reakció keletkezett. Mik voltak ezek?

– Minden csatornán érkeztek vélemények. A tiltakozók állítólag még az orvosi kar dékánját is elérték, állítván, hogy az egyetem szégyene vagyok.… Számomra új helyzetet jelentett megélni, hogy a véleménye miatt tömegesen nekimennek az embernek… Vannak sokan támogatók is. Sok facebook ismerősöm is van, akik zömében hozzám hasonlóan gondolkodnak ezekről a dolgokról.

– Hívják a Szkeptikus Társaságába. Előadást tartott a Szegedi Szkeptikus konferencián Homeopátia – az alternatív orvoslás királynője címmel.

– Igen hívtak. Amellett, hogy tisztelem a tevékenységüket, nem tartom célszerűnek a beolvadást. Jobb, ha több irányból hangzanak érvek az áltudomány ellen. Az ő módszerük más, mint az enyém, érdekes módon az övék a szakmaibb. Igazából az én ízlésemhez is közelebb áll a precíz, tudományos megközelítés, de úgy döntöttem, hogy a nagyobb hatás kedvéért a problémákat jelentősen leegyszerűsítem. Mivel én professzor vagyok, ezért nem szükséges bizonyítom, hogy hitelesen nyilatkozom. Sokan tekintélyelvvel vádolnak emiatt, noha mi sem áll tőlem távolabb, mint a tekintélyek tisztelete, és ennek irányomban való megkövetelése. Az igazság valóban nem függhet a tekintélytől, vagyis attól, hogy ki állítja. Ugyanakkor a tudományos igazságot kommunikálni is kell. A sokszor túlságosan bonyolult valóság részletes feltárása kontra produktív, ugyanis érdektelenséget szül.

Lámpagyújtogató lett

– Mit profitál ön az időigényes energiafaló tudománynépszerűsítésből? Mi az ön haszna ebből az egészből?

– A legfőbb haszon az, hogy hasznosnak érzem magam, mert fontosnak tartom ezt a tevékenységet. Az is fontos, hogy a szegedi egyetemről pozitív dolgok jussanak az emberek eszébe, főként a potenciális hallgatók körében, akik emiatt választják mi egyetemünket. Remélem, a tevékenységem hozzájárul ehhez a képhez. A különböző témákkal való foglalkozás egy újfajta látásmódot és szakértelmet is ad, ami hozzájárulhat például ahhoz, hogy új kutatási témákkal kezdjünk foglalkozni. Egyik új projektünk például az öngyilkosság okainak genetikai vizsgálata. Beindítunk egy táplálkozással kapcsolatos monstre projektet is – a Stanford Egyetemmel közösen.

– A 2015. áprilisában bemutatott Lámpagyújtogatók című filmben is szerepelt. E kultur-sci-fibe azt a 42 személyt kérték föl, akik sikeresek, nagy hatást gyakoroltak a magyar közvéleményre. E filmszerep miatt is kérdezem: ha a tudománynépszerűsítésbe befektetett energiát és a hatást mérlegre teszi, akkor mi a végeredmény? Megéri?

– Ez attól függ, hogy mi van a mérleg serpenyőiben. Ha csak az én személyes hasznomat nézzük, akkor nem biztos, hogy a mérleg a megfelelő irányba billen. Ha a társadalmi hasznot is idevesszük, akkor remélem a mérleg nyelve jó irányba mozdul. Az, hogy a szegedi egyetem orvoskari oktatójaként változtatni akarok a helyzeten, az irracionalizmus visszaszorításáért teszem, amit tehetek annak érdekében, hogy az embereket ne téveszmék és tévhitek mozgassák a mindennapi élettől kezdve a politikán át a gazdaságig. Mert azt gondolom: az intelligencia szelídíti az embert. Egy racionális alapon működő társadalom működőképesebb, mert boldogabb emberekből áll.

Korábban írtuk:

Kultúr sci-fiben az SZTE professzor

Tudományt és kultúrát „tálalt” az SZTE a Kö7-en

SZTEinfo – Újszászi Ilona

Fotó: Ócsai Gábor