A Belvárosi Moziban is Tolnay Klárira emlékeztünk

Góg Laura jogász, színháztörténész, Tolnay Klári-kutató, a Tolnay 100 Emlékév főszervezője a megnyitón megemlítette, hogy a kiállított plakátok az 1940-es évektől az 1970-es évek második feléig készült filmeket ábrázolják, melyeknek korábbi darabjain még a festőiség dominál. Így egyfajta korrajz is kibontakozik a plakátok megtekintése során. Az alkotások illusztrálták például az Ördög nem alszik, a Pacsirta, a Nem ér a nevem, a Rokonok, a Féltékenység, a Beszterce ostroma és a Déryné filmeket Tolnay Klári és még számos neves színész szereplésével.

Sándor János rendező, színháztörténész, Jászai Mari-díjas, Érdemes művész egy Jászai Mari-idézettel nyitotta a Tolnay 100 című könyv bemutatóját, és indította el a beszélgetést. „A színész, ha lelép a színpadról, olyan, mint a tegnapi felhő”. Mi az hát, ami köztünk tartja halála után is Tolnay Klárit? – kérdezte Góg Laurától. – Már tudhatják az itt megjelentek, hogy személyes kapcsolat is fűz a színésznőhöz, és a kötetem egyfajta célja az is, hogy megfejtsem az embert és a színészt a színpadról, a vászonról és a magánéletből – felelte Góg Laura, aki az SZTE Klebelsberg Könyvtár fotókiállításán is szólt már a művésznőről. Elmondása szerint sok színész feltűnt, de Tolnay Klári valahogy életkortól és életszakasztól függetlenül minden korosztályt képes volt megragadni a kisugárzásával. – Közönségkedvenc volt, és nem csak egy csinos kis pofi – fogalmazta meg. Majd elmesélte, egy 1971-es tévériportban Tolnay Klári azt mondta magáról, hogy ő valójában nem is színésznő, mellesleg nem szerette, ha művésznőnek szólítják. „Én Klári néni vagy Klárika vagyok” – hangzottak a megidézett színésznő szavai Góg Laurától. Említése szerint a színésznő a színpadon alakított női karakterekben teljesedett ki, és nem volt szívesen a színpadon Tolnay Klári.

A Belvárosi Moziban is Tolnay Klárira emlékeztünk - GALÉRIA

– A szerénység nem kifizetődő a szakmában, gondolva itt a botrányos sztárokra, és eltekintve a jelenkorban titulált magamutogató celebektől – vette át a szót Sándor János. – Ő azonban rendkívül alázatos színésznő volt, és itt az alázat nem önfeladást, hanem a mások szeretetében megmutatkozó alázatosságot jelent – folytatta. Góg Laura elmondta, hogy ő sem hiába Thomas Mann és József Attila gondolatkörével köti össze Tolnay Klárit, hiszen a színésznő is humanista típus volt. Nagyon empatikus, igazi európai családban nevelkedett, már gyermekkorában megismerkedett az elfogadással, hiszen a családban a szülők egyike evangélikus, a másik katolikus volt. Szó esett arról is, a színésznő ugyan nem dicsekedett vele, de menekülteket bújtatott a második világháború idején. „Ez nem dicsekvésre méltó, hanem természetes” – idézett föl ismét egy Tolnay Klári-mondatot Góg Laura. Majd Sándor János mesélte el, hogy Tolnay Kláriban két ember is megmutatkozott: egy, aki rettentő társasági ember és egy, aki kizárja a külvilágot, és teljesen elvonul attól. Egy példával is alátámasztott azt: volt, hogy Tolnay Klári egy félreeső sarokban német rejtvényfejtéssel ütötte el a pár órás színházi szünetet. – Ő egy nagyon vagány és bölcs öregasszony volt, komoly érdeklődési körrel, akit mindig az aktuális jelen érdekelt, ebből is főként maguk az emberek – mesélt róla Góg Laura, majd hozzátette, hogy a színésznő jó megfigyelőképességű volt, és az emberektől gyűjtögetett mindig a lelki kelléktárába. – Milyen érdekes, hogy a kisugárzását kerítés fogta körül, és csak ő nyitogatta kedve szerint a kaput – tette hozzá Sándor János. Tolnay Klárinak személyesebb oldaláról is esett szó, mely során meséltek Darvas Iván és a színésznő szerelméről. Góg Laura elmondta, hogy Darvas Iván is hasonlóan nagyon művelt és intellektuális beállítottságú volt. „Olyan, mint egy magasra nyúlt agár” – hangzott el a megidézett hasonlat Tolnay Klári-féle csípősséggel, amiért sosem lehetett rá haragudni. – A Tolnay 100 könyvben az a legjobb, hogy nem pletykál – fejezte be Sándor János a beszélgetést.

Ezután Kiszely Zoltán színművész, a Tolnay 100 Emlékév szegedi programjainak szervezője olvasott föl néhány részletet a könyvből, végül a Nem ér a nevem című filmet tekinthette meg a közönség Tolnay Klári szereplésével.

SZTEinfo – Herédi Renáta

Fotó: Edelmayer Zsolt