Bergman- és Örkény-darab a Szegedi Egyetemi Színháztól

A Szegedi Egyetemi Színház Ingmar Bergman egy kevéssé ismert darabját állította színpadra az idei évadban elsőként. A Fafestmény szöveg önmagáért beszél Varga Norbert, a társulat művészeti vezetője és egyben a darab rendezője szerint. A lényege, hogy kifelé beszéljenek a darabból. A színpadra állításkor ragaszkodtak a korhűséghez, de a nézők így sem fognak tudni a mai eseményektől elvonatkoztatni, a mondatok nagyon 21. századiak.

A társulatot az előadás előtt a rendező egy Kundera-idézettel bocsátotta a színpadra. Elmondta: A lét elviselhetetlen könnyűsége az egyik kedvence, Milan Kundera a könyvben arról beszél, hogy az élet könnyű és nehéz oldala közül választani kell, el kell dönteni, hogy melyiket akarjuk élni. Fel kell tenni a kérdést, ha az embernek bármiféle halálközeli élménye van, hogy mi az, amit felvállalna a kapcsolataiból, az emberi viszonyaiból, mi az, ami fontos lenne vagy fontos maradna, hogyan rendezné ezeket a viszonyokat, elrendezné-e egyáltalán, mi az, ami nehéz, és mi az, ami könnyű egy ilyen helyzetben.

A Fafestmény alaptörténete: egy, a keresztes hadjáratból hazatérő lovag és fegyverhordozója, Jöns szembesül kora rettenetes valóságával: pestissel, boszorkányégetéssel, kétségbeeséssel. Ez a Bergman-darab kevéssé ismert, és nem is igazán közkedvelt. A rendező azt mondta: látta A hetedik pecsétet – a filmnek rendezője, írója és forgatókönyv írója is Ingmar Bergman –, és szándékosan nem nyúlt hozzá, vagyis a Fafestmény rendezésekor nem is nézte újra. Varga Norbert a Szent Imre Kollégiumban találkozott először ezzel a darabbal, Bergman egyetlen, egyetemistáknak írt színművével. A darabban az fogta meg, hogy egy egyházi közegben mit lehet erről a témáról elmondani. Bergman papi családban nevelkedett, sokkal többet látott, hallott a vallásos világból, mint a kortársai: a temetéseket, a prédikációkat. Ezzel a helyzettel mindig is küzdött, nehezen is dolgozta fel, és sok munkája a valláshoz, Istenhez való viszonyának az értelmezéséről szól. A darabban van szó a szerelemről, a házasságról, emberi kapcsolatokról. Amikor Varga Norbert először rendezte ezt a művet, teljesen más élethelyzetben volt, ezért másképp is nyúlt hozzá. És mindig ott volt benne, hogy jó lenne ezt a darabot újra megcsinálni fényekkel, hangokkal, egy másik fajta értelmezésben. Hogy hogyan találkozik a vallásosság és az istentagadás, arra hoz egy példát: Eperjes Károlytól többször megkérdezték, hogy miért játssza el a Faustot. Ő azt válaszolta: annak, aki hívő, el kell tudnia játszania a sátánt is. Efelé ment a rendező is. A Szegedi Egyetemi Színházat egy világibb közeg jellemzi, de neki magának is megvan a vallásos múltja: volt ministráns hét évig, egyházi gimnáziumba járt hat évig, és ez a darab sok mindent megmozdított benne. Olyan dolgokat, amiket ott megéltek. A templomba járás kötelezőségét, az Istenben való hitet, hogy mi az, ami kötelező, és mi az, amit felfogsz ebből, mi az, amit a diákok felfognak a vallásról és a vallásból.

A rendező beszélt arról is: manapság a kapcsolatok egymás után kerülnek válságba. Szétforgácsolódnak, szétesnek. Nincs mihez viszonyítani, hiányoznak az életünkből a viszonyítási pontok, a hit, amit egyre többen utasítanak el, amivel egyre többen mennek szembe – nem véletlen, hogy Ferenc pápa már egy új, liberális vonalat képvisel. Ez nem az első darab, amelyben ezeket a kérdéseket boncolgatja az egyetemi színház társulata, a szerelem, a vallás, az emberi kapcsolatok – mind örök kérdések.

Ingmar Bergman darabjában a színészmesterségről is sokat mondó mondatok hangoznak el. Varga Norbertnek a színész kedvenc figurája, azért is, mert megjátssza a saját halálát, majd a halál őt hívja magához, hogy legyen társa. A rendező szerint valójában a művészet az, ami túléli ezt az egészet, ami továbbviszi az emberiséget. A művészet az, ami az emberi érzéseket, az emberiességet tudja hozni. A halál viszi magával a színészt és szerepet is ad neki – nagyon áttetsző, több szálon futó a történet. A rendező azt akarta megmutatni az egyetemistáknak, hogy Bergman így kezdte. A szövegen kívül semmiféle instrukciót nem ad a szerző a darabban, sok fantáziát és kreativitást igényelt megcsinálni mindezt fényekkel, hangokkal, tánccal.

Varga Norbert beszélt az idei évről is, ami a társulat tizenegyedik évada. Mint mondja, a tavalyihoz képest egyszerűbb a helyzetük, mert a tízéves évforduló egyfajta kötelezettséget is rótt az egyetemi színpadra. Akkor azt határozta el, hogy ha már ünnepelnek, akkor dicsérjék munkával az évfordulót.

Bergman- és Örkény-darab a Szegedi Egyetemi Színháztól - GALÉRIA

Idén a nagyobb darabokat szeretnék újrajátszani: színpadra kerül az Interjú a vámpírral táncjáték, az Ifj. Horváth István és Tóth Kata tragédiáját feldolgozó Rohadt az államgépben valami, és továbbjátsszák Balázs Béla Halálos fiatalság című darabját is. Varga Norbert hozzátette: sok minden volt fontos az elmúlt évadban, és a Rohadt az államgépben valami eléggé felszította az indulatokat.

– Ifj. Horváth István és Tóth Kata ezért lettek öngyilkosok, mert nem bírták elviselni az embertelenséget és azt hogy, István félig zsidó származása miatt sem a szerelmét nem vehette feleségül, sem pedig a színházzal, a művészettel sem tudott volna foglalkozni, nem engedték volna – meséli Varga Norbert. – Kemény emberi és művészi kiállás ez az embertelenség a nácizmus ellen. Az előadásunk plakátja ezt a gondolatot tömörítette: egy pár a réten, a napsütésben – de már rájuk világit és beárnyékolja ezt a boldogságot az embertelen ideológia, amit a horogkereszt ábrázolásával jelenítettünk meg. Volt olyan plakát, ahol letépték vagy szabályosan ollóval kivágták a horogkeresztet, és összefirkálták. Kaptunk olyan kritikákat is, hogy húszévesek miért játszanak el halálhoz közeli történeteket, tragédiákat.

Tavaly a Szegedi Egyetemi Színháznak három bemutatója volt, idén visszatértek az eredeti koncepcióhoz: hogy egyet, de azt nagyon. Nyilván a fősodor Ingmar Bergman Fafestmény című darabja, és idén nem is akart semmi nagyobbat tenni mellé, de az a hűség köti őt is, a színészeket is, így idén is kell, hogy érdeklődjenek kortárs magyar szerző iránt, hiszen ez volt az egyetemi színház fő profilja mindig is. Most már dolgoznak egy egy Örkény István-darabon. A közönség is szeretne vígjátékot látni, és ők is szívesen bemutatnak ilyen műfajt. Örkény egy kevéssé ismert darabját viszik színre, az író özvegyével, Radnóti Zsuzsával, az özvegyével folytak erről a tárgyalások, ő pedig hozzájárult ahhoz, hogy bemutassák A borék című darabot. Az egyfelvonásos vígjáték premierjét 2014. április 29-én este 8 órakor tartják a Zéro Art Caféban, az Egyetemi Tavasz programjaként.

Nyemcsok Éva Eső

Fotó: Herner Donát