A nyelvész nem ítélkezik – Nádasdy Ádám az SZTE BTK-n járt

Nádasdy Ádám érkezésére megtelt az SZTE BTK Kari Konferenciaterme, a moderátor invitálására többen is a beszélgetők mellé telepedtek az asztalok tetejére.

Az Összmagyaros Szakhét eseményén Zsigri Gyula elmondta, Nádasdy Ádám gazdag életművéből rá is több könyv volt hatással.
– Még egyetemista koromban olvastam két tanulmányát a Kiefer Ferenc szerkesztette Strukturális magyar nyelvtan tankönyben, és nagyon élveztem. Kíváncsi voltam, hogy miért úgy ejtenek angolul szavakat, ahogyan, Nádasdy pedig olyasmit is elmagyarázott, hogy hátulról a harmadik szótag meg szokott rövidülni. Mint a magyarban a méter-metrikus, náció-nacionális, ráció-racionális – mondta a szegedi egyetem docense.

A beszélgetés során felmerült a nyelvművelés kérdése, ugyanis Nádasdy Ádám Modern Talking sorozatának nyelvművelő írásai és a Grétsy-Kovalovszky-féle Nyelvművelő Kézikönyv valójában nem ugyanarról a témáról szól.
– A nyelvművelésnek három definíciója van – magyarázta Nádasdy. – Az első egy magyartanári feladat, a szókincs bővítése; a második egy praktikus feladat, a szakszavak lecserélése közérthető kifejezésekre – hogy az ügyfél értse a jogászt, a páciens az orvost és a többi. Az utolsó pedig, ami nekem nem rokonszenves, a tiltás: „Ez magyartalan”, mondják a magyar anyanyelvűeknek.

Nádasdy Ádám elmondta, sokat tettek a régebbi nagyok azért, hogy a nyelvművelés alatt a legtöbben a tiltást értsék, hiszen gyakran összemosták a többi funkcióval. Bárczi Géza például összegyűjtött több olyan kifejezést, amelyet nem szabad használni, mert idegen ágyban született. – Miért ne születhetett volna idegen ágyban? Fő, hogy egészséges legyen – ironizált Nádasdy, majd hozzátette, Grétsy Lászlóval, a „szakma doyenjével” eléggé más pályán mozognak, mégis jól esett neki, amikor Grétsy azt mondta: „Ismerem, miket csinálsz, tulajdonképpen te is nyelvművelő vagy”.

Egy nyelvi változás nem rossz és nem jó, a nyelvész nem ítélkezik, csak megfigyel és leír, hangsúlyozta Nádasdy Ádám. – A kifejezésekhez tapadó társadalmi stigmatizáció nem nyelvészeti, hanem szociálpszichológiai kategória – hangsúlyozta.

Megfigyelni azonban érdekes egy-egy változás terjedését, ahogyan a nyelv fokozatosan elkezdi lebontani a nyelvtani korlátokat. Már nemcsak érthetőEk van, hanem a tárgyragos olcsóAt és a nem -ó, -ő végű tővel rendelkező kicsiEk. A kötőhangzó azonban szigorúan csak a melléknevek és ragjaik összekapcsolásakor jelenik meg, főnévragozáskor még azok sem használják, akiktől ha megkérdeznénk, mi a főnév és melléknév, „riadtan elkezdenének tiltakozni”. A nyelvhasználat ösztönös tevékenység, nem műveltség kérdése.

– Ha az emberek megtudják valakiről, hogy nyelvész, rögtön a magyar nyelv romlásáról akarnak vele értekezni – mondta Nádasdy Ádám. – Ennek semmi köze a nyelvészethez, ez tudománytalan badarság. De attól még fontos, olyan ez, mint a boszorkányság. A boszorkányság évszázadokig komoly tényező volt a társadalmak életében, noha tudománytalan badarság. Attól még nem lehet lesöpörni, érdemes azzal foglalkozni, hogy ki miért gondolja valósnak – hangsúlyozta a nyelvész.

A nyelvészek beszélgetése során felmerült a magyar nyelv nehézségi foka. Nádasdy Ádám szerint az angol nyelv az összetett igeidőrendszere miatt nehezebb, mint a magyar, mire Zsigri Gyula ellenérvként felhozta a magyar igekötőrendszert. – Mást jelent a „Fölmentem a létrán, és megláttam a macskát” és a „Mentem föl a létrán, és megláttam a macskát” – támasztotta alá véleményét a szegedi egyetem docense. Nádasdy Ádám egyetértett, és hozzátette, a külföldi magyarnyelv-tanulók valóban az igekötőkkel boldogulnak a legkevésbé, általában nem tudják eldönteni, kell-e használni. – Azt írja nekem magyarul kedves műfordító barátom, hogy „Ez a vers nagyon tetszett nekem, úgyhogy fordítottam” – példázta.

Szóba kerültek a különböző nyelvjárások: az északkeleti nyelvjárási beszélők mondanak olyat, hogy „jövök megfele”, a dunántúliak úgy mondják, hogy „hüttő” és „tanittó”, valamint a beszélgető nyelvészeknek is különböző kiejtésük van. – Akkor jöttem rá, hogy máshogy beszélek, mint Ádám, amikor egy kötetét olvastam. Azelőtt is tudtam, hogy nem teljesen egyformán beszélünk, de nem gondolkodtam ezen, mivel a tartalomra figyeltem – mondta Zsigri Gyula, mire Nádasdy Ádám játékosan megdorgálta, hogy a nyelvész soha ne figyeljen a tartalomra, ezt pedig egy történettel is megtoldotta: – Emlékszem, egyszer mondtam valamit Kálmán László kollegámnak, aki csak annyit kérdezett: Palatálisan?

A jó hangulatú beszélgetés végén Nádasdy Ádám dedikálta is köteteit (nyelvészetit, prózát, verseset és fordítást egyaránt), és mivel szóba kerültek az ingadozó hangrendű ragok és a magas hangrendűség felé való eltolódás, „Zsanettnak” és „Zsanettnek” is dedikált.

Balog Helga
Fotók: Dr. Szeverényi Sándor és Tóth Bálint