Sajtónyilvános eseményen, az újságírókkal közösen várta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj bejelentését a Szegedi Tudományegyetem vezetősége 2023. október 2-án, az egyetem központi épületében. Az SZTE kutatóprofesszorát, Karikó Katalint évek óta az esélyesek között tartották számon, és idén meg is kapta a tudományos világ legjelentősebb elismerését. A Szegedi Tudományegyetem élőben kapcsolta az SZTE történetének második Nobel-díjasát, Amerikából.
A múlt értékei, a jelen kihívásai és a jövő? címmel kétnapos nemzetközi workshopot rendezett a SZAB Neveléstörténeti Munkabizottsága március 7-8-án. A tanácskozáson többek között arról esett szó, az új, osztatlan tanárképzésben az eddiginél jóval kisebb szerepet kapó neveléstörténet milyen új kutatási irányokkal járulhat hozzá a pedagógusképzéshez.
A szakmai fórum a neveléstörténet helyzetének és a tanárképzésben elfoglalt helyének megtárgyalása mellett azt a célt tűzte ki, hogy a neveléstörténeti képzést folytató doktori iskolák közötti együttműködést erősítse, valamint képzési, publikációs és konferencia-lehetőségeket keressen a nemzetközi színtéren a fiatal, jelenleg doktori képzésben részt vevő hallgatók számára – tájékoztatott Nóbik Attila, a SZAB Neveléstörténeti Munkabizottságának elnöke, az SZTE Neveléstudományi Intézetének adjunktusa.
A tudományos tanácskozásra a hamburgi, grazi, valamint milánói egyetemekről is érkeztek szakemberek, a hazai intézmények közül pedig az SZTE mellett a Pécsi Tudományegyetem, és az ELTE képviseltette magát. Nóbik Attila hangsúlyozta, ez a workshop az első lépés volt, szeretnék a jövőben mindazon hazai képzőhelyeket bevonni az együttműködésbe, ahol működik neveléstörténeti képzés.
A szakember arról is beszélt, a neveléstörténet helyzete kettős. Egyrészt az osztott, BA-MA-képzésben a pedagógia szakon még jók a pozíciói, megfelelő hangsúlyt kapnak a történeti tartalmak. Ami vitás pontot jelent, az sokkal inkább az átalakuló tanárképzés. Az osztatlan rendszerben ugyanis még nem lehet látni pontosan, miként tud betagozódni a csökkentett kreditszámú képzésbe a neveléstörténet. A külföldi kollégák egyébként megerősítették: nem csak magyar probléma a történeti tartalmak visszaszorulási az oktatásban, nemzetközi trend, hogy inkább a neveléstudomány empirikus, kísérleti ágai kerülnek előtérbe. Nóbik kiemelte: a pozícióvesztésre azzal próbálnak reagálni, hogy új kutatási módszereket, témákat és együttműködéseket alakítanak ki – így maga a neveléstörténet is próbál vonzóbbá válni.
Arra a kérdésre, hogy vajon miért nem tudott az évtizedek alatt a tanárképzés egy jól működő rendszere kialakulni, Nóbik elmondta, az angolszász, a francia, a kontinentális német kultúrkörbe tartozó képzési hagyományok jelentősen eltérnek, jóllehet ezt a bolognai képzés valamelyest egységesítette. Hozzátette: nem az osztott vagy osztatlan képzési forma kérdése a legfontosabb, hanem az, hogy milyen tudást, kompetenciákat kell átadni egy tanárnak, egy modern pedagógusnak. A kérdés az – amiben nem tudnak egyértelműen optimistán nyilatkozni a szakemberek –, hogy a jelenlegi változások megfelelő módon reflektálnak-e a tanári hivatással szembeni megváltozott követelményekre – összegzett az adjunktus.
Arany Mihály
