Sajtónyilvános eseményen, az újságírókkal közösen várta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj bejelentését a Szegedi Tudományegyetem vezetősége 2023. október 2-án, az egyetem központi épületében. Az SZTE kutatóprofesszorát, Karikó Katalint évek óta az esélyesek között tartották számon, és idén meg is kapta a tudományos világ legjelentősebb elismerését. A Szegedi Tudományegyetem élőben kapcsolta az SZTE történetének második Nobel-díjasát, Amerikából.
A Magyar Rektori Konferencia nevében Mezey Barna elnök köszöntötte a március 25-i megnyitón az Országos Tudományos Diákköri Konferencia résztvevőit. Az ELTE rektora kiemelte, annál szebb, mint közösen gondolkozva érlelni a tudományos eredményeket, kevés dolog van a világon.
Mezey Barna elmondta, kétségtelen tény az, hogy a mennyiség megváltozott, azaz ma sokkal többen vesznek részt az OTDK-n, mint korábban. Az is egyértelmű, hogy a mennyiség nem jelent minőséget, de a kettő között szerves összefüggés van. A mennyiség, a kiválasztás lehetőségének merítése döntően meghatározza azt, hogy milyen minőséget tud felhozni az oktatói kar – fejtegette. – Én nem vagyok ellene annak, hogy többen vagyunk, annak sem, hogy a „többől több” a minőség. Annak sem vagyok ellene, hogy a felsőoktatás eltömegesedett. Nem a nehézségeket akarom lebecsülni, csak tudomásul veszem, hogy a felsőoktatásban szerte a világban mindenütt egyre nő a felsőoktatásban tanulók száma – érvelt a professzor. Hozzáfűzte: nemcsak tőlünk nyugatra, de például Ázsiában is egyre több fejében kiművelt, értelmiségi munkást keresnek. 1991 és 2004 között az európai egyetemeken megduplázódott a hallgatói lélekszám. A rektor szavai szerint ez a modern világ elvárása, amely áthelyezi a hangsúlyokat, és nem annyira a technika vagy az ipar, hanem sokkal inkább a szellem világára összpontosít – a felsőoktatás pedig ennek fontos eszköze.
– Itt a mi feladatunk a tehetségkeresés és a tehetségmentés. Ha nem vagyunk, akkor nincs tehetséges értelmiség és tudományos világ sem, mert az egyetem emeli ki a hallgatói lehetőségek közül azokat, akik majd a magyar tudományos elit bázisát adják. A tudományos diákkörök eredményeit viszik tovább ugyanakkor azok a hallgatók is, akik szakmai kiválóságukkal azokat a területeket fogják fejleszteni, amelyek nem feltétlenül tudományosak, de szervesen hozzátartoznak mindennapi életünkhöz – így Mezey Barna.
Hogy jutunk el ide, versengve-e, vagy előadva, harcolunk-e, ellenséget vagy partnert, értő társat látunk a másikban – ez fontos kérdése az OTDK-nak – szögezte le a rektor. – Verseny és konferencia nem feltétlenül ellenkezik egymással, én mégis inkább a konferenciára helyezném a hangsúlyt. Ugyanis ide a legkiválóbbak jutottak el, persze lehet még fokozni az izgalmakat, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy önök elhozták ide a legkiválóbb tudást és azt a gondozást, amelyet oktatóik, a konzulensek nyújtottak önöknek. Önök bizonyítékai annak, hogy a felsőoktatás eredményesen munkálkodik, annak is, hogy a jövendő értelmiségnek megvan a magva és utánpótlása, illetve annak is, hogy nem feltétlenül van értelme visszafejleszteni a jogászképzést – sorolta a Magyar Rektori Konferencia elnöke.
A tudományos diákkört annak idején a professzor a szakmaszeretet mellett az önkéntesség miatt választotta. A mai robogó világunkban egyre kevesebb időnk van egymásra, a kutatásra, a szakmaiságra – az önkéntesség pontosan ezt hivatott pótolni, melyben egymásra talál hallgató és oktató, és iskolák bontakozhatnak ki – összegzett Mezey Barna.
Arany Mihály
