Egyiptomi ókori emberi maradványok feltárására és tanulmányozására kapott meghívást a Szegedi Tudományegyetem Embertani Tanszék vezetője.
Expedíciót szervez két évtizede minden januárban a kelet-egyiptomi Arab-sivatagban fellelhető római kori erőd-maradványok feltárására a Francia Nemzeti Tudományos Kutatóközpont (CNRS). Ezek az erődök az időszámításunk szerinti 2. és 3. században töltöttek be fontos szerepet a Vörös-tenger és a Nílus közötti, elsősorban Ázsiából érkező áruszállításra használt karavánutak biztosításában. Az erődök az általuk őrzött vízforrás és a szavatolt biztonság fejében vámot szedtek, ami jelentős bevételt termelt a birodalomnak, amely cserébe az itt állomásozó katonák számára viszonylagos jómódot biztosító jövedelmet szolgáltatott. Az általában helyi, egyiptomi származású katonák jövedelmi viszonyai így lehetővé tették, hogy haláluk esetén holttestüket, valamilyen balzsamozási eljárással konzerválva, a Nílus völgyébe szállíttassák, és ott temettessék el. Az 1994 óta feltárt több mint fél tucat erődnél így mindössze néhány esetben bukkantak csak elő emberi maradványok. A 2010 óta kutatott, Edfu és Marsa Alam között mintegy félúton elhelyezkedő, Xeron pelagos elnevezésű 3. századi erőd mellett egy kisebb temető nyomaira leltek a francia régészek – tudtuk meg Pálfi Györgytől. A Szegedi Tudományegyetem Embertani Tanszékének vezetője elárulta: őt kérték fel a leletek feltárására és tanulmányozására. A szegedi egyetemi docens részvételével 2013. január közepén tárták fel Xeron pelagos lelőhely temetőjét.
– A sivatagi lelőhelyről előkerült csontvázak nem igazolták az expedíció rangidős régésze, Jean-Pierre Brun CNRS kutatási igazgató, a Collège de France professzora sejtését, miszerint a rendkívül szerény körülmények között, az erőd közelében eltemetett maradványok kizárólag az erődben „tartott” prostituáltak csontvázai lettek volna – tájékoztatott Pálfi György. A szegedi antropológus vizsgálatai szerint sokkal inkább a kiszolgáló személyzet (például rabszolgák, és csak néhány prostituált) maradványai lehettek a többségükben melléklet nélküli sírokban: a csontvázak túlnyomó többsége ugyanis férfiaktól származik (közöttük egyértelműen afrikai jegyeket mutató koponya is található), több csontvázon tartós és erős fizikai igénybevétel nyomaival. A leleteken számos betegség okozta elváltozás felfedezhető volt, melyek közül fontos kiemelni a krónikus fertőzések nagy gyakoriságát. A csontvázak tuberkulózisos fertőzöttségét (tüdő- és agyhártya-folyamatok nyomaival) is sikerült megállapítani több leletnél. Pálfi György reményét fejezte ki, hogy ezeket az „in situ” sivatagi körülmények közötti morfológiai megfigyeléseket későbbi molekuláris biológiai vizsgálatokkal is sikerül megerősíteni.
A 2013-as feltárás mellett idén januárban további lelőhelyek feltételezett helyét is beazonosították. Két, újonnan felfedezett Ptolemaios-kori bányatelep és erőd maradványai – az értékes régészeti leletek mellett – azzal a reménnyel is kecsegtetnek, hogy az időszámításunk előtti 2-3. században élt bányászok (és/vagy rabszolgák) emberi maradványai is előkerülhetnek, lehetőséget nyújtva újabb antropológiai és paleopatológiai vizsgálatokra.
Az Arab-sivatagban készült fotók itt megtekinthetők:
SZTEinfo