A turizmus kritikai és kultúratudományi perspektíváit veszi sorra magyarra fordított szakszövegek segítségével az a Pusztai Bertalan, az SZTE Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékének egyetemi docense és Bódi Jenő, a Pécsi Tudományegyetem oktatója szerkesztésében megjelent kötet, melyet idén adtak ki a Gondolat Kiadónál.
Beszédes a cím: Túl a turistatekinteten. A könyv természetesen korántsem előzmények nélküli. A nyolcvanas években Fejős Zoltán vetette fel Magyarországon elsőként egy kultúra-, illetve társadalomtudományi aspektusból szemlélt turizmuskutatás ötletét a korábbi földrajzi és gazdaságtudományi megközelítések helyett. A kultúratudományos kutatás igazi beindulására azonban a kilencvenes évek második feléig kellett várni, majd 1998-tól immár kétévente jelennek meg ilyen irányú publikációk, melyek döntően empirikus kutatásokra építenek. Az ilyen érdeklődésű olvasók a Tabula-sorozat kötetei között találtak hasznos alapműveket, a kutatásban részt vett a szegedi egyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszéke azon „négyesfogat” tagjaként, melyet Szeged mellett a Pécsi Tudományegyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszéke, a Miskolci Egyetem Kulturális és Vizuális Antropológiai Tanszéke, valamint a Néprajzi Múzeum alkot.
Hallgatókkal karöltve
– A kritikai turizmuskutatás nem az ipar működését akarja jobbá tenni, hanem a turizmus mint jelenség megértését célozza – magyarázta Pusztai Bertalan. Ennek ellenére egyébként a turisztikai szakemberek is hasznos következtetéseket vonhatnának le a kulturális elemzésekből, azonban a kutatók tapasztalata az, hogy ez a fajta kritikai megközelítés általában süket fülekre talál a „vágygyárosok” körében.
A tőlünk nyugatabbra nagyobb figyelmet kapó kritikai turizmuskutatásoknak már saját orgánumuk is van, a Tourist Studies című folyóirat, mely 2000-ben megjelent programadó cikkével szintén rést ütött a turizmus hagyományos felfogásán. E másfajta szemlélet alapszövegeit igyekeztek összegyűjteni a szerkesztők az új fordításkötet 750 ezer karakterében, mely köré egy kutatóegyetemi pályázati keretek között megvalósult speciálkollégiumot is szerveztek a hallgatók bevonására. A szegedi és a pécsi egyetem kutatói és hallgatói így dolgoztak közösen a szakszövegek fordításán, Szegeden és Pécsen egy-egy workshopon prezentálták az eredményeket. − Nem túl gyakori az ilyen jellegű együttműködés, a hallgatók kutatói közösségbe való integrálását a tehetséggondozás sajátos formájának szántuk – hangsúlyozta a docens. A munkában természetesen a netes információcserélő rendszereknek is nagy szerep jutott, egy érdekes társadalomtudományi szószedetet is összeállítottak a szövegelemzések és fordítások során belső használatra – tudtuk meg a kötet szerkesztőjétől. A fordítások lektorálásában Szegedről Pusztai Bertalan mellett Mátyus Imre és Dunai Tamás vett részt.
A turizmus mint kulturális konstrukció
Nem a turizmus során történő „mozgásokra”, gazdasági aspektusokra koncentrálnak tehát a kötet szövegei, hanem arra, hogy rámutassanak, hogy a turizmus mennyire mélységesen kulturális konstrukció, és mennyire nem maguktól értetődőek a benne található jelenségek. A turizmus szemiotikai értelmezését először Dean MacCannell vetette fel 1976-os munkájában. A Túl a turistatekinteten első, A turizmus kultúratudományi perspektívái címet viselő fejezete Jonathan Culler szövegével indul, mely egyfajta reakció MacCannell szövegére, és azt a jelölőfolyamatot igyekszik tetten érni, mely során a látnivalóból turisztikai attrakció lesz. John Urry tanulmányából megtudhatjuk, milyen módon „iskolázott” a turistatekintet, Ning Wang pedig az autentikusság kérdéséről értekezik. Regina Bendix az emlékezet és a turizmus kapcsolatát elemzi – sorolta Pusztai Bertalan.
A múltunkról és jövőnkről szól
A második blokkban a modernista turizmuskutatás kritikái kaptak helyet. Érdekes adalékokat kínál például a témához a gender studies, mely rámutat, hogy a „másik” milyen mértékben „nem-esített”, erotizált, és ez is kiemeli a turizmus médium-funkcióját – hangsúlyozta a docens. Előkerül a turizmus posztkoloniális értelmezése is, hiszen jóllehet a jelenség nem a gyarmatosítás során jön létre, de táplálkozik belőle, többek között azzal, hogy a kulturális „másikat” meglátogathatónak és tárgyiasíthatónak aposztrofálja. És persze ez az irány rámutat arra is, hogy ma is léteznek vélt vagy valós posztkoloniális desztinációk. A kötet harmadik fejezete az újszerű kutatási lehetőségekből nyújt ízelítőt. Többek között itt olvashatjuk Tim Edensor performatív turizmusról értekező gondolatait, mely a turizmus színre vittségét állítja fókuszba, de a fejezetben az úgynevezett térbeli fordulatnak a turizmuskutatásban betöltött szerepével is megismerkedhetünk.
−A turizmus a modernitás szülöttje, az életünket meghatározó jelenségek között, azokkal kölcsönhatásban jött létre, és éppen ezért remek alkalmat kínál arra, hogy egy ’könnyednek’ tartott témán keresztül megvizsgáljuk a modernitás problémáit. A turizmus ugyanakkor könnyed látszata ellenére halálosan komoly, a múltunkról szól és a jövőnkről is beszél – összegzett Pusztai Bertalan.
Arany Mihály