Több, mint szakma: hivatás – az SZTE-n tanácskoznak hazánk ápolói

Október 5-én és 6-án Szegeden rendezik a Főiskolát és Egyetemet Végzett Ápolók X. Országos Konferenciáját. A Szegedi Tudományegyetem Egészségtudományi és Szociális Képzési Kar Ápolási Tanszéke által szervezett tudományos seregszemlének a József Attila Tanulmányi és Információs Központ ad otthont. A „Változó Világ – Változó Ápolás: Innováció és Tradíció” címet viselő találkozó plenáris és szekció-előadásokkal várta résztvevőit. Több mint 200 regisztrált érdeklődő érkezett az ország minden pontjáról.

Szabó Gábor rektor szerint nincs meg a kellő megbecsülés

Az Ápolási Tanszék vezetője, a konferencia elnöke köszöntőjében arról beszélt, milyen nagy megtiszteltetést jelent az SZTE Egészségtudományi és Szociális Képzési Karnak, hogy otthont adhat a jubileumi találkozónak. Helembai Kornélia emlékeztetett, a főiskolai ápolóképzés 1989-ben indult hazánkban, az egyetemi szintű ápolóképzés pedig az ezredforduló után vert gyökeret. A friss, 2011-es felmérések szerint Magyarországon 47 ezer 219 ápolóból 4489 rendelkezik BSc vagy MSc szintű oklevéllel – sorolta az adatokat, hozzáfűzve: a szegedi kongresszus az összetartozás érzésének elmélyítésével alapozza meg a hivatás érdekében végzett erőfeszítéseket.

– Az ápolók olyan szakmát képviselnek, melynek tisztelete az egész társadalom feladata lenne, ám ezt sajnos nem teljesíti megfelelően – ezt már Szabó Gábor, a Szegedi Tudományegyetem rektora mondta. Az akadémikus meggyőződése szerint e nemes hivatásban is az a tendencia érvényesül, hogy egyre fontosabbá válik az elhivatottság mellett a tanulás, a szakmai képzettség, illetve a folyamatos továbbképzés is. Ebből a szempontból tartja kiemelt jelentőségűnek a találkozót. – Egyértelműen rossz irányba tart a világ, de bízom benne, van még visszaút. Azok a társadalmi szereplők, akiken talán a legtöbb múlik az ember életében – gondolok itt a pedagógusokra és az egészségügyi dolgozókra – nem kapják meg a kellő megbecsülést nemhogy anyagi, de még erkölcsi értelemben sem. Minden okuk megvan arra, hogy ünnepeljék magukat legalább ezen a két napon – üzente a résztvevőknek.

Nélkülözhetetlenné váltak a diplomás ápolók

Az SZTE ETSZK dékánja viszont arról szólt, hogy az első helyes felvételi jelentkezések számának emelkedése a szakma presztízsének növekedését mutatja. Barnai Mária örömét fejezte ki, hogy a döntéshozók is belátták: növelni kell a képzett egészségügyi szakdolgozók számát, ennek megfelelően a szakterület finanszírozott helyeinek létszámát is bővítették. – Mára bebizonyosodott, szükség van a felsőfokú ápolóképzésre, az ezen a szinten végzettekre, a kvalifikált ápolókra, szakdolgozókra. A hazai egészségügyi hierarchiában nélkülözhetetlenek a diplomás ápolók, akik széles kompetenciával és tudással rendelkeznek. Az utóbbi években ráadásul az a trend figyelhető meg, hogy a BSc, majd MSc mellett egyre többen végeznek tudományos kutatásokat, szereznek doktori fokozatot az ápolók közül is. Az ő kutatásaik eredményei pedig biztosítják a bizonyítékokon alapuló ápolást – mutatta be a felsőfokú képzés múltját és jelenét a konferencia fővédnökeként.

Irinyi Tamás, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara Csongrád Megyei Területi Szervezetének elnöke is kiemelte, hogy az ápolóképzés hihetetlen fejlődésen ment keresztül bő két évtized leforgása alatt, hiszen ma már a doktori fokozatig, illetve az egyetemi oktatói státuszig is eljuthatnak az ápolók. Sajnos azonban az egészségügyi rendszer szerinte nehezen fogadja be a magasan kvalifikált kollégákat. Úgy véli, nem javult az ápolói szakma presztízse, mert még mindig sokan hiszik, bárkit át lehet képezni ápolónak. – Ez azonban jóval több, mint egy szakma: életre szóló hivatás. Empátiára, intelligenciára, belső indíttatásra és az ezekre épülő szakmai ismeretekre is szükség van színvonalas gyakorlásához. Ezen alapelvek jegyében kell emelni a pálya rangját – adta meg a kétnapos találkozó egyfajta mottóját.

Biztosított az utánpótlás, ám jellemző a pályaelhagyás is

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma Egészségügyi Ágazati Humán Erőforrás-stratégiai Főosztály vezetője a hazai adatokat a nyugat-európai statisztikákkal vetette össze. Cserháti Zoltán elöljáróban hangsúlyozta, kevés olyan hivatás létezik az egészségügyben, mely a testi, lelki és szociális komponenseket annyira egységben kezeli, mint az ápolóké. Megismételte, ma Magyarországon 47 ezer 219 ápolóból 4489 bír alap- vagy mesterszintű oklevéllel, Nyugat-Európában ehhez képest másfélszer, kétszer ekkora a diplomával rendelkezők aránya, van tehát hová fejlődni. Ugyanakkor kiemelte: pozitív tendencia érezhető, hiszen tíz év alatt így is megduplázódott hazánkban a diplomás ápolók száma. A legtöbben a 35-39 év közötti korosztályba tartoznak, ami egyrészt jelzi, hogy van utánpótlás, másrészt azonban tagadhatatlan, hogy jellemző a pálya- és az országelhagyás is. Úgy fogalmazott, sürgető feladat a diplomás ápolók helyének rendezése. Kitörési pontjaik (egyéni ambíciók mellett) például a vezetői utánpótlásban, a vezetésben, az oktatásban, a tudományos munkában, az ápolásvezetésben, a minőségirányításban, a betegutak szervezésében, koordinálásában vagy a közvetlen betegellátásban történő részvétel lehetnek – szögezte le a főosztályvezető.

A szegedi tanácskozás egyébként négy szekcióban zajlik. Az előadások témakörei felölelik a magasan képzett ápolók biztonságos betegellátásban betöltött szerepének, az evidenciákon alapuló ápolási gyakorlat tapasztalatainak kérdéseit, továbbá az ápolás oktatását, mindennapi gyakorlatát foglalkoztató feladatok, a lehetséges megoldásokról alkotott elgondolások mellett EU-Atlantis megközelítésben a képzések átjárhatóságának és elfogadásának szempontjait.

Pintér M. Lajos

További képek itt megtekinthetők