Az „’56-os” rektornak állítottak emléktáblát az SZTE BTK-n

Baróti Dezső (1911-1994) pályája, életútja, bátor kiállása, szakmai és tudóskarrierje példaértékű volt kortársai és az utókor számára is – fogalmazott köszöntőjében Csernus Sándor bölcsészkari dékán, aki Mészáros Rezső korábbi rektorral leplezte le az új emléktáblát. Volt kollégái, barátai, hallgatói kezdeményezésére emléktábla készítését és elhelyezését határozta el a kar, illetve az egyetem vezetése az egykori rektor születésének tavalyi, századik évfordulója alkalmából azon a mitikus helyen, ahol 1956-ban nemcsak az egyetem és a magyar felsőoktatás, hanem Magyarország történetében is meghatározó esemény, a Mefesz (Magyar Egyetemisták és Főiskolai Egyesületek Szövetsége) megalakulása mellé állt október 16-án.

A dékán felidézte, a márciusi Szent-Györgyi-konferenciára érkezett kilenc Nobel-díjas tudós egyike, Bert Sakmann ragaszkodott hozzá, hogy láthassa a bölcsészkar épületében azt a termet, ahonnan egy ilyen jelentős, a világ figyelmét is kiváltó történelmi esemény elindult – akkorra már felhelyezték az emléktáblát is.

Hitt az értelmiség küldetésében

– Amikor Baróti Dezső kiállt a diákság mozgalma mellett felelős emberi, tanári és vezetői magatartás tanúsított – összegzett Csernus Sándor. – Baróti rektor úr bátor kiállása azt üzeni számunkra, hogy bízott a fiatalságban, hitt a demokráciában, az egyetemben, hitt abban, hogy az értelmiségnek sajátos és mással nem helyettesíthető szerepe és küldetése van a társadalom életében – hangsúlyozta a dékán.

Átmentő

– Felejthetetlen négy évet tölthettünk az akkori egyetemen 1952 és 1956 között – idézte fel az emlékbeszédet tartó Bihari József nyugalmazott múzeumigazgató, aki Baróti Dezső hallgatója volt. Mint mondta, a rektor szeretetet, megértést sugárzó egyéniség volt, aki nagy diplomáciai érzékkel végezte tevékenységét. A vészterhes időkben is sikerült kiváló tanárokat megtartania a magyar szakon, mint Mészöly Gedeon, Koltay-Kastner Jenő, Halász Előd vagy Klemm Antal. – Baróti Dezsőnek irodalmi felkészültségével, kitűnő előadókészségével, franciás műveltségével sikerült átmentenie azt a légkört, tiszteletet parancsoló hagyományt, amely a harmincas években jött létre a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának megalakulásával. Falukutató tevékenységükkel, a Klebelsberg Kuno-i nevelésügyhöz, közművelődésügyhöz kapcsolódó munkálkodásukkal példát adtak Debrecennek és a pesti egyetemnek is – mondta el Bihari József.

Sík Sándor örökében

Sík Sándor piarista rendfőnök, tanszékvezető egyetemi tanár a szegedi fiatalok mentorának pedagógiai ereje, esztétikai gondolatai, professzori habitusa meghatározó volt Baróti számára, később nagymonográfiát is írt mesteréről. 1956-ben ő alakította újjá a szegedi Eötvös Loránd Kollégiumot. A forradalom és szabadságharcban betöltött szerepe miatt menesztették az egyetemről, később letartóztatták. A Sorbonne-on vendégprofesszor volt, később a Petőfi Irodalmi Múzeumban dolgozott, valamint Radnóti Miklós hagyatékát gondozta. 1991-ben az SZTE díszdoktorává fogadta, 1994-ben hunyt el, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Baróti méltó utódokat tudott hagyományozni, többek között Kovács Sándor Iván, Ilia Mihály, Bíró Ferenc, Grezsa Ferenc, Csetri Lajos, Csaplár Ferenc vagy Juhász Antal is tanítványa volt. Az emléktábla egy nagy emberi példakép emlékét őrzi, aki „ember tudott maradni az embertelenségben” – zárta gondolatait Bihari József.

Arany Mihály

További képek a Városi Telvízió oldalán megtekinthetők:
http://vtvszeged.hu/hun/s_!news/i__2/i__7231