Sajtóklub: Milyen újságot olvastak és írtak a szegedi egyetemisták?

Az egyetemi sajtó 90 évéből válogató kiállítás nem régiben nyílt meg az SZTE Rektori Hivatala épületében. A 17. Őszi Kulturális Fesztivál és a Szent-Györgyi-emlékév programjaként életre hívott tárlathoz – az SZTE Médiacentrumának jóvoltából – művelődéstörténeti beszélgetések is kapcsolódnak. Így az érdeklődők teljesebb képet kaphatnak a huszadik század első felének szegedi, hallgatói életéről. A rendezvények apropója egy kettős jubileum: 90 éve jelent meg az első szegedi egyetemi újság, és e tanévben lesz 60 éve annak, hogy életre hívták a Szegedi Egyetem című lapot. A sajtótörténeti beszélgetések első estjén, november 6-án, az SZTE Médiacentrum Sajtóklubjában Vajda Tamást, az SZTE Szaklevéltár vezetőjét kérdezte Újszászi Ilona újságíró, a Médiacentrum vezetője.

„Az oktatás kezdetben négy épületben folyt, szerény infrastrukturális háttér állt tehát a hallgatók és egyetemi dolgozók rendelkezésére” – válaszolta Vajda Tamás arra kérdésre, hogy mi is jellemezte Szegedet 1922 táján, amikor az egyetemi sajtó is megszületett. 1926-ra azonban grandiózus vállalkozások indultak be, közülük is kiemelkedtek a Dóm körüli építkezések. „Ennek volt köszönhető például az, hogy az 1929-es gazdasági válság Szegeden csak 1931-től éreztette igazán hatását” – emelte ki. Kezdetben körülbelül ezer beiratkozott hallgatóval rendelkezhetett az egyetem, majd a gazdasági válság idején 1500-2000 egyetemista folytatta Szegeden tanulmányait, ez a szám azonban a harmincas, és különösen a negyvenes évekre visszaesett körülbelül a felére.

Hogyan viszonyult a város és a régió az egyetem Szegedre kerüléséhez? A levéltáros szerint a szegediek régi álma teljesült a költözéssel, ám az infrastruktúra fejletlensége miatt mindenkitől kompromisszumokat követelt. A város vezetése a fejlesztésekhez már-már visszafizethetetlennek tűnő hiteleket vett fel a húszas években, ez azonban korántsem bizonyult helytelen döntésnek. Vajda Tamás szerint ugyanis Szent-Györgyi Albert, illetve a szegedi Alföldkutató Bizottság munkásságának gazdasági következményei nagy bevételekhez juttatták a várost és polgárait. Az 1879-es nagy árvíz után kialakított sugárutas szerkezet pedig ezekben az években nyert igazán értelmet.

Az egyetemi egyesületek megalakulására, működésére is kitért SZTE Szaklevéltár vezetője. „Az egyes egyesületekhez tartozóknak egyensapkákat kellett viselniük, így tüntetések után például könnyen el lehetett kapni egy-egy résztvevőt” – mesélte. Hogy az egyesületekhez milyen színű sapkák tartoztak, még nem sikerült kideríteni pontosan, leírás nincs, csak fekete-fehér fotók állnak rendelkezésre. Ezen szerveződések között számos kérdés vita tárgyát képezte: így például a numerus clausus problémaköre. Az egyesületi életben végül Szent-Györgyi Albertnek mint rektornak sikerült egységet teremtenie.

1944 őszén, a világháború súlyos támadásai idején nagy veszteségek érték Szegedet, főként a vasúti pályaudvar közelében fekvő gyermekklinikát. „Az egyetem épületeit a Vörös Hadsereg foglalta el, melyeket csak 1945-ben adott vissza, s még ugyanebben az évben megkezdődött a tisztogatás az oktatói karban is” – jellemezte az 1941 utáni korszakot Vajda Tamás. Az ötvenes években az egyetem autonómiája megszűnt, és létrehozták az úgynevezett „tanulmányi osztályokat”, melyek „lekáderezték” még a hallgatók szüleit is.

S hogy mindez hogyan tükröződött az egyetemi sajtóban? Erről a sorozat következő estéjén, november 13-án (kedden) 18 órától hallgathatják az érdeklődők Ráczné Mojzes Katalint, a Klebelsberg Kunó Könyvtár egyetemi gyűjtemény vezetőjét az SZTE Rektori Hivatala átriumában, a kiállítási étrben berendezett alkalmi Sajtóklubban.

 
H. G.