Az én saját Szegedem – itt a Szeged effekt 2.!

A kötetben a szegedi egyetemhez valamilyen módon kötődő szerzőket is találunk – mint például Diószegi Szabó Pál, Simai Mihály, Turi Tímea. A Szeged effekt 2-t is – akárcsak az előző antológiát – Pusztai Virág – a Szegedi Egyetem Televízió JGYPK-n működő stúdiója, illetve a Tisza(p)Art Televízió szerkesztő riportere – illusztrálta. A szerkesztő, Bene Zoltán a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karán szerezte művelődésszervező, könyvtár szakos, illetve – mesterképzésben – andragógia szakos diplomáját.

– A Szeged effekt 2 direkt e kötet számára kért és írt alkotásokat tartalmaz, ebben rendhagyó ez az antológia?

– Valójában nem rendhagyó dolog, ha egy antológia első közlésre törekszik, csak az utóbbi időben egyre kevesebb az ilyen szerkesztési elvet követő válogatás. Azonban az első közlés mindig „értékesebb”, mint a második, a sokadik. A Szeged effekt és a Szeged effekt 2 vonatkozásában pedig még pikánsabb a helyzet, hiszen nem csupán első közlésekről van szó, de egyben olyan művekről, amelyek felkérésre, tehát kifejezetten ezekbe a kötetekbe készültek. Persze, az más kérdés, hogy a felkért alkotók valóban a kérésre kezdtek el dolgozni, vagy elővették a tarsolyukból egy már kész művüket, amely megfelelt a felkérésnek. Azt hiszem, többnyire a felkérés indukálta a műveket, ugyanakkor a másik esetre is akad példa.

– Hogyan történt a szerzőválogatás?

– Klasszikus szerzőválogatás nem történt, hiszen nem kész, nem „hozott” anyagból szemezgettünk. Az pedig, hogy kiket kértem föl, írjanak a kötetbe, leginkább szubjektív szempontok szerint alakult. Olyan írókat, költőket kerestem meg, akikről bizonyos voltam, hogy értéket hoznak létre, vérbeli, igazi szépirodalommal gazdagítják a kötetet, s általa a Szeged-irodalmat. Voltaképpen tehát olyan szerzőket kértem föl, akiket nagyra tartok − s emellett úgy gondoltam, van (lehet) Szeged-élményük.

– Mit kell tudni a kötet szerkezetéről?

– Mindkét kötetben ciklusokba rendezve találja a műveket az olvasó, tehát nem műfaj és nem a szerzők ilyen-olyan tulajdonságai (nevük kezdőbetűje vagy születési évük) alapján sorba állítva, hanem a művek közös vonásai szerint csoportosítva.

– Szerkesztőként milyen funkciót szánt a kötetnek?

– Erre nagyon egyszerű a válaszom: olvasásra szántuk a szövegeket és nézegetésre az illusztrációkat. A kötet egészét pedig arra, hogy minél többen forgassák.

– Mit gondol, milyen szerep jut ma az uralkodó műfaj, a regény mellett a rövid prózai írásoknak, elbeszéléseknek, illetve a verseknek?

– Az olvasók körében – úgy olvastam valahol – valóban népszerűbbek a regények, ám a reprezentatív novella-antológiák – amilyen például Az év novellái vagy a Körkép – (tudtommal) szintén keresettek. Napjainkban talán a versolvasás pozíciói a legrosszabbak, de minden bizonnyal az egész szépirodalomra érvényes az a megállapítás, hogy csökkent a tábora. Az igazi versekhez, az igazi prózához befogadói oldalon is sok mindenre szükség van, mondhatnám kis túlzással, hogy meg kell küzdeni a művekért. No, ez a küzdés az, ami manapság nincs ínyére az emberek oroszlánrészének. Hogy ez jó, vagy rossz, azt ki-ki döntse el maga!

– A könyvheti sajtótájékoztatón elhangzott: nem lesz Szeged effekt 3. Miért? Mi a következő terv?

– Nem akarunk végtelenített sorozatot a Szeged effektekből. A két kötetben több mint negyven szerző osztotta meg az olvasókkal saját Szegedjét, s ezzel mi elégedettek vagyunk. Ez nem jelenti azt, hogy nem tervezünk újabb, valami módon Szegedhez kötődő antológiát. Tervezünk. Egyelőre itt tartunk.

 M. A.