Kommunikáció- és médiatudomány: „büfészak” helyett a lehetőségek tárháza

A Szegedi Tudományegyetem (SZTE) februári nyílt napja után nyílt hetet tartottak a Bölcsészettudományi Kar (BTK) Kommunikációs- és médiatudomány szakán. - Annak ellenére, hogy a tanszéknek egyelőre nincsenek összesített adatai, látható volt, hogy sok kurzuson megjelentek az érdeklődők – mondta a programról a Kommunikáció- és Médiatudomány Tanszék vezetője, Dr. Szajbély Mihály.

A nyílt napot a felvételizők informálása mellett a szakról keringő tévhitek eloszlatása érdekében is szervezték, hiszen sokan gondolják, hogy „idejönnek az emberek, kicsit írogatnak, kicsit kameráznak, közben lébecolnak, a végén pedig eljutnak egy diplomáig – amíg a hagyományos bölcsész szakokon kemény munka folyik” – idézte a kételkedőket a tanszékvezető. Szajbély Mihály szerint azért terjedhetett el ez az elnevezés, mert a kommunikáció szak Magyarországon nem volt benne a hagyományos egyetemi struktúrában, a rendszerváltás előtt ilyen képzés nem létezett, mint ahogy újságíró-képzés sem. Amikor ez az új tudományág bekerült az egyetemre, abban az időben kakukktojás volt.

Többen azt is gondolhatják, hogy ez nem egy jól hasznosítható diploma, mert akik itt végeznek, azok a szó szűkebb értelmében újságírók lesznek, és nincs annyi hely a lapokban, a televízió képernyőjén vagy a mikrofonok előtt, mint amennyi kommunikáció szakos végzős. - Ez igaz is, de a kommunikáció diploma nem csak erről szól. Ma már nem nagyon tud úgy működni egy közepes vállalat sem, hogy ne foglalkoztasson egy kommunikációs referenst, egy sajtószóvivőt, nem nagyon működik úgy egy falusi önkormányzat sem – még nehéz anyagi körülmények között sem – hogy ne lenne valamilyen helyi médiuma, ami a környékbelieket szólítja meg. Ezeket is meg kell valakinek szerveznie és megfelelő színvonalat biztosítani számukra. Nem látványos dolgok ugyan, de ezek működtetik a társadalmat, és a XXI. század elején kommunikációs tudás nélkül gyakorlatilag semmit nem lehet csinálni – oszlatta el a tanszékvezető az utolsó kétségeket is a szakkal kapcsolatban.

Szajbély Mihály mindemellett felhívta a felvételizők figyelmét arra is, hogy ez a végzettség „egy jól konvertálható, sokfele hasznosítható diploma, ami olyan alapokat ad, amelyekre mesterképzést lehet építeni, de rá lehet építeni olyan munkaerő-piaci karriert is, ahol az adott konkrét helyen szükséges ismeretek is jó alapot kapnak a szakon. Ilyen értelemben a kommunikáció szak sok helyen nyújt lehetőséget az elhelyezkedésre”. A felvi.hu is említ ezek közül jó párat: „a kommunikátorok bel- és külföldi újságíróként, riporterként, önálló szerkesztőként, szerkesztő-riporterként, majd főszerkesztőként dolgozhatnak. A diploma birtokában lehetőségük van különböző helyi, regionális és országos intézmény, hatóság, gazdasági szervezet, politikai párt reklám- vagy PR-ügynökségén szóvivői, sajtófőnöki, kommunikációs igazgatói, PR-igazgatói, reklámszervezői, reklámfőnöki feladatköröket ellátni, de akár közvetítő-társadalmi segítő, illetve mediátor is válhat belőlük. Magyarország uniós csatlakozása révén a jól felkészült, fejlődni képes és hajlandó szakemberek iránti kereslet továbbra is valószínűsíthető.”

Azonban aki az SZTE BTK másik szakára jelentkezik, annak is adott a lehetőség a kommunikációval megismerkedni, hiszen a több ciklusú, bolognai rendszerben van mód a szakok közötti vándorlásra a „minor” képzéseknek köszönhetően. Így akár a nyelv-vagy filmszakosok ugyanúgy felvehetnek órákat a médiatudományok területén, míg a kommunikációt hallgatók a saját szakukon maradva – szakirányuk elhagyásával – „áthallgathatnak” akár a nyelvészképzésekre, megalapozva ezzel bejutásukat akár egy, a saját szakuktól távolibb mesterképzésre is.

K. T.