MTA doktori okleveleket adtak át

A korábbinál még szigorúbb és átláthatóbb eljárás után ítélték oda 2012-ben a hazai tudományos élet rangos tudományos fokozatát, az MTA doktori címet – az akadémia 182. közgyűlésének tavalyi döntése alapján. Az MTA doktora oklevelet december 5-én a Szegedi Tudományegyetem 3 munkatársa – Pászka Imre (SZTE BTK Szociológia tanszék), Stachó László Lajos (SZTE TTIK Matematikai Tanszékcsoport - Bolyai Intézet, Alkalmazott és Numerikus Matematika Tanszék), Tóth Kálmán Zoltán (SZTE ÁOK Ortopédiai Klinika). A tudományos élet szegedi szereplői közül ugyancsak ekkor vette át az MTA doktorai diplomát a Szegedi Biológiai Kutatóközpont munkatársai közül Mihály József, Szekeres Miklós István is.

Szinte valamennyi tudományterület művelői képviseltetik magukat az MTA új doktorai között. A rangos címet azok kaphatják meg, akik az általuk művelt tudományágat és szakterületet a tudományos fokozat megszerzését követően olyan jelentős eredeti tudományos eredménnyel gyarapították, amivel hozzájárultak a tudomány továbbfejlődéséhez, továbbá tudományos szakterületük mértékadó hazai és nemzetközi körei előtt elismert, jelentős visszhangot kiváltó tudományos kutatói munkásságot fejtenek ki és teljesítik a cím megszerzésének tudományos osztályok által meghatározott feltételeit – olvasható a www.mta.hu honlapon.

„Legyenek büszkék erre a címre, mert komoly teljesítményeket elérve kapták meg, és legyenek méltóak az elismerésre azáltal, hogy tanítványaik elé is magas tudományos és etikai mércét állítanak” – mondta az Akadémia új doktorainak Pálinkás József. Az MTA elnöke szerint az Akadémia doktorának lenni azt jelenti, hogy a tudományos közösség hitelesítette és elismerte a kutató önálló eredményeit. Kiderült: egy-egy doktori cím elnyerését megelőzően körülbelül 50-100 tudományos szaktekintély vizsgálja meg a jelölt tudományos teljesítményét. Az MTA doktori cím megszerzéséhez az idén magasabb követelményeket kellett teljesíteni, mint korábban.

Statisztikákat ismertetett Palkovits Miklós, az Akadémia Doktori Tanácsának elnöke. Felhívta a figyelmet arra, hogy idén három nagy tudományterület – társadalom és bölcsészettudományok, élettudományok, természet- és műszaki tudományok – művelői közül a legtöbben, 23-an az élettudományok terén elért eredményeikért részesültek a doktori címben. A természet- és műszaki tudományok 18 képviselője mellett, a társadalom- és bölcsészettudományok akadémiai doktorainak száma 14-gyel gyarapodott. A friss „nagydoktorok” zöme (45) férfi, az átlagos életkor: 53 év – a legifjabb 37 (egy biológus), míg a legidősebb 68 éves (egy matematikus). Az új MTA-doktorok közül 31 kutató kötődik hazai egyetemhez, 15 akadémiai kutatóhelyhez és 4 külföldi intézményhez. Az ügyintézés átlagosan 278 nap, de akadt olyan „nagydoktor”, akinek minősítését 1508 napig tartott.

A jelentős tudományos műhelyekkel rendelkező felsőoktatási intézmények az egyetemi tanári kinevezésekhez megkövetelik az MTA doktori fokozatot. Az új MTA-doktorokkal együtt jelenleg 2736 kutató rendelkezik akadémiai doktori címmel.

*

Az MTA www.mta.hu honlapján olvasható az alábbi rövid ismertető az új MTA-doktorok eddigi teljesítményéről, így a szegediek munkásságáról is:

„Mihály József (SZBK): Tudományos eredményeivel jelentősen hozzájárult a szöveti polarizálódás folyamatának megértéséhez. Az ecetmuslica génkomplexeit vizsgálva receptorfehérjéket kódoló, az összetett szem szöveti polarizálódásában részt vevő géneket írt le, valamint részletesen azonosított egy, az epidermiszsejtek vázának kialakításában szerepet játszó gént. Későbbi kutatásai során meghatározott egy új sejtvázszabályozó fehérjét, és funkcionális vizsgálatával kimutatta, hogy jelentősen befolyásolja az ecetmuslica légcsőkutikula-mintázatának kialakítását és az axonnövekedés szabályozását. Tudományos tevékenysége mellett nagy súlyt fektet egyetemi oktatói munkájára, a tudományos utánpótlás képzésére.

Pászka Imre (SZTE): A helyi elitek élettörténeti adatbázisának összeállítása egyik fő tudományos célja. Nevéhez fűződik a „narratív történetformák” fogalmának kidolgozása, amit a „homokhátsági” elitek élettörténetének feltárásában konkretizált. Egyetemi hallgatóival évekig kutatta a helyi elitek élettörténeteit, felhasználva saját, több tudományág határait átlépő módszerét, melynek fő sajátossága, hogy az emberek tapasztalatait beágyazza életkörülményeikbe. Vizsgálatai elméleti-metodológiai tanulságait a helyi elitek monografikus feldolgozásában is alkalmazta. A szociológiai kutatásban divatos kvantitatív módszerek helyett a kvalitatívakra helyezte a hangsúlyt, amelyek hívebben tükrözik vissza az emberek mindennapi életének problémáit, mint a rengeteg adattal dolgozó kérdőíves adatfelvételek. Kutatási eredményei a társadalom pontosabb megismerését szolgálják.

Stachó László Lajos (SZTE): Eredményei a nemlineáris funkcionálanalízis, a differenciálgeometria és a komplex függvénytan határterületeire esnek, de kiterjednek a kvantumkémiai alkalmazásokra is. Egyike a legelsőknek, akik sikereket értek el az úgynevezett Banach-sokaságok automorfizmusainak leírására használt Lie-algebrai technikáknál hatékonyabb módszerek kidolgozásában. A kvantumfizikai térelmélet által motivált kutatásai nyomán számos olyan eredeti felismerésre jutott, amely további kutatásokat alapoz meg.

Szekeres Miklós István (SZBK): A növényi hormonális szabályozás témájának kutatója. Érdeklődésének középpontjában a növényi szteroid hormonok, a brasszinoszteroidok szintézisének és szerepének feltárása áll. Az általa végzett kutatásoknak is köszönhető, hogy mára ez az egyik legrészletesebben jellemzett fitohormoncsoport. Vizsgálódásai során azt is kimutatta, hogy más hormonokkal ellentétben e hormonok elsődlegesen szintézisük közvetlen közelében hatnak, és jelentős szerepük van a csírázásban, az osztódó és kialakuló szövetek, szervek fejlődésében. Szekeres Miklós eredményeiben a klasszikus növényfiziológiai vizsgálatok, a molekuláris genetika legmodernebb eszközei, a nagyműszeres analitika, valamint a kísérleti módszerek és megközelítések egyaránt megjelennek.

Tóth Kálmán Zoltán (SZTE): A mozgásszervi betegségek gyógyításában jelenthetnek segítséget eredményei. A tudományos munkája mellett gyógyítással és oktatással is foglalkozik. Az egyik leggyakoribb ok, ami miatt az emberek orvoshoz fordulnak, valamilyen mozgásszervi betegség, például ízületi kopás okozta fájdalom. Gyakorlati tapasztalatokat is összegző disszertációjában Tóth Kálmán a rendkívül nagy népegészségügyi jelentőségű csípőízületi kopás kialakulásának elemzése mellett tárgyalja a megelőzés lehetőségeit, és kitér a műtéti eredményekre is. Egyik fő megállapítása, hogy a csípőízületi kopás egész élettartamra kiterjedő, lépésről lépésre konzekvensen végigvitt kezelése jelentősen javítja az eredményeket.”

SZTEinfo

Az MTA doktori oklevélátadón az SZTE munkatársairól készült képek itt megtekinthetők