Senki többet, harmadszor! Könyvbörzét tartottak a Klebelsberg könyvtárban

Főként pedagógiai, pszichológiai és történelmi témájú könyvek, valamint hangsúlyozottan az orosz és szláv irodalom darabjai kerültek az elárusító asztalokra. Milyen út vezet idáig, és mi motiválja a selejtezést, vagy könyvtári szakszóval: „apasztást”?

Többszörös, elavult, rongyos, olvasatlan

72 tanszéki könyvtár költözött az Egyetemi Könyvtárba 2005-ben – ezen állományok integrálásakor számos duplumot fedeztek fel, kötészetileg nem karbantartható példányokat, illetve tartalmilag elavult könyveket, folyóiratokat, amelyekről úgy gondolják, nem az egyetemi könyvtár állományában kellene őrizni – tájékoztatott Kaszás István főraktáros. Ezeket a köteteket első körben felajánlják az Országos Széchenyi Könyvtárnak, ők feltüntetik a honlapjukon, és az ország valamennyi bibliotékája igényelheti az apasztásra szánt könyveket. Mindenképpen a hasznosítás a lényeg. A korábbi évek gyakorlata volt például az is, hogy fölajánlották határon túli – kassai, nyitrai vagy marosvásárhelyi – könyvtárak számára a feleslegesnek bizonyult köteteket. Ami mindezen körök után megmarad, azt árusítják az egyetemisták, illetve a könyvtár olvasóinak.

Bár egy-egy kívülálló ember talán felhördül bizonyos példányok láttán, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy az apasztásra kijelölt köteteket sokszor évtizedeken (!) keresztül senki, vagy csak egy-két ember használta. A selejtezésnél természetesen figyelembe veszik, hogy az adott területnek működik-e az országban valahol szakkönyvtára, vagy egyéb olyan nagyobb gyűjtemény, ahonnan ez a könyv biztonsággal később könyvtárközi kölcsönzéssel beszerezhető.

Fogyó könyvkilométerek

Az ország több bibliotékájának, így például a szegedi Somogyi-könyvtárnak is van ilyen gyakorlata – tudtuk meg Waitz Erika osztályvezetőtől. A szakirodalom frissen tartása mellett a hely is takarékoskodásra szorít. A raktárakban jelenleg 24 kilométernyi polc fogadja a Gutenberg-galaxis gyöngyszemeit, most 75 százalékos a telítettség, azzal együtt, hogy az elmúlt években is intenzív volt az apasztás, az elavult példányok számának csökkentése. Ennek többek között az az oka, hogy az épület tervezésekor a kisebb könyvtárak közül kevesebbnek a beköltöztetésével számoltak, később döntött úgy a szenátus, hogy lehetőleg minden tanszéki könyvállomány költözzön egy helyre a jobb szolgáltatások, a helytakarékosság és a kedvező nyitvatartási idő miatt.

Mentés másként

Természetesen a beköltözés óta is folyamatosan gyarapszik a bibliotéka, majdnem minden évben van legalább egy újabb könyvállomány, ezenkívül sok helyről érkeznek hagyatékok is – mondta el az osztályvezető. Idén viszont a könyvbeszerzés visszafogott lesz a válság miatt. Talán azt gondolnánk, hogy itt a digitalizálás, ami rövid úton megoldja a helykérdést, de a helyzet ennél árnyaltabb. Digitalizálás jelenleg még főleg a könyvállomány védelme érdekében történik, ha a könyv fizikai valójában már nemigen használható, valamint az egyetem szempontjából fontos dokumentumok, kiadványok, oktatáshoz szükséges anyagok kerülnek elsőként szkennerre. Tehát módszeres elektronikus feldolgozásról még nem beszélhetünk, annál is inkább, mert külön nehézséget jelentenek a szerzői és kiadói jogok is – főleg a szolgáltatás terén – hangsúlyozta Waitz Erika. Hozzátette: az elektronikus formában való lementés gyakorta nem is jelenti feltétlenül azt, hogy helyet szabadítanának fel, hiszen számos olyan dokumentumot őriz a könyvtár, amelyek fizikai valójukban is értéket képviselnek.

Arany Mihály

A könyvbörzén készült képgaléria