Magyar versenyzőé a fődíj

Va­sár­nap dél­előtt a Sze­ge­di Tu­do­mány­egye­tem Ze­ne­mű­vé­sze­ti Ka­rá­nak Fric­say Fe­renc Hang­ver­seny­ter­mé­ben ad­ták át a dí­ja­kat a leg­jobb­nak. A ver­seny­re nyolc or­szág­ból ér­kezett hu­szon­hét fiatal zon­go­ris­ta. A dön­tő – melyen már versenyműveket adtak elő – már­ci­us 27-én zaj­lott a Sze­ge­di Szim­fo­ni­kus Ze­ne­kar és a Liszt-dí­jas Gyüdi Sán­dor kar­mes­ter köz­re­mű­kö­dé­sé­vel, a hat to­vább­ju­tott ver­seny­ző rész­vé­te­lé­vel.

A ver­seny fő­dí­ját, a Bu­da­pes­ti Zon­go­ra­sza­lon tu­laj­do­no­sa, Rák Csa­ba ál­tal föl­aján­lott Kawai már­ká­jú pi­a­ní­nót Szoko­layné Szőke Di­á­na nyerte. Az el­ső he­lye­zett fi­a­tal zon­go­ra­mű­vész ta­valy vég­zett a Ze­ne­aka­dé­mi­án, és há­rom esz­ten­de­je sze­rez­te meg ta­ná­ri dip­lo­má­ját a fő­vá­ros­ban.
A meg­mértet­tés meg­osz­tott má­so­dik dí­jat a Szer­bi­á­ból ér­ke­zett Gö­rög Eni­kő és Utasi No­é­mi, a meg­osz­tott har­ma­dik dí­jat pe­dig a Ro­má­ni­á­ból ér­ke­zett Rebe­ca Omor­dia és a ma­gyar Sza­bó Mar­cell kap­ta.

A nem­zet­kö­zi mér­cé­vel is ran­gos­nak te­kin­tett meg­mé­ret­te­tés – amely a koncertlátogatók körében is egyre népszerűbb: a döntő során kicsinek bizonyult a Fricsay-terem – év­ről év­re bi­zo­nyít­ja, hogy nem csu­pán a fi­a­ta­lo­kat hi­va­tott tá­mo­gat­ni, de kul­tu­rá­lis ka­pocs­ként mé­lyí­ti a nem­ze­tek köz­ti ös­­sze­tar­tást. Bar­tók Bé­la ze­nei jelen­tőségéről és a Ze­ne­mű­vé­sze­ti Kar ní­vós ver­se­nyé­ről Ke­rek Fe­renc dé­kán, Liszt-dí­jas zon­go­ra­mű­vész, a Nagyszent­mik­lósi Pro Bar­tók Tár­sa­ság mű­vé­sze­ti igaz­ga­tó­ja nyi­lat­ko­zott.

„Egy elő­adó­mű­vész vagy egy ta­nár Bar­tók Bé­la ne­vé­hez mai na­pig a ma­gas mi­nő­ség fo­gal­mát tár­sít­ja. Eh­hez a ma­gas szín­vo­nal­hoz több­nyi­re bo­nyo­lult­ság és el­tö­kélt­ség is pá­ro­sul. Bar­tók élet­mű­vé­nek meg­ér­té­sé­hez hoz­zá­tar­to­zik, hogy pá­lya­kez­dő­ként Dohnányi Er­nő­höz, a kor­szak leg­zse­ni­á­li­sabb zon­go­ra­mű­vész­hez ha­son­lí­tot­ták” – mond­ta Ke­rek Fe­renc, a ZMK dé­kán­ja. „Bar­tók a későb­biek so­rán no­ha rend­sze­re­sen kon­cer­te­zett, még­is in­kább mint vi­lág­hí­rű nép­ze­ne­ku­ta­tó vált is­mert­té ro­mán, szlo­vák és ma­gyar nép­dal­fel­dol­go­zá­sa­in ke­resz­tül” – foly­tat­ta. „Ha Bar­tók ne­ve fel­me­rül, egy na­gyon ös­­sze­tett, ön­ma­gá­val szem­ben is ma­xi­ma­lis­ta em­bert lát­ha­tunk, aki fo­lya­ma­tos fej­lő­dés­re ösz­tö­nöz­te ma­gát. Úgy íté­lem meg, amel­lett, hogy ki­vá­ló zenesz­erző volt, na­gyon ma­gas tu­dó­si kva­li­tá­sok­kal bírt, és eh­hez egy hal­lat­lan tisz­ta eti­kai ér­ték­rend sze­rint gon­dol­ko­dott.”

Bar­tók ze­né­jé­re a mai fi­a­ta­lok is na­gyon jól rá tud­nak han­go­lód­ni. Rá tud­nak érez­ni er­re az ősz­in­te, tisz­ta mu­zsi­ká­ra, ahol a han­gok­ból szer­kesz­tett kom­po­zí­ci­ók­ból át­süt­het mély el­kö­te­le­zett­sé­ge a hu­má­num irán­t. „Bar­tók ese­té­ben pe­dig el­vá­laszt­ha­tat­lan gyűj­té­se­i­nek és al­ko­tá­sa­i­nak köl­csön­ha­tá­sa. Aho­gyan az Gaál Ist­ván Gyö­ke­rek cí­mű film­jé­ből is ki­de­rül, an­nak ide­jén, míg Ko­dály a Fel­vi­dé­ket jár­ta, Bar­tók Er­dély­ben vé­gez­te gyűj­té­se­it. Er­re jó pél­da a vo­ká­lis mű­vei kö­zül a Can­ta­ta Pro­fa­na, il­let­ve a Ro­mán né­pi tán­cok cí­mű zon­go­ra­mű­ve vagy a Négy szlo­vák nép­dal. ő egye­te­mes em­be­ri ér­té­kek­ben gon­dol­ko­dott, füg­get­le­nül at­tól me­lyik nem­zet ze­nei ha­gyo­mány­vi­lá­gát örö­kí­tet­te meg.”

Ke­rek Fe­renc sze­rint nincs az a vi­har, ami ezt a ha­tal­mas fa­óri­ást ki­dönt­het­né. „A biz­ton­sá­gos gyö­ke­rek­re ha­tal­mas lomb­ko­ro­na épül a mai fi­a­tal zon­go­ris­ták­ból. A ge­ne­rá­ció­vál­tá­sok pe­dig nem sza­bad, hogy a mű­vé­szi hite­lességről meg­fe­led­kez­ze­nek, és el­mu­las­­szák át­örö­kí­te­ni ezt a fon­tos ér­té­ket. Egy ilyen ver­se­nyen, mint a mi­énk, a kö­zön­ség szá­má­ra is az egyik leg­fon­to­sabb elő­adói ér­dem a mű­vé­szi hi­te­les­ség. Ha va­la­ki – akár sa­ját ta­nul­má­nyai ré­vén – egy jól meg­szer­kesz­tett prog­ram men­tén ha­lad, te­hát az egysz­erűtől a bo­nyo­lul­tabb fe­lé, ak­kor egé­szen biz­to­san, egy ko­ráb­ban nem sej­tett, gaz­dag vi­lág tá­rul fel előt­te. A há­lás utó­kor ne­vé­ben pe­dig úgy gon­do­lom, nem túl­zás azt ál­lí­ta­ni, ha már mi an­­nyi min­dent kap­tunk Bar­tók­tól, mű­ve­i­nek rejt­je­le­zett eti­kai töl­té­se­in ke­resz­tül, ak­kor kö­te­les­sé­günk­nek érez­zük a ver­seny élet­ben tar­tá­sát” – ös­­szeg­zett a Liszt-dí­jas zon­go­ra­mű­vész.

A díj­áta­dót kö­ve­tő­en a ver­seny részt­ve­vői meg­ko­szo­rúz­ták Bar­tók Bé­la szob­rát szü­lő­vá­ro­sá­ban, Nagyszent­mik­ló­son, majd gá­la­hang­ver­senyt ren­dez­tek az ottani Nákó Kas­tély­ban.