SZTE Info

Véget ért a Szabadegyetem ötödik szemesztere

Hénoch, a bibliai próféta kultúrtörténete zárta a Szabadegyetem előadás-sorozatot május 12-én a TIK-ben. Szőnyi György Endre (SZTE BTK Angol-Amerikai Intézet) előadásában Hénoch széles körű hatását mutatta be a Bibliától egészen napjainkig.
Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

Szőnyi György Endre John Dee (1528-1609) kutatása közben figyelt fel Hénoch alakjára. Dee egy matematikus volt, aki egy idő után úgy érezte, hogy a tökéletes tudást nem lehet pusztán a tudományokból megszerezni, ezért az angyalokhoz fordult segítségért. Hénoch példáját állította maga elé, aki beszélt Istennel.

De ki is volt Hénoch? Alakja többször is megjelenik a Bibliában, de nem olyan ismert, mint mondjuk Noé vagy Illés története. Hénoch hetedik generációs pártiárka, aki 365 évig élt. 65 évesen nemzette Mehuséláht, majd Isten elragadta, és a társalkodójává tette, s ezzel mintha Ádám bűnét feloldotta volna.

Bár a Bibliában nem, az apokrif iratokban viszont hosszú történeteket olvashatunk Hénochról. A közös bennük, hogy a 18-19. századig egyiket sem ismerték Európában. Az első szöveg etióp nyelvű (az etióp keresztény egyház kanonizált könyve), mely a Kr. e. 3. sz. és a Kr. u. 1. század között keletkezett. A második szöveg ószláv (1-3. század), melyet valószínűleg egy görög változatból fordítottak, a harmadik pedig héber nyelvű.

A szövegekből kiderül, hogy amikor néhány angyal lejött az égből, földi lányokat választottak maguk mellé, majd nászukból borzasztó óriások születtek. Ezek az angyalok tanították olyan gonosz művészetekre az embereket, mint a vasművesség vagy a kozmetika. Mikor Isten ezt megelégelte, akkor küldte a Földre a vízözönt. Ebben a történetben az ősbűn áthelyeződik az angyalokra. Az egyik történet még azt is elbeszéli, hogy amikor Isten fölemelte magához Hénochot, akkor átalakította őt egy vezető angyallá, ő Metatron.

Hénochot a középkorban az írás és tudományok feltalálójaként emlegetik, és Hermész Triszmegisztosszal azonosítják. A reneszánszban végig keresik Hénoch elveszett, mitikus könyvét, ami majd a romantika korában kerül napvilágra. Hénoch könyvét 1821-ben fordítja angolra Richard Laurence, ezután elindul egy Hénoch-divat. Érdekes és nagyon sokrétű ábrázolást találhatunk például William Blake költészetében.

A 19-20. században szintén megjelenik az irodalomban például Margaret Barkernél, magyar vonatkozásban pedig érdemes megemlíteni Hamvas Béla Henoch apocalypsise című fordítását, továbbá napjainkból Alton Gansky Enoch című keresztény „thrillerjét.”

Hénoch alakja nemcsak az irodalomban, hanem a képzőművészetben és filmművészetben is felfedezhető, ez utóbbit jól példázza Kevin Smith Dogma (1999) című filmje. S szerepe nem hanyagolható el a modern okkultizmusban sem. Aleister Crowley, aki magát a 666-os számú Vadállatnak hívta (az apokalipszisből), felfedezi John Dee életművében a hénoch-i referenciát, s ettől kezdve a mágiáját hénoch-i mágiájának nevezi.

A fenti példákból is látszik, hogy Hénoch személye a Bibliától egészen napjainkig végigkíséri kultúrtörténetet a filozófiától a teológián át egészen a filmművészetig. Egy komplex műfaji és médiabeli gyűjteményt lehet összeállítani a róla szóló művekről.

E sorok szerzőjében felmerült a kérdés, hogy Hénoch személye miért ennyire vonzó. Azért, mert Hénoch története a megistenülés lehetőségét példázza, s ahogy ő, talán más is szeretne ilyen kapcsolatot Istennel, vagyis kicsit minden ember szeretne Hénoch lenni.(?)

Tóth Boglárka

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

esza_felso

SZTEmagazin

2020. augusztus 31.

Desktop8-001

Jászay Tamás életében meghatározó szerepe van a színháznak. A 30. THEALTER-en művészeti tanácsadóként segítette a fesztivált, emellett a blog jr. szerkesztője és a fesztivál szakmai beszélgetéseinek egyik moderátora. A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék adjunktusát kérdeztük a színházhoz fűződő viszonyáról és a kritikaírásról is.

SZTEtelevízió

2019. augusztus 07.

kiemelt_Berenyi_Antal

Berényi Antal, az SZTE Általános Orvostudományi Kar Élettani Intézet adjunktusa és kutatócsoportja azonosította azt az agyterületet, amely azoknak a ritmusoknak a keletkezéséért felelős, amelyek alvás közben a rövidtávú memóriából áttöltik az emléknyomokat a hosszú távú memóriába. A felfedezés segít annak a megértésében, miként tudunk emlékezni. Azt is felderítették, hogy a különböző epilepszia-típusok hogyan alakulnak ki az agyban. A kutatócsoport munkájáról dokumentumfilmben mesél az SZTE agykutatója.