Szabadegyetem: vége a III. szemeszternek

Bibó István a politikai hisztériákról címmel tartott előadást a TIK kongresszusi termében Balog Iván, ahol is röviden összefoglalta Bibó életét, munkásságát, középpontba helyezve a hisztériáról vallott felfogását. Bibó István (1911-1979) gimnáziumi és egyetemi tanulmányait is Szegeden végezte, később (1946-50 között) tanított is az akkori SZTE JTK-n. 1956-ban a Nagy Imre kormány államminisztereként egyedül maradt a Parlamentben, amikor azt elfoglalták az orosz csapatok. 1958-ban életfogytiglani börtönre ítélték, 1963-ban amnesztiát kapott. Munkásságára nagy hatással volt tanára Horváth Barna jogfilozófus, Guglielmo Ferrero olasz történész és Hajnal Imre. Életpályája a kibékíthetetlen ellentétek feloldásáról szólt. Bibó fő művét a negyvenes években írt hisztériáról szóló tanulmányai jelentik. Politikai hisztérián Bibó két dolgot ért. Egyrészt a nagy félelmet, mely rendszerváltáskor, polgárháborúban alakul ki. Szerinte a félelem a legfőbb rossz, még be sem kell következnie ahhoz, hogy válságot idézzen elő. Másrészt – ami konkrétan az ő szellemi terméke – a valóságtól, feladataktoktól való menekülés, amely elsősorban a politikai elitre vonatkozik. Bibó egyik művében egy Cicero-idézetet választ mottónak, ami ez utóbbit jól tükrözi: „Coactus tamen volui”– „Kényszerítettek, mégis én akartam” – ezzel arra utal, hogy kényszerítés esetén nemcsak a kényszerítőnek, hanem a kényszer alatt állónak is van felelőssége. A kényszerített nem puszta bábu, mert ő maga döntötte el, hogy enged a kényszernek. Csak az öntudatánál lévő embert lehet kényszeríteni, de előbb-utóbb azonosulnia kell a kényszerítő akaratával, ami egy hamis, skizofrén helyzetet, félrevezető tapasztalatot eredményez. Ez a helyzet elzár a valóság tényeitől, összefoglalva: a kényszerélmény dehumanizál. Bibónál a hisztéria kétoldalú, nem kifejezetten a jobb- vagy a baloldalé, hanem az egész közösség állapota. A bibói felfogás szerint akik a politikai hisztériát hordozzák, úgy érzik, nekik mindenki az adósuk. Egy folyamat játszódik le, ahol a hisztérikusnak az elején még igaza van, de beleszeret az üldözött szerepébe, emiatt kizárja magát a valóságból, és elfordul a feladataitól álproblémák felé. Elkezd ragaszkodni ehhez a szerephez, és már nem is a trauma megismétlődésétől fél, hanem az áldozatszerepből eredő morális felsőbbrendűség elvesztésétől. A hisztéria egy idő után normalizálódhat, mert ez a világkép az áldozat szemében igazol mindent. Ha a környezet elismeri, hogy elégtételt kell adni, akkor a hisztéria csak fokozódik. Bibó szerint csak úgy lehet ebből kilépni: ha az elégtétel korlátozott és egyszeri.

Az előadás záró része az európai történelemben lejátszódott hisztériákat vette sorra: a jobb- és baloldal vitáját, a nacionalizmust, a fasizmust és az antiszemitizmust.

Színes, illatos… vagy büdös?A kémiai szintézisek, ahogyan nem ismerjük azokat, ez volt a témája Kovács Lajos a Szabadegyetem – Szeged rendezvénysorozat tavaszi félévet záró május 6-i, záró előadásának.

A kémia az anyagok vizsgálatával és előállításával foglalkozik, két fontos területe pedig az analízis (vegyelemzés) és a szintézis (valamely bonyolult vegyület elállítása egyszerűbb vegyületekből).

Kovács Lajos (ÁOK), a Szabadegyetem utolsó előadója. Fotó: Segesvári Csaba

Színes? A színek nagyon sok formában hatnak ránk, de mi köze ennek a kémiai szintézisekhez? – tesszük fel a kérdést az előadáson. A színekhez a különböző színes anyagok révén juthatunk el. A színezékipar a szerves vegyipar bölcsője volt. Az előadás bemutatta a különböző festékek (színek) felhasználását a kémiában. Megismerhettük a Perkin-ibolya, a mályva szín előállításának történetét, a metilénkék kémiai felhasználását és a hidrogén- peroxid sokoldalú szerepét a mindennapi életben. Ki gondolná, hogy a hidrogén-peroxid, amely színtelenítő, fehérítő; laboratóriumokban szagtalanító és fertőtlenítő szer, felelős az ősz hajszálakért? Ugyanezt az anyagot használják üzemanyagként rakétáknál, repülőgépeknél is, sőt a tüzérbogarak „rakétahajtóműve” is ez.

Az előadás második része az illatos anyagok bemutatását tűzte ki célul. Nagyon érdekes, szinte hihetetlen, hogy 2007-ben a igNobel-díjat (mely a Nobel-díj paródiája) egy japán kutató, Mayu Yamamoto azért kapta, mert tehéntrágyából vanilint állított elő.

A szaglás életünk fontos része, az ember 350 receptor segítségével mintegy 10 000 szagot tud megkülönböztetni. A kozmetikumok segítésével elnyomjuk a természetes szagokat, pedig a testszag, a párválasztás és az immunrendszer között valószínűleg van kapcsolat. Mindezek mellett ezek az illatanyagok jelentősen károsít(hat)ják a környezetet is, így joggal merül fel a kérdés: „Jó ez?”

A büdös jelzőhöz általában a különböző gyárak égési termékeit kapcsoljuk, ami komoly problémát jelent napjainkban. Ezért nagyon fontos a környezettudatos ’zöld’ kémia, hogy minél kevesebb szennyező, környezetkárosító anyag jöjjön létre.