Traktorkormánytól a növényorvosi diplomáig – Discipuli Pro Facultate díjat kapott az SZTE MGK kiválósága

A mesterképzésben végzett hallgatók nevében is ő búcsúzhatott beszédében az ünnepségen Alma Materétől. Anita egyike azoknak, akik elsőként szereztek okleveles növényorvosi mesterdiplomát a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Karán. Ismerjük meg most egy kicsit jobban az MGK egyik legkiválóbb végzett hallgatóját.

– Hogyan kötődsz az agráriumhoz?

– A szüleim saját gazdaságot alapítottak valamikor a ’80-as évek végén. A nulláról építették fel jelenlegi vállalkozásukat, én 1982-ben születtem meg. A mezőgazdaság természetes közeg volt a számomra, amelyet észrevétlenül szerettem meg. A föld iránti szeretet végig kísérte az életemet. A középiskolai tanulmányaimat a makói Szent István Egyházi Gimnáziumban végeztem. Még fiatal középiskolás voltam, amikor már kijártam a traktorainkkal dolgozni a földekre. Emlékszem, akkoriban beszélgettem valakivel, hogy ki mit csinált, és én mondtam, hogy lazítottam. Azt hitte pihenéssel töltöttem az időmet, miközben én altalajlazítást végeztem a szántóföldön. Persze, akadt olyan is, aki kételkedett abban, hogy nőként helyt tudok állni akkor is, amikor én vezettem a traktort vagy a kombájnt, hogy „nőként én nem oda való vagyok”. 1998 volt az az év, amikor apu először magamra hagyott a kombájnban. Azóta minden nyarat és őszt aratással töltök, már 28 éve.

– Három diplomát is szereztél a karon, milyen szakokon végeztél, miért ezeket választottad? Miért érezted, hogy folyamatosan bővítened kell a tudásodat?

– A legfőbb vágyam mindig is az volt, hogy növényorvos legyek. Ilyen képzés kezdetben még nem volt itt a Karon, csak a hasonló végzettséget adó növényvédelmi szakmérnöki képzés. Ezt szerettem volna kitanulni. Azt gondoltam, hogy ehhez a mezőgazdasági mérnöki alapképzés szükséges, amivel később MSc diplomát szerezhetek, azután elvégezhetem a növényvédelmi szakmérnöki képzést is. Rögtön a gimnázium után felvételt nyertem az SZTE Mezőgazdasági Karra, viszont akkor egy sikertelen vizsga és a kreditrendszer hiánya miatt, abbahagytam a tanulmányaimat. Közben persze azért nem hagytam fel a tanulással, különféle tanfolyamokat végeztem és megszereztem Békéscsabán a közgazdász diplomámat. De mégis, ez az első kudarc, amit itt a Karon átéltem, ott dolgozott bennem, nem hagyott nyugodni. Ez a sikertelenség motivált, hogy megmutassam, hogy képes vagyok elvégezni a mezőgazdasági mérnöki alapképzést, hogy szükségem van olyan ingerekre, amelyek szakmailag és emberileg is előre visznek, és újra beadtam a jelentkezésemet. Ekkorra már megszületett mind a három gyermekem: Abigél, Zétény és Gellért is. Először nem is mertem elárulni a családomnak, hogy mire készülök, de aztán éppen egy családi nyaraláson voltunk, amikor jött a hír, hogy felvételt nyertem. Nagyon boldog voltam, a férjem, a gyerekek, az egész családom örült, támogattak, főleg amikor már azt is látták, hogy milyen sikeresen tudom teljesíteni a vizsgákat. Már elkezdtem a BSc szakot, amikor kiderült, hogy a korábbi közgazdász diplomámmal felvételizhetek az SZTE Mezőgazdasági Kar vidékfejlesztési agrármérnöki MSc szakára, amely keresztfélévben indult, az a felvételim is sikerült. Így történt meg, hogy gyakorlatilag egyszerre végzetem a BSc és az MSc szakon, két hét különbséggel államvizsgáztam. Ez azért nagyon megterhelő volt. Ezt követően három egymást követő évben landolt a fiókban a jelentkezési lapom a növényvédelmi szakmérnök szakirányú továbbképzésre. Egyszerűen úgy éreztem, hogy kevés vagyok ehhez, tudtam már, hogy mivel jár a gyerekek, a munka mellett a tanulás, és féltettem a családomat is, hogy nem tudnék elég figyelmet szentelni nekik, így egy időre félretettem a szakmai álmaimat. Aztán megtudtam, hogy indul a növényorvosi MSc képzés, akkor már szinte gondolkodás nélkül döntöttem el, hogy beadom a jelentkezésemet. Mindig is az volt a vágyam, hogy növényorvos legyek. Ezt a diplomát vehettem át most, 2026 februárjában. Soha nem volt rajtam nyomás, vagy külső elvárás, saját magam miatt tanultam. A nagyszüleim mondták mindig: „Tanulj fiam, mert ezt az egyet nem vehetik el tőled!” Most már tudom, hogy mit jelent ez. A tudás szabaddá tesz: önállóságot, magabiztosságot, fejlődési lehetőséget ad.

– Hogyan tudtad a tanulást a családdal, gyerekneveléssel, a munkával összeegyeztetni?

– Mindig is szerettem úgy tenni a dolgomat, hogy ha valamit elkezdtem, akkor azt végig is csináljam. Ahogy meséltem, a növényorvosi végzettség volt a legvégső célom. Viszont azt is tudtam, hogy milyen sok tanulnivaló vár rám, ezért megígértem magamnak, hogy csak akkor fogom végigcsinálni, ha a családom biztonsága és nyugalma közben megmarad. Ehhez tartva magam éjjelente, vagy olyankor tanultam, amikor nem vettem el az időt a családomtól, vagy a gazdaságunkban felmerülő elintéznivalóktól. Nem zavart a körülöttem lévő gyermekzsivaj sem, ha a tanulásról volt szó, bele tudtam merülni a szakirodalomba akkor is, ha mellettem játszottak vagy tévét néztek a gyerekek. Szerencsés vagyok, mert a férjem és a szüleim rugalmasan és teljes szívvel támogatták a továbbtanulásomat, és rengeteg segítséget kaptam tőlük. Úgy érzem, a gyermekeim számára is példát mutathattam a kitartó tanulással és az elért eredményekkel. Az évfolyamtársaimmal pedig olyan támogató közösséget alkottunk, ahol valóban kiegészítettük egymást és együtt tudtunk dolgozni. Mindannyiunk számára fontos volt, hogy közösen érjünk célba.

– Mivel foglalkozol, hol dolgozol, hogyan tudod hasznosítani új végzettségedet a munkádban?

– Növénytermesztéssel foglalkozunk, saját és bérelt földterületeket művelünk, ahol napraforgót, búzát, őszi árpát, kukoricát, takarmányborsót, étkezési mákot termesztünk. Emellett mezőgazdasági szolgáltatást is nyújtunk. A többi között aratási, talajelőkészítési, vetési, altalajlazítási, tárcsázási munkákat végzünk, valamint gyepterületek kaszálásával, műtrágya és szerves trágya szórással is foglalkozunk. Édesanyám kerekesszékbe kényszerült, így a családból édesapámmal, az öcsémmel, a férjemmel és velem együtt mi négyen, valamint még további öt alkalmazottunk dolgozik a gazdaságunkban. Rám elsősorban az aratással kapcsolatos teendők hárulnak, de részt veszek a növényvédelmi beavatkozásokat megelőző állományfelmérésekben, a kártevő- és kórokozómegfigyelésekben, valamint a technológiai döntések előkészítésében is. A növényorvosi diplomámnak köszönhetően a növényvédelmi szakmai feladatokat immár saját hatáskörben is el tudom látni. A legfontosabb mégis az, hogy teljesen máshogy megyek ki a mezőgazdasági területekre. Felismerem a kártevőket, a gyomokat, meg tudom tervezni az ellenük való védekezést. Ha nincs ez a képzés, egyszerűen elmennék minden mellett. Ez rendkívül nagy magabiztosságot ad. A volt évfolyamtársakkal gyakran elküldjük egymásnak a kártevők fotóit, ezzel nem vizsgáztatni akarjuk egymást, hanem jó érzés ráismerni a gyakorlatban is egy-egy megtanult dologra.

– Milyen tanáregyéniségek, szakmai alapvetések, új ismeretek azok, amelyek megmaradtak benned, és útmutatásul szolgálnak ennyi itt töltött év után?

– Nagyon megérintett az, amikor egy oktató hatalmas tudása ellenére szerény és szakmai alázattal rendelkezik. Bár a többi oktatómra is felnéztem, mégis a konzulenseim voltak azok, akiket volt szerencsém jobban megismerni.

Első konzulensem a mezőgazdasági mérnöki alapképzésen Dr. habil. Jakab Péter egyetemi docens volt. Szakmai igényessége, csendes, mégis határozott jelenléte nagy hatással volt rám. Az ökológiai szemléletű gazdálkodás terén átadott széleskörű tudása erős alapokat nyújtott a szakmai fejlődésemhez.

A vidékfejlesztési agrármérnöki MSc szakon Dr. habil. Horváth József egyetemi docens volt a témavezetőm. Világos és következetes gondolkodásmódja arra tanított, hogy lássam az összefüggéseket, megértsem, mi miért történik, és hogyan hatnak a gazdasági döntések a termelésre, a piacra és a támogatási rendszerre egyaránt.

A növényorvosi MSc képzésen egyértelmű volt számomra, hogy Dr. Szarvas Adrienn főiskolai docenst választom témavezetőmnek. Ekkorra már volt gyakorlatom egy szakdolgozat elkészítésében, így tudtam, hogy vele nagyon jól tudnék együtt dolgozni. Ismertem már őt oktatóként a korábbi évekből. Tudtam, hogy tudományos munkásságát rendszeres növényvédelmi témájú kutatások és publikációk jellemzik, különös tekintettel a fenntartható növényvédelmi megoldásokra, hogy előadóként szakmai fórumokon is részt vesz. Az ő szemlélete nagyon közel állt hozzám, mivel gyakorlati megközelítéssel tanított, és a valós termelési helyzeteken keresztül mutatta meg az elmélet alkalmazhatóságát.

Ők mindannyian a célom felé vezettek, ahhoz, hogy tudni és megérteni akarok, nemcsak tanulni. Minél több ismeretet szereztem, annál inkább ráébredtem, milyen végtelen a tanulás lehetősége, és ez a felismerés alázatra tanított.

– A diplomaátadón Discipuli Pro Facultate kitüntetést vehettél át, hogyan fogadtad ezt a megbecsülést, mit jelent ez neked?

– Először nem is fogtam fel, mikor a diplomaátadón az én nevemet mondták, és a színpadra szólítottak. Az első meglepettség után óriási örömöt éreztem. Mindig is jellemző volt rám, hogy a háttérben meghúzódva segítsem a környezetemben lévő kisebb-nagyobb közösségeket. Elképesztő módon motivál, ha valakinek a segítségére lehetek. Nekem fontos, hogy ebben a rohanó világban ne csak elmenjünk egymás mellett, hanem álljunk meg egy-egy pillanatra. Boldog vagyok, hogy ez a láthatatlan munka most kapott egy ilyen elismerést.

– Milyen további tervekkel vágsz neki a következő időszaknak?

– Most egyelőre szeretnék pihenni, a családommal lenni. Alig hiszem el, hogy végre sikerült megszereznem a hőn áhított végzettségemet. A későbbiekben talán jó lenne egy kicsit az élelmiszeripari oldalról is megközelíteni a növénytermesztést, ebben az irányban szerezni új ismereteket. Gazdálkodóként foglalkoztat, hogy hogyan lehet megoldást találni az aszályhelyzetre. Távlati célom, hogy egyszer majd szeretnék az középiskolai agrároktatásba bekapcsolódni, visszaadni valamit abból a megszerzett tudásból, amit a kiváló oktatóimtól kaptam.

SZTE MGK