Alföld, napraforgók, ablakok - Cs. Pataj Mihály festményeiből nyílt kiállítás a Szegedi Tudományegyetemen

A megnyitón Váraljai Anna elmondta, a tárlat Cs. Pataj Mihály családjának kezdeményezésére született, azzal a szándékkal, hogy a művész festői, grafikusi munkája ne szoruljon vissza a családi és magánemlékezetbe, hanem nyerje el újra hatását a képzőművészetről szóló helyi diskurzusban.

Cs. Pataj Mihály kiállító művészként az 1950-es évektől jelen volt elsősorban a dél-alföldi tárlatokon, jelenleg műveit közgyűjteményként a Móra Ferenc Múzeum és a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum őrzi, a képek nagy része pedig a család tulajdonában van. Cs. Pataj Mihály 1940-1945 között Rudnay Gyula tanítványaként folytatott művészeti tanulmányokat a Képzőművészeti Főiskolán. 1963-ban került a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Rajz- és Művészettörténeti Tanszékére, ahol elsősorban színelmélettel foglalkozott. 1970-1978-ig főiskolai docens, 1978-1982-ig főiskolai tanári beosztásban dolgozott, 1975-1982 között tanszékvezető volt. A főiskolai oktatói munkája mellett festett és ismert alkotóként részt vett a dél-alföldi, majd az országos képzőművészeti közéletben. Külföldön Bolognában, Helsinkiben, Antwerpenben nyílt kiállítása, itthon pedig a szegedi Móra Ferenc Múzeum képtárában (1960, 1969, 1981, 1991, 1997), valamint Szarvason, Békéscsabán, Hódmezővásárhelyen, Szolnokon, Egerben láthatták legtöbbször a munkáit.

Alföld, napraforgók, ablakok - Cs. Pataj Mihály festményeiből nyílt kiállítás a Szegedi Tudományegyetemen. Fotók: Sahin-Tóth István

Cs. Pataj Mihály festészete több ponton is kapcsolódik az alföldi festészethez, de emellett számos karakteres vonása is van még. Váraljai Anna úgy vélte, helyesebb, ha a hagyományos alföldi és a modern absztrakt festészet között kapcsolatot teremtő művészként tartjuk őt számon.

A tárlatot végigjárva Cs. Pataj Mihály alföldi tájképei, népéleti elemei, nőiarc-ábrázolásai, napraforgó motívumai kísérletező festőként mutatják be a művészt. Váraljai Anna szerint Cs. Pataj stilizációja változó, más-más mértékben redukálja témáit absztrakt formákra, és eközben alapvetően a művész realizmusa is jelen marad a festészetében.

Kiállított képein a paraszti művészetből származó szuszék motívumai, ikonná váló arcábrázolásai, érzékletes nőarcai, kifejező napraforgó motívumai, és az alföldi táj éggel egybefeszülő ábrázolásai elevenednek meg. Különleges, sokféleképpen variált alföldi tanyaképeiről így nyilatkozott 1977-ben, a Móra Ferenc Múzeumban rendezett utolsó tárlata kapcsán: „Egy idegennek az Alföld le van gyalulva. Nekem a sík láthatár ívelt, dombszerű, mert a föld mélyén feszültség van. Apámnak volt egy tanyája a békéscsabai határban, amely egy magaslaton épült. Messzebbről nézve úgy látszott, ráborul az ég. Ebből az élményből kiindulva a képeimen a mennybolt is feszültséggel van teli, csak éppen az ellenkező irányba ívelődik. A Föld és az ég nászban él. Az Ég megtermékenyíti a Földet, a Föld virágba borul, s megépül az Ember lakhelye a domb tetején. Az Ég és a Föld találkozásánál villámlik vagy gyönyörűen süt a nap, de az áldást az ég adja a Földnek. Én pedig ott vagyok a domb tetején, s a virágok köröttem. Ez az én világom. Nincs gyalultság. A valóságban talán van, de én nem a Föld optikai képét szeretném beleadni, hanem azt a feszültséget, amely festés közben bennem ébred”.

Megéri betérni a kiállításra a Szegedi Tudományegyetem rektori hivatalának földszinti átriumába. Cs. Pataj Mihály festői világa otthonos, átélhető a szegedi tekintet számára, és érdemes arra, hogy egy mai, új közönség előtt is ismert legyen.

A kiállítás megnyitóján Varga Laura fuvolaművész Bach szólófuvolára írt a-moll partitájából adott elő két tételt.

A tárlat március 24-éig tekinthető meg.

Panek Sándor

A borítóképen: Dr. Váraljai Anna művészettörténész megnyitja Cs. Pataj Mihály kiállítását a Szegedi Tudományegyetemen. Fotó: Sahin-Tóth István