A padból a sorok mögé. Hetente megjelenő könyvajánló SZTE-s szerzők tollából származó művekről. Minden héten mutatunk egy könyvet, amelyre érdemes odafigyelni.
„Amikor az ember ráébred arra, hogy el kell hagynia a hazáját, a hazája már régen elhagyta őt.”
Kiss László író, szerkesztő és magyar–történelem szakos középiskolai tanár, aki a Szegedi Tudományegyetemen folytatta tanulmányait. 2002 óta a Bárka folyóirat munkatársa, 2006-tól szerkesztője, emellett a Körös Irodalmi Társaság tagja. Első kötete 2003-ban jelent meg, azóta több prózakötete, kritikagyűjteménye és regénye is napvilágot látott. Műveiben gyakran visszatér szülővárosa, Gyula és a kisvárosi élet hangulata, amely alkotásait bensőséges atmoszférával gazdagítja.
Kiss László legújabb, 2025-ben megjelent regénye egy kislány, Lotti gyermeki szemszögéből idézi meg a második világháború éveit. A történet nem hősi eposz és nem is rideg történelmi beszámoló: sokkal inkább egy érzékeny, lírai családregény, amely a háború brutalitását a gyermeki ártatlanság és naivitás tükrében mutatja meg. Lotti alakját gondolhatnánk törékenynek testi fogyatékossága miatt, mégis sugárzik belőle az erő, félelmeivel és reményeivel olyan hős, akiben sokan magukra vagy szeretteikre ismerhetnek.
A regény ereje abban rejlik, hogy a hétköznapok apró jeleneteiből – légiriadók, hiányok, röpke örömök, családi összetartás – épít fel egy teljes világot. A gyermeki perspektíva teszi bájossá, mégis megrázóvá a szöveget: a menekülés néha játéknak tűnik, a front távolsága mindennapi gondokban mérhető, s mégis ott húzódik a sorok között a veszteség és a felnövés kényszere.
A Mindig, ha jön az este nem a háború újdonságaival akar meghökkenteni, hanem azzal, hogy szépen, letisztultan és átélhetően mondja el azt, amit talán mindannyian hallottunk a nagyszüleinktől. Aki olvassa, könnyen érezheti úgy, hogy saját családi történeteivel találkozik újra, és ez adja a könyv egyik legnagyobb ajándékát.
