„Az empátia az egyetlen, ami megmentheti az emberiséget” – Vészits Andrea a Bolygó bogozón

Az idei Bolygó bogozó első vendége Vészits Andrea író és dramaturg volt, Móra Ferenc dédunokája; a beszélgetés középpontjában legújabb gyerekkönyve, az Agáta és a jegenyenyár állt. A történet főszereplője egy Tourette-szindrómás kislány, Agáta, aki káromkodások helyett növényneveket sorol a rohamaikor. – Meg kell mutatni a gyerekeknek, hogy a természetnek gyógyító ereje van – mondta erről az írónő, aki az erdő szélén él; Katona Alexandra pedig hozzátette, a könyvben nemcsak a természet, a mesék is gyógyítanak.

Vészits Andrea a Bolygó bogozón. Fotó: Gyovai Dóra

Agáta történetéből Vészits Andrea először filmet szeretett volna csinálni, mert izgalmasnak tartotta volna például a szomszédasszony megjelenítését, akit a kislány boszorkánynak, egy felnőtt pedig alkoholistának lát. Az írőnő elmondta, a gyerekirodalomhoz hasonlóan a gyerekfilm is lenézett műfaj, pedig lehet olyan minőségi alkotásokat létrehozni, amelyeket gyerek és felnőtt egyaránt szívesen néz és olvas. Példaként hozta fel Erich Kästnert, akinek többek között a Két Lotti című gyerekregényét ugyanúgy szereti most, mint nyolcévesen. A Két Lotti olyan, akkoriban tabunak számító problémákat is tematizál, mint a válás; ezt a gyerekek ugyanúgy értik, mint a felnőttek.

– Szerintem a legnagyobb hiba lenézni az olvasót, akár a gyerekeket és az ifjúságot – fejezte ki az írónő, és elmondta, neki minden olyan mozzanat belefér egy gyerekregénybe, amely nem azt bizonyítja, hogy a rossz legyőzhetetlen. Vészits szerint szükség lenne olyan gyerekfilmekre, amelyek a mai világot mutatják, hogy érezhessék a gyerekek, az ő életük is megfilmesítésre érdemes. Az 1960-as években sok ilyen volt, például a Keménykalap és krumpliorr vagy a Szeleburdi család.

Ahogy Vészits Andrea, úgy dédapja, Móra Ferenc műveiben és életében is fontos szerepe volt a természetnek; a Móra Ferenc múzeum állandó kiállításának tematikája is ezt tükrözi. A kiállítás kurátora éppen Vészits Andrea volt, aki elmondta, a koncepció a mához szól: – A dédapám már az 1900-as évek elején zöld, klímavédő és klímaaktivista volt, amikor ezeket a szavakat még nem is ismerték – mondta, majd hozzátette, ez az ügy mára jóval sürgetőbbé vált.

A beszélgetés során az írónő kihangsúlyozta az érzékenyítés és az empátia korai kifejlesztésének fontosságát, gyerekeknek írt könyvében épp ezért mutat be olyan szereplőt, akinek van valamilyen hátránya. – Szerintem az empátia az egyetlen, ami az emberiséget megmentheti, ezért nagyon fontos lenne már gyermekkortól fejleszteni. Mert ha empatikus vagy, akkor nem tudod lecsapni a bogarat, nem téped ki a fát, és nem akarod az embertársadat megfojtani, megszégyeníteni, bántani – hangsúlyozta az írónő.

Közönségkérdésre azt is megmagyarázta, miért épp a Tourette-szindrómát választotta a szereplőjéhez: – A Tourette nagyon jól körülhatárolható állapot, és nem olyan, amelynek boncolgatásával a gyerek lelkében vájkálok.

A regénybeli szülők elhanyagolják Agátát: a beszélgetés moderátora felhívta az írónő figyelmét a különböző platformokon ezzel kapcsolatosan megjelent észrevételekre. Vészits Andrea meglátása, hogy sok szülő nem tud megbirkózni a feladatával, de Agáta szülei nem a legrosszabbak. – Azért fontos, hogy a regényben jelen van a szeretetkapcsolat, mert ez segíti a főszereplőt egészségesebben felnőni, és emiatt tud segíteni több karakternek is. A regény tehát nem azt tanítja, hogy ítéld el a szüleidet; Agáta sem ítéli el őket, csak nehéz neki a családon belüli szereposztás.

Katona Alexandra kérdésére a gyerekkönyvíró elmondta, ugyanúgy szeret csapatban dolgozni (ahogyan az Időfutár sorozatban is tette), mint egyedül: olyankor gyakran kimegy az erdőbe gondolkodni a saját témáján. Az Időfutárt azért szerette, mert mindenki egómentesen, vetélkedés nélkül ötletelt, és végül mindig a legjobb ötlet valósult meg.

Vészits Andrea és Katona Alexandra. Fotó: Gyovai Dóra

Vészits Andrea beszélt dédapja szerelmével kapcsolatos regénytervéről is. Ehhez valós kiindulóanyaga van, Kalmár Ilona ugyanis 1963-ban elkezdte füzetbe másolni Móra Ferenc szerelmes leveleit. Ebből az alaptörténetből kiindulva írna Vészits Andrea irodalmi krimit, és ezzel a kivételes nőnek, Kalmár Ilonának is emléket szeretne állítani; őt nyomozóvá tenné meg a történetben.

A beszélgetés során felmerült, hogyan is kell gyerekeknek szóló könyvet írni; vissza kell-e idéznie az írónak a saját gyerekkorát?
– Nekem nem okoz gondot, hogy tízévesnek érezzem magamat, inkább azon kell gondolkoznom, hogy már hány éves vagyok – fejtette meg Vészits Andrea a kérdést, hogy miért mozog ennyire otthonosan gyerekregényeinek közegében.

A könyvet az írónő felkérésére Bölecz Lilla illusztrálta. Noha a grafikus korábban nemigen vállalt mesekönyv-illusztrálást, a közös munka annyira gyümölcsöző volt, Lilla olyan jól tudott kapcsolódni a történethez, hogy további együttműködés várható közöttük.

Balog Helga
Fotó: Gyovai Dóra, Informatikus könyvtáros BA II.