„Elveszett gyermekkor” – minden ötödik magyart érintő problémáról tanácskoztak

Mivel egy rejtett problémakörről van szó, ennek pontos feltérképezése is rendkívül nehéz. Magyarországon több, nemzetközi kutatásokhoz kapcsolódó adatfelvétel is zajlik, amelyek reprezentatív mintán próbálják feltérképezni az alkoholfogyasztási szokásokat a felnőtt lakosságban – ilyen például az OLAAP (Országos Lakossági Adatfelvétel az Addiktológiai Problémákról). Ezek önkitöltős kérdőívek, amelyekben a résztvevők arról számolnak be, milyen gyakran ittak alkoholt az elmúlt hónapban vagy évben. Ezekből az adatokból lehet következtetni arra például, hogy milyen mértékű az alkoholfogyasztás problémás jellege. Önmagában az is nehézséget jelent, hogy azok, akiknél már a függőség jelei is mutatkoznak, gyakran nincsenek tisztában ezzel vagy ha tudatában vannak, akkor sem vallják be azt egy kutatás során. A jelenséget erősen átszövi a tagadás és a szégyenérzet, ami tovább nehezíti az érintettek elérését. A nemzetközi statisztikákat összegző World Population Review szerint például 2023-ban a magyar lakosság 21,5 százaléka volt sorolható a problémás alkoholfogyasztók közé, ezzel a világon elsők voltunk ebben. Ilyen és hasonló statisztikai adatok alapján csak becsülni lehet, hogy körülbelül 400 ezer gyermek élhet olyan családban, ahol az egyik vagy mindkét szülő függőségi problémával küzd. Ha ehhez hozzávesszük azokat a felnőtteket is, akik ilyen környezetben nőttek fel, akkor a társadalom mintegy 20 százaléka lehet közvetlenül érintett.

A témával a Szegedi Tudományegyetemen is kiemelten foglalkoznak. A kutatás egyik fontos előzményét az Újraépített életek című könyv jelentette, amelyet Békési Tímea felvetésére, közösen írt Dr. Kassai Szilviával, a Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Kar Magatartástudományi Intézetének oktatójával.

Békési Tímea, az Újraépített életek című könyv egyik szerzője. Fotó: Kovács-Jerney Ádám

A kötetben érintettek interjúit és történeteit gyűjtötték össze, valamint áttekintették az addig elérhető kutatási eredményeket. A könyv írása során szembesültek azzal, hogy milyen kevés szakirodalom és tudományos vizsgálat foglalkozik ezzel a témával. A kötet megjelenését követően egy tudományos kutatás indítása lett a cél, ennek azonban elengedhetetlen feltétele volt egy megfelelő intézményi háttér.

Dr. Kassai Szilvia több szociálisan érzékeny témával is foglalkozik kutatóként. Fotó: Kovács-Jerney Ádám

– 2023 szeptemberében kezdtem meg munkámat a Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Karának Magatartástudományi Intézetében oktatóként. Ekkor Dr. habil Jancsák Csaba felajánlotta, hogy az általa vezetett IKIKK Társadalmi Felelősségvállalás Kompetencia Központ keretében lehetőséget biztosít egy kutatócsoport létrehozására a témában. Hárman alkotjuk a kutatócsoportot: Békési Tímea, a könyv társszerzője, aki addiktológiai konzultánsként dolgozik Budapesten; Dr. Mucsi Georgina gyászkísérő, a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa; valamint jómagam. Az ország különböző pontjairól, más háttérrel, de közös érdeklődéssel kapcsolódunk be a munkába. 2023-ban egy orvostanhallgató, Belányi Boglárka is csatlakozott a kutatáshoz. Részt vett az egyik adatfelvételi körben, interjúkat készített érintettekkel, valamint egy önálló kutatási témát is választott: a kötődés alakulását vizsgálta szenvedélybeteg szülők gyermekeinél. Eredményeit a kari TDK-konferencián mutatta be, ahol harmadik helyezést ért el – mondta el Dr. Kassai Szilvia.

A kutatócsoportot 2025. május 15-én egy konferencián is bemutatta Szegeden. A rendezvény iránt hatalmas volt az érdeklődés, és remek lehetőséget teremtett a közös gondolkodásra a témáról. Kiemelt jelentősége volt annak is, hogy jelen volt két szakember a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Fogadó Pszichoszociális Szolgálatától, Kormos Piroska és Frankó András, akik gyakorlati tapasztalataikat osztották meg. Előadásukban a „Apa–anya–pia” elnevezésű pszichoedukációs csoportról beszéltek, amelyet szenvedélybeteg szülők felnőtt gyermekeinek szerveznek.

A konferenciát Dr. habil Jancsák Csaba, az SZTE JGYPK Alkalmazott Társadalomtudományok Tanszék tanszékvezetője nyitotta meg. Fotó: Kovács-Jerney Ádám

Mit is jelent szenvedélybetegséggel küzdő szülő mellett felnőni?

A kutatók szerint ilyen esetekben összességében a gyermek egy olyan környezetben nő fel, amely nem biztosítja számára az egészséges fejlődéshez szükséges alapokat – ilyen lenne például a biztonságérzet, a stabil érzelmi kötődés, a szülői odafigyelés a szükségleteire, illetve az életkorának megfelelő feladatok és felelősségek biztosítása. Ezzel szemben gyakran már kiskorában kénytelen olyan terheket viselni, amelyek meghaladják fejlettségi szintjét, és amelyek egy gyermek vállát nem kellene nyomják. Előfordulhat például, hogy neki kell gondoskodnia fiatalabb testvéreiről, mert a szülő erre nem képes, vagy akár maga válik a szülő támaszává – érzelmileg és a hétköznapi teendők terén is ő veszi át a felelősséget. Ilyen családi háttérben sajnos nem ritka a fizikai vagy verbális bántalmazás sem, ahogy az elhanyagolás is gyakran megjelenik – utóbbi szintén bántalmazásnak minősül.

– A bizonytalan családi háttér következtében már gyerekkorban különféle alkalmazkodási stratégiák alakulnak ki, amelyek később, felnőttként is megmaradhatnak. Egyre többet hallunk manapság a parentifikáció jelenségéről – amikor a gyermek saját szülei szüleivé válik, és ideje korán kénytelen felelősséget vállalni. Ennek következménye lehet felnőttkorban a túlzott gondoskodás, a másokért való állandó felelősségérzet, miközben a saját szükségletek háttérbe szorulnak. A korai kötődési sérülések is nyomot hagynak a felnőtt kapcsolatokban, megnehezítve a kapcsolatok kialakítását vagy fenntartását és az intimitást. Sokan, akik ilyen környezetben nőttek fel, nem feltétlenül látják az összefüggést az aktuális nehézségeik és gyermekkori traumáik között. Ezek az elakadások sokfélék lehetnek: párkapcsolati problémák – például olyan problémás partner választása, akivel újraélhetik a megszokott gondoskodó szerepet –, pártalálási és elköteleződés nehézségek, vagy akár a gyermekvállalással kapcsolatos kihívások, amelyek a feldolgozatlan múlt következményei is lehetnek. Ugyanez igaz lehet arra is, ha valaki rendre konfliktusba kerül a feletteseivel, ezért gyakran vált munkahelyet – a tekintéllyel kapcsolatos nehézségek mögött sokszor a rendezetlen szülő-gyermek kapcsolat áll – világított rá Dr. Kassai Szilvia, az SZTE kutatója.

Az SZTE IKIKK Társadalmi Felelősségvállalás Kompetencia Központ által támogatott kutatás főbb eredményei

– Az eredmények közül különösen fontosnak tartom kiemelni, hogy a kutatás mélyreható betekintést nyújtott abba, milyen hatások érik a szenvedélybeteg szülők gyermekeit már gyermekkorban, hogyan érzékelik ezek hosszú távú következményeit felnőttként, valamint miként élik meg a gyászfolyamatot a szülő elvesztése után. Ezzel egy sokak által tabuként kezelt témát igyekszünk láthatóvá tenni, hiszen ezek a kérdések mind társadalmi, mind egyéni szinten nehezen megközelíthetők. Az általunk alkalmazott kvalitatív módszer lehetőséget adott arra, hogy a résztvevők személyes élményei és történetei valóban megszólalhassanak. A kutatás eredménye különösen hasznos lehet a segítő szakemberek számára, és jól beépíthető terápiás folyamatokba is – emelte ki Dr. Kassai Szilvia.

A csoport tagjai kutatásukkal szeretnék hangsúlyozni, hogy ilyen helyzetekben nemcsak az egyén, hanem az egész családi rendszer támogatásra szorul. Éppen ezért komplex, a gyermekeket és a szülőket egyaránt támogató beavatkozásokra van szükség. Azok számára, akik felnőttként szembesülnek ezzel az örökséggel, fontos üzenet lehet, hogy nincsenek egyedül. Sokkal több sorstársuk van, mint hinnék.

Az elveszett gyermekkor fájdalmát meg kell gyászolni, de van remény arra, hogy ezzel a hiánnyal együtt is teljes és megelégedett életet élhessenek. A feldolgozást segítheti szakemberi támogatás, de ugyanúgy hasznos lehet egy önsegítő csoport, művészetterápia vagy bármilyen módszer, amely az érintetthez közel áll.

Lévai Ferenc

Fotó: Kovács-Jerney Ádám