"Megírom az esszenciális rosszat" - interjú Szigeti Kovács Viktorral A cinkotai rém kapcsán

Harminchét évesen jelent meg első ifjúsági regénye, amit több másik kötet követett, köztük mitológiai témájú művek is. Szigeti Kovács Viktor most új műfajhoz nyúlt: legújabb könyve, A cinkotai rém, hátborzongató történelmi krimi, amely az ország első ismert sorozatgyilkosának, Kiss Bélának az esetét dolgozza fel. A regény dokumentarista hűséggel és szépirodalmi nyelvhasználattal mutatja be az első világháború előestéjét és az önmagával meghasonlott világot.

A következő beszélgetésben nemcsak a könyv születéséről kérdezzük, hanem arról is, hogyan fér meg egy emberben az ifjúsági irodalom reménye és a történelmi borzalmak hiteles krónikása.

A cinkotai rém elmozdulás az ifjúsági irodalomtól a felnőtt, történelmi krimi felé. Ez egy tudatos váltás vagy egyszeri projektként tekintesz rá?

Mindig van valami, ami éppen érdekel és szeretnék írni róla, ezek a témák különböző beszédmódot igényelnek. Annak idején azért írtam meg A Táltos című regényemet, mert szerettem volna megfogalmazni a tökéletes jóságot. Ehhez jobban passzolt egy olyan regénypoétika, ami az ifjúsági könyvekre jellemző. A táltos után arra gondoltam, hogy megpróbálkozom az ellenkezőjével, vagyis megírom az esszenciális rosszat. Rátaláltam Kiss Béla figurájára, érthető módon ezt a témát csak felnőtt irodalomként lehetett elgondolni. Jelenleg is felnőtt könyvön dolgozom, de nem kizárt, hogy fogok még írni ifjúsági regényt is.

Hogyan találkoztál pontosan Kiss Béla esetével, és miért érezted úgy, hogy regényt kell írni belőle?

Arra már nem emlékszem, hol olvastam róla először, de arra igen, hogy azonnal megragadott a gyilkosságok időpontja. Az első világháború küszöbén vagyunk, nekem Kiss Béla őrülete azonnal a világ megőrülését juttatta eszembe, vagyis a gyilkosban egy háborús metaforát láttam. Ezt akartam kibontani a regényben. Hallatlanul érdekelt ez a párhuzam, pontosabban a benne rejlő irodalmi lehetőségek.

Hogyan találtad meg az egyensúlyt a dokumentarista hűség és az irodalmi feszültség között?

Csak a korszak ábrázolásában lehetett dokumentarista hűségre törekedni, így szabad volt a kezem az irodalmi feszültség kapcsán. A rém utáni nyomozás anyaga a második világháborúban ugyanis megsemmisült. Egyedül a Fővárosi Levéltárban lelhető fel körülbelül 40 oldalnyi bírósági dokumentum. Forrásanyagokra tehát nem nagyon lehetett támaszkodni. A regény gerincét a korabeli újságcikkekből válogattam össze, de azt is tudni kell, hogy az akkori sajtó legalább annyira – ha nem jobban – bulváros volt, mint a mostani. Az újságok felváltva írták a legelképesztőbb dolgokat, hogy Kiss Béla Oroszországban csalóként tevékenykedik, a francia légióban szolgál, Afrikában kannibálok fogságába esett vagy Amerikába szökött. Bőven lehetett válogatni a különböző fantazmagóriák között. Nekem az Amerikába való menekülés tűnt a leghitelesebbnek, így a könyv is ezt a verziót dolgozza fel.

Milyen kihívásokat jelentett egy valóságos gyilkos pszichéjének ábrázolása?

A legnagyobb kihívás az mentális volt. Imádtam korábban a jóságos táltos, Kücsen bőrébe bújni, Kiss Bélát elképzelni és folyamatosan vele lenni azonban megterhelő volt. Ez nem túlzás, ha egy regényen dolgozom, akkor az mindig a fejemben van, nem csak akkor, ha a monitor előtt ülök és a billentyűket nyomkodom, hanem reggelinél, a buszon utazva és lefekvés után is. Hosszú időn keresztül a gonoszsággal vagy inkább az őrülettel foglalkozni megterhelő.

Milyen olvasói reakciókra számítasz?

Attól tartok, bőven lesz kedvezőtlen fogadtatás is. A GABO elsősorban nem szépirodalmi kiadó, vélhetően sokan csak a sztorira kíváncsiak, ők jó eséllyel fognak csalódni a nyelvhasználatban, mivel az nem a szórakoztató irodalom világát idézi. Akik esztétikai élményt is várnak egy könyvtől, és szeretik a gondolkodásra inspiráló szövegeket inkább lehetnek majd elégedettek. Szintén érheti csalódás azokat az olvasókat, akik azt várják, hogy a könyv lapjain feltárul az igazság a cinkotai rémmel kapcsolatban. Ilyen sajnos nem lesz, és ez nem is lehetséges, be kell érni az én értelmezésemmel, ami nem csak Kiss Béláról, hanem egy korszakról és teátrálisan fogalmazva magáról az emberről akar mondani valamit.

Gondolkodsz további hasonló, valós eseményeken alapuló regények írásán?

Sokat gondolkodtam, hogy írok egy könyvet Pipás Pistáról, aki nevével ellentétben nem férfi, hanem nő volt, és a feleségeiket bántalmazó férfiakon állt bosszút. Egyébként a hölgy szegedi születésű és innen nem is olyan messze tevékenykedett. Nemrég olvastam azonban, hogy film készül a témában, így egyelőre fiókba tettem ezt az elképzelést.

A cinkotai rém a GABO Kiadó gondozásában jelenik meg. Köszönjük a kiadónak a recenziós példányt!

SZTE Alma Mater