Sajtónyilvános eseményen, az újságírókkal közösen várta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj bejelentését a Szegedi Tudományegyetem vezetősége 2023. október 2-án, az egyetem központi épületében. Az SZTE kutatóprofesszorát, Karikó Katalint évek óta az esélyesek között tartották számon, és idén meg is kapta a tudományos világ legjelentősebb elismerését. A Szegedi Tudományegyetem élőben kapcsolta az SZTE történetének második Nobel-díjasát, Amerikából.
Darwin melyik magyar akadémikussal találkozott? Rózsa Sándor koponyáját miért vizsgálta Szent-Györgyi Albert nagyapja? Ki az első magyar bakterológus? A Magyar Tudományos Akadémia alapítása bicentenáriumának köszöntésére készülve belelapoztunk Szabó Tibor: Kolozsvári egyetemi almanach 1581-1919 című művébe, majd beleolvastunk néhány tanulmányba és újságcikkbe. Íme, az aranymosás második eredménye.
„Bizonyos szálak” összekötik „a budapesti és a szegedi orvosi fakultást Kolozsváron át, mely utóbbi fakultás csak hat évvel fiatalabb a budapestinél” – állapította meg Szabó Tibor. A Kolozsvári egyetemi almanach 1581-1919 című művében azt is kijelentette, hogy az „1581-ben létesült Báthory egyetemtől a mai szegedi egyetemekig töretlen és folyamatos a fejlődési vonal”. Az intézmény jezsuita és piarista korszakából kiemelt tudósportrékat olvasva olyan professzori életutakra bukkantunk, amelyek a Bécs, Pest és Kolozsvár útvonalon át elvezethetők Szegedig, illetve elértek a Magyar Tudományos Akadémia tagságát jelentő csúcspontig még 1872, a kolozsvári magyar egyetem alapítása előtt.
Forrás: A Szegedi Tudományegyetem és elődei története I. rész, a Báthory-egyetemtől a Kolozsvári Tudományegyetemig : 1581-1872
A rekorder akadémikusok közé tartozik MARGÓ TIVADAR (1816-1896). Az orvos, zoológus, egyetemi tanár, a magyarországi tudományos biológia egyik megalapozója, akit az MTA levelező (1860), rendes (1870), majd tiszteleti (1891) tagjává választotta.
A szerb származású diák a gimnáziumot a pesti piaristáknál végezte, majd tanult a Pesti Tudományegyetemen és Bécsben is. Dolgozott háziorvosként, a pesti egyetemen a szövettan magántanára lett, majd Bécsben folytatta a kutatómunkát.
Gócsővel vizsgálódott, vagyis a mikroszkópba nézve „vágyai tárházába, a végtelen természet csodás titkai közé léphetett, vizsgálhatta azokat, amiket a teremtő hatalom oly soká, évezredeken át elrejtett a halandók szeme elől”.
„A bécsi kormány bécsi, majd gráci egyetemi tanári állást ajánlott fel neki, ő azonban hazatért és 1860-ban a Kolozsvári Orvos-Sebészeti Tanintézetben a gyakorlati orvostudományok nyilvános rendes tanára lett.”
Kolozsvári időszakában „Élettani és kórtani tanulmányok az izomszövetről”, illetve „A puhányok izomrostjáról” címmel is írt tanulmányt.
Vihart kavart „Az izomidegek végződéseiről” című dolgozata. Az 1861-ben nyilvánosságra hozott „fölfedezés tisztán Margót illeti meg, nem pedig Kühnet, aki ’a mozgató idegek környi végeiről’ szóló értekezéseit csak 1862-ben hozta nyilvánosságra. Tehát Margónál egy évvel később, és a tudós világ ezt mégis ’Kühne-féle idegvégkészülék’-nek nevezte, mert Bécs literatúráját, ahol Margó fölfedezése közzététetett, kevéssé forgatta” – hangsúlyozta a Vasárnapi Újság 1885. december 6-i címlapjáról indított cikkében Szigethy Károly. Kitűnik, hogy 164 éve se volt mindegy, hogy hol és melyik szaklapban közli felfedezését a kutató.
Margó Tivadar visszatért Pestre, majd tanulmányúton járt Európa több országában. Például „1875-ben ismét Angliába utazott s ekkor Darwinnal is személyesen megismerkedett, meglátogatva őt downi mezei jószágán. Darwin Margót munkái után már jól ismerte s kiváló előzékenységgel fogadta” – tudósított a magyar akadémikust 1885-ben ünneplő Vasárnapi Újság.
A „professzorellátást biztosító Kolozsvárról” 36 éves korában „importálták” a pesti egyetemre JENDRASSIK JENŐ (1824-1891) orvost, fiziológust, biofizikust, akinek személyében a „a magyar nyelvű élettan korszerűsítőjét”, tisztelhetjük. Ezt elismerve az MTA levelező (1863), majd rendes (1880) taggá választotta.
„Filozozofikus fiziológus és orvosi fizikus”. Így jellemezte a Szatmár megyei Kapnikbányán született Jendrassik Jenőt a róla megemlékező Szállási Árpád. A bányamester tehetséges fia „Seneca és Goethe bűvöletében élt”, bölcsészdoktori oklevele megszerzése után jogi tanulmányokat is folytatott, majd Bécsben orvosként diplomázott. Az 1855 utáni kolerajárvány idején Erdélybe kirendelt orvosaként tevékenykedett. 1857-ben meghívták a kolozsvári tudományegyetem Orvos-sebészi Tanintézetébe, ahol 1860-ig az élettan, a gyógyszerészet, a kórtan, a törvényszéki orvostan és a leíró bonctan tanára volt. A pesti egyetemre kerülve elsőként adott elő külön orvosi fizikát, az elsők között oktatott magyar nyelven. 1876. májusában Trefort Ágoston miniszter jelenlétében mutatta be kísérleteit: „a villamosság átváltozását hővé, fénnyé és mechanikai munkává” – írta , aki szerint „gyenge fizikumában erősen filozofikus lélek és magas szellemiség lakozott”.
Jendrássik Jenő az 1870-es években Eötvös Loránddal együtt lefordította Hermann Ludwwig von Helmholtz szemészeti-élettani művét. Hozzájárult a magyar élettani szaknyelv kialakításához például a recehártya, a sugárizom, a térszemlélet, az ingerületi állapot kifejezés bevezetésével. A szakma szerint izomfiziológiai kutatásai révén az orvosi fizika (biofizika) úttörő jelentőségű magyarországi képviselője.
Tetszhaláltan is tanított
Magyarországon elsőként ismertette Louis Pasteur tanításait és a külföldi sejtkórtani kutatások eredményeit; elsőként végzett bakteriológiai vizsgálatokat BALOGH KÁLMÁN (1835-1888) orvos. 1863-ban nevezték ki a Kolozsvári Orvos-sebészi Tanintézethez, ahol az elméleti orvostan oktatója lett.
Forrás: A Szegedi Tudományegyetem és elődei története I. rész, a Báthory-egyetemtől a Kolozsvári Tudományegyetemig : 1581-1872
A Jendrassik-tanítvány Balogh adta elő az élettant, az általános kórtant, a gyógyszertant, a törvényszéki orvostant és a tetszhaláltant. Kolozsvárott bevetette a rendszeres kórházi boncolásokat, megírta az első tudományos magyar nyelvű gyógyszertant. Sokat publikált a „zseniális Balogh Kálmán”, ahogy a róla megemlékező Szállási Árpád jellemezte. Munkatársa és társszerkesztője volt 1860-tól az Orvosi Hetilapnak. Ismeretterjesztőként is működött, cikkeket írt például a Vasárnapi Újságnak. Tudománynépszerűsítő előadást tartott „A vér szétosztásáról az emberi testben” címmel. 1867-tőt a pesti egyetem elméleti orvostani tanszékét erősítette.
A magyarországi kísérletes gyógyszertan megalapítója. Kutatásokat végzett a rákkal és egyéb daganatos betegségekkel. Balogh Kálmán a Magyar Tudományos Akadémia levelező (1864), majd rendes tagjává (1877) választotta.
A Kolozsvári Orvosi-Sebészeti Tanintézet jeles tanárai közül kiemelkedik az 1854-1859 között kórbonctant oktató LENHOSSÉK JÓZSEF (1818-1888), Lenhossék Mihály Ignác (1773-1840) orvos, fiziológus egyetemi tanár fia és Lenhossék Mihály (1863-1937) orvos, anatómus apja. Így, a Lenhossék-orvosdinasztia középső tagjaként ő Szent-Györgyi Albert, a szegedi egyetem Nobel-díjas kutatójának a nagyapja.
A gimnáziumot Budán, a két filozófiai évfolyamot és az orvosi tanulmányokat a pesti egyetemen végezte. 1841. július 25-én avatták orvosdoktorrá, majd sebészdoktori oklevelet nyert. Az 1841/42. tanévet a bécsi egyetemen töltötte, ahol Christian Joseph Berres osztrák anatómus, bonctanár mellett képezte magát. A pesti egyetemre, majd ismét Bécsbe került. 1854-ben 900 forint (ami ma több mint 4 millió 85 ezer forint) fizetéssel a Kolozsvári Orvos-Sebészeti Tanintézetnél „a leíró bonctan, törvényszéki orvostan és „tetszhaláltan ny.r.tanára” volt. A törvényszéki orvostan előadásáért külön 300 forint (mai értékben több mint 1 millió 300 ezer forint) tiszteletdíjban részesült.
Külföldi előadóutat tett 1856-ban: Bécsben, Németország több városában, Londonban.
A kolozsvári magyar tudományegyetem 1872-es megalapítása előtt a budapesti orvosegyetemre kerülő Lenhossék ikonikus alakját több anekdota is őrzi.
Így például Lenhossék József „Kolozsvári tanárságának első évében, a legszigorúbb télben, karácsonykor nem riadt vissza kocsin Pestre, onnét Bécsbe utazni, hogy Thun Leó miniszter azon rendeletének visszavonására bírja, mellyel a magyar nyelven tartott előadásokat beszüntette.”
1859-ben vette át a budapesti egyetemen az anatómiai tanszék vezetését. A kutatásra fókuszált és preparátumokat kezdett gyűjteni és készíteni. Kollégáival és diákjaival együtt olyan gyűjteményt hozott létre, amely a mai napig látogatható és az orvosképzést szolgálja a budapesti Semmelweis Egyetemen. Intézetének küldték el 1878-ban a szamosújvári börtönből Rózsa Sándor koponyáját és szívét, hogy az antropológus akadémikus tanulmányozhassa. A Pesti Napló 1888-beli decemberének egyik számában megjelent anekdota szerint Lenhossék véletlenül két koponyát is bemutatott Rózsa Sándoréként. „A vendég erre figyelmeztette: De kérem tanár úr, hiszen az előbb már egy másik koponyáról mondta, hogy Rózsa Sándoré. Mire a tudós zavarba sem jőve felelt: ’Barátom, az előbbi a fiatal korából való, ez pedig vén korából’.
Az orvos, anatómus és antropológus hazánkban az elsők között végzett mikroszkópos anatómiai és szövettani vizsgálatokat. Érdeme az is, hogy megvetette a funkcionális anatómia alapjait. Dolgozataival európai hírnevet szerzett: a központi idegrendszer, a vese szerkezetével, „a magyar koponyatípusok vizsgálatával foglalkozott”. Antropológiai kutatásaiért a francia akadémia a Monthylon-féle díjjal jutalmazta. Az MTA 1864-ben levelező, 1873-ban rendes taggá választotta.
Egyetemi előadása közben lett rosszul, öt nap múlva elhunyt.
Borítókép: A Pesti Egyetem Orvostudományi Karának egyetemi tanárai 1863-ban. Balról jobbra állnak (1) Diescher János, (2) Wagner János, (3) Arányi Lajos, (4) Semmelweis Ignác (kezeit keresztben tartja), (5) Lippay Gáspár, (6) Lenhossék József (7), Jendrássik Jenő, (8) Nedelkó Döme, (9) Linzbauer Ferenc, (10) Wachtel Dávid, (11) Stockinger Tamás. Ülnek: (12) Zlamál Vilmos, (13) Sauer Ignác, (14) Rupp János, (15) Balassa János.
Festő: Marastoni József - Forrás: Wikipedia
Tehát a Kolozsvári „Orvos-sebészi Tanintézet tanárai közül Lenhossék József anatómus, Jendrassik Jenő fiziológus, Margó Tivadar zoológus, Balogh Kálmán fiziológus a budapesti egyetemre került. Ezeknek az orvosoknak az életútja kapcsolja össze Bécset, Pestet, Kolozsvárt és Szegedet.
Összeállította: Újszászi Ilona
Korábban írtuk:
Heuréka! (1.) – Akadémikusok Kolozsvárról, szegedi háttérrel
(Az akadémikus Récsi Emíl, Berde Áron, Vass József, Csaplár Benedek története)
*
Forrás:
Szabó Tibor. A Kolozsvári egyetemi almanach 1581-1919
Kolozsvári egyetemi almanach 1518-1919, 1. rész: a kolozsvári Báthory-Egyetem jezsuita és piarista korszaka, 1581-1872
Dr. Farkas Béla: Egyetemünk és a múlt, Délmagyarország, 1933. november 29., 5. oldal
Péter László: Jólét, boldogság, harmónia – Fini néni sírjánál
