Könyvajánló: Sally Rooney: Intermezzo (Fordította: Dudik Annamária Éva)

„Az ember belebolondul, ha azon gondolkodik, mit csinálhatott volna másképp a múltban. De néha azt gondolom, hogy igazából egyébként sem volt sok ráhatásom az életemre. Nem tudtam volna új személyiséget adni magamnak a semmiből. És a dolgok csak úgy megestek velem.”

Sally Rooney 1991-ben született, és jelenleg Dublinban él. A Trinity College-ban szerzett diplomát. Írásai több rangos folyóiratban is megjelentek, például a Granta, a The Dublin Review, a The White Review és a The Stinging Fly hasábjain, valamint a Winter Pages antológiában.

Dudik Annamária Éva kéttannyelvű gimnázium után angol-szociológia szakon végzett a József Attila Tudományegyetemen, ahol fordítással is foglalkozott. Bár eredetileg matematikára készült, végül a szociológia és irodalomelmélet világa varázsolta el. Szegedhez ezer szállal kötődik, bár Budapesten posztgraduális képzést végzett és fordítóként dolgozott. Néhány év után visszaköltött Szegedre, jelenleg is egy helyi gimnáziumban tanít és mellette fordít. A vele készült interjú itt olvasható.

Sally Rooney negyedik regénye, az Intermezzo idén ősszel került a könyvesboltok polcaira, talán az időzítés sem véletlen: az egész történet nyár végétől karácsonyig játszódik. A világpremierrel egy időben, magyarul is olvashatjuk Dudik Annamária Éva fordításában. Az sem véletlen, hogy a könyvajánlót november elejére időzítettük, hiszen a regény központi témája a gyász és az összetett kapcsolatok mélységei, újraértelmezve a szerzőtől megszokott érzelmi mélységet és kifinomult társadalmi elemzést. Az elbeszélés Dublinban játszódik, középpontjában két testvérrel, Peterrel, a harmincas éveiben járó ügyvéddel és Ivannal, a húszas éveiben járó sakkozóval. Rooney mestere a kapcsolatok és a belső vívódások ábrázolásának; Intermezzo-jában különösen éles képet fest a családi múlt és a szereplők jelenének összefonódásáról. Míg Peter és Ivan saját szívszorító családi emlékeik és traumáik közepette próbálják megérteni önmagukat és egymást, életük váratlan szerelmi és baráti szálakkal gazdagodik, gyakran groteszk és humoros helyzetekbe vezetve őket.

Rooney jellegzetes minimalizmusa ellenére a mű rendkívüli részletgazdagsággal jeleníti meg a mindennapok intim pillanatait, melyek során egyszerre érezhetjük a főszereplők törékenységét és humorérzékét is. A könyvben visszatérnek az ismerős Rooney-féle karaktertípusok: az örök útkereső, a szenvedélyeitől vezérelt személyiség és az önmagával, valamint másokkal való kapcsolatait boncolgató férfi és nő. Mindezeket a kapcsolati dinamikákat Rooney sokoldalúan, éles kritikával és rendkívüli figyelemmel elemzi.

Az Intermezzo kétségkívül a szerző eddigi legszemélyesebb és legérettebb munkája, ahol a testvérek egymás közötti feszültsége és szövetsége komikus és tragikus helyzetek sorát teremti meg, melyekben a múlt és a jelen fájdalmas emlékei váltakoznak. Rooney magabiztosan ragadja meg az élet apró komikus vonásait, és úgy tűnik, minden mozdulata, minden kimondott és ki nem mondott szava mögött mély megértés és érzékenység húzódik meg. Az Intermezzo végső soron egy gyönyörű, fájdalmasan hiteles képet ad a szeretet, a veszteség és az emberi kapcsolatok természetéről.
Köszönjük a recenziós példányt a 21. Század Kiadónak!

SZTE Alma Mater