Sajtónyilvános eseményen, az újságírókkal közösen várta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj bejelentését a Szegedi Tudományegyetem vezetősége 2023. október 2-án, az egyetem központi épületében. Az SZTE kutatóprofesszorát, Karikó Katalint évek óta az esélyesek között tartották számon, és idén meg is kapta a tudományos világ legjelentősebb elismerését. A Szegedi Tudományegyetem élőben kapcsolta az SZTE történetének második Nobel-díjasát, Amerikából.
Tatár Botond, „A Szegedi Tudományegyetem és a Nobel-díj” című alkotói pályázat győztes versének szerzője orvosnak tanul az SZTE-n. Mióta és miért ír verseket? Mi ihlette a nyertes verset? Milyen orvos szeretne lenni? Ezekről is kérdeztük a hallgatót, aki Karikó Katalinról és Szent-Györgyi Albertről is írt a Kettő fényes aranytégla című díjnyertes költeményében.
A Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi és Közkapcsolati Igazgatósága alkotói pályázatot hirdetett „A Szegedi Tudományegyetem és a Nobel-díj” címmel, amelyen belül 3 kategóriában nevezhettek a pályázók: írhattak verset, tervezhettek plakátot és készíthettek TikTok videót. A Karikó Katalin tiszteletére rendezett díszülés a verspályázat győztes művével, Tatár Botond: Kettő fényes aranytégla című versével zárult.
A díjnyertes vers előadója és szerzője, Péter Lea és Tatár Botond, fotó: Kovács-Jerney Ádám
A költőt, aki az SZTE Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Kar másodéves orvostanhallgatója, a győztes költemény keletkezéséről is kérdeztük.
– Az orvostudományon belül mi a legfőbb érdeklődési területed?
–Tanulmányaim elején még nehéz eldöntenem, hogy mi tetszik igazán. Az alapozó tárgyak után most kezdünk belekóstolni az orvostudomány igazi természetébe. Jelenleg azt mondanám, hogy a belgyógyászat az, ami a legjobban vonz – mondta Tatár Botond.
– Milyen terveid vannak orvosként?
– Úgy tervezem, hogyha elvégzem az egyetemet, Szegeden fogok praktizálni. Jelenleg a belgyógyászat területén tervezek elhelyezkedni, de azt, hogy mire szakosodjak majd, még nem döntöttem el egészen.
Tatár Botond 2024. május 3-án saját versét mondta el az Egyetemi Tavasz, Vers délben című programsorozatában, Fotó: Kovács-Jerney Ádám
– Mióta és miért írsz verseket?
– Első kis verseimet még alsó tagozatban írtam, 7-8. osztály körül kezdtem kicsit komolyabban venni a dolgot, és a karantén óta komoly igazán. Néhány alkalmi verstől, illetve szerelmes verseimtől eltekintve verseimet a kezdetektől leginkább saját magam szórakoztatására írom. Szeretek újat alkotni, szeretem, ha jól hangzik, amit írok és másoknak is tetszik, ha másokból is érzelmeket, gondolatokat vált ki. Ez is közrejátszott abban, hogy (akkori tanárnőm kitartó ösztönzésére) elkezdtem a nyilvánosság elé tárni verseimet. Első kötetem, a Mámor és Halál megjelenése óta a pozitív visszajelzéseknek köszönhetően már azt is szem előtt tartom, hogy másoknak mi a véleménye a verseimről.
– Az SZTE Kulturális Irodájának évtizedes hagyománnyal bíró programja a Vers délben, amelyben tavaly egy versedet már elmondták. Idén te is szavaltál. Mit és miért?
– Mivel anyák napja éppen két nappal az én szereplésem utánra esett, egy témába vágó verset akartam volna mondani előszőr, az egyik kedvenc versemet Kosztolányitól, de végül – kérésre – a saját, alkalomhoz illő versemet mondtam el, amit nem régen írtam.
Tatár Botond édesanyja, Dr. Letoha Annamária, a Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Belgyógyászati Klinika klinikai főorvosa is élőben hallgatta meg az anyáknapi verset, Fotó: Kovács-Jerney Ádám
– Mit jelent számodra a versírás?
– A versírás számomra mindazt jelenti, amit egyszerű beszédben már nem lehet elmondani, olyan gondolatok, amiket nem lehet a hétköznapi szavak korlátjai közé zárni. A versírás a mondanivalóm dallamos és érzékletesebb megfogalmazása, szórakoztatás, elgondolkodtatás, rávilágítás, egyszerű örömszerzés. A versírás az a módszer, amivel én magamat a legmélyebben és legérzékletesebben ki tudom fejezni.
– Melyek a legemlékezetesebb sikereid költőként?
– Első sikerem a Mécs László Irodalmi Díj elnyerése volt, ezt követően az Irodalmi Rádió minden pályázatán első helyezést értem el (háromszor lettem az év trubadúrja, kétszer az ünnepek dalnoka, kétszer az év diák költője, kétszer a természet poétája, és egyszer a tavasz költője) és 2023-ban én lettem az év szerzője a szerkesztőségnél. Legutóbb az egyetemi Nobel-díj verspályázatot sikerült megnyernem.
– A Kettő fényes aranytégla című költemény hogyan született?
– Láttam az egyetemi verspályázat kiírását, és külön erre az alkalomra írtam ezt a verset. Először nem tudtam, milyen verset írok és hogy fog sikerülni, szóval nagyon örültem, hogy a közönségnek elnyerte a tetszését.
Az SZTE április 16-i díszülése a verspályázat győztes művével, Tatár Botond: Kettő fényes aranytégla című versével zárult. A díjnyertes verset Péter Lea pszichológus, az SZTE Pszichiátriai Klinika Phd-hallgatója, Latinovits-díjas versmondó olvasta fel. Az alábbi videóban 01:25:45-től 01:28:45-ig hallható, látható a vers:
– Környezeted, családod hogyan fogadta költői elismeréseidet?
– Hatalmas szerencsém van e téren, mert a családom és a barátaim egyaránt támogattak mindenben a kezdetektől fogva. Egyik legjobb barátom rendszeresen fölolvassa nekem a verseimet, hogy így ellenőrizzem és javítgassam őket. A barátnőm is nagyon szereti, hogy verseket írok neki.
– Most készül második versesköteted, mit tudhatunk róla?
– Második kötetemen már az utolsó simításokat végzem, a borítóterve is a napokban fog elkészülni. Előző kötetemhez hasonlóan száz plusz egy verset fog tartalmazni négy ciklusba szedve, a címe pedig az lesz, hogy Az Utcalámpák fénye. Ha minden jól megy, idén novemberben vagy decemberben jelenik meg.
Lévai Ferenc
Fotó: Kovács-Jerney Ádám
