Sajtónyilvános eseményen, az újságírókkal közösen várta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj bejelentését a Szegedi Tudományegyetem vezetősége 2023. október 2-án, az egyetem központi épületében. Az SZTE kutatóprofesszorát, Karikó Katalint évek óta az esélyesek között tartották számon, és idén meg is kapta a tudományos világ legjelentősebb elismerését. A Szegedi Tudományegyetem élőben kapcsolta az SZTE történetének második Nobel-díjasát, Amerikából.
Mit jelent a tudománynépszerűsítés ma? Milyen eszközei vannak és ki a célközönsége? – többek között ezekre a kérdésekre is választ kaphattak azok, akik részt vettek az Ünnepi Könyvhéthez kapcsolódóan rendezett beszélgetésen az SZTE József Attila Tanulmányi és Információs Központban, ahol Prof. Dr. Sándor Klárát, az SZTE IKIKK Digitális Társadalom Kompetenciaközpont szakmai vezetőjét és Dr. Bencsik Orsolya ismeretterjesztéssel is foglalkozó írót, az SZTE BTK Kulturális Örökség és Humán Információtudományi Tanszék adjunktusát Újszászi Ilona újságíró, az SZTE NKI senior kommunikációs szakértője kérdezte.
Mi a közös a filozófusban, irodalmárban, poptörténészben, művészettörténészben, régészben? – hogy mindannyian szerepeltek már az SZTE IKIKK Digitális Társadalom Kompetenciaközpont Kulturális Örökség és Digitális Társadalom kutatócsoport podcastjában – tudtuk meg Prof. Dr. Sándor Klárától. A Digitális Társadalom Kompetenciaközpont szakmai vezetője a beszélgetés elején röviden bemutatta az IKIKK-et, az egyetem legkiválóbb kutatásait összegyűjtő Interdiszciplináris Kutatásfejlesztési és Innovációs Kiválósági Központot, amely hat klaszterből épül fel. A klaszterek kompetenciaközpontokra és kutatócsoportokra tagozódnak.
- A humán klaszter elismertsége más intézményekhez képest kimagasló a Szegedi Tudományegyetemen, amely felismerte, hogy milyen nagy az érdeklődés a bölcsészek iránt. Ma már a nagy IT cégek is őket keresik. Programozni a mesterséges intelligencia is tud, de az emberi gondolkodás tanulmányozásához és felismeréséhez a humán oldalnak kell erősnek lennie – fogalmazott Prof. Dr. Sándor Klára, akitől megtudtuk, hogy a Kulturális örökség és digitális társadalom kutatócsoportjuk fontos célja – az alap- és alkalmazott kutatás mellett – a tudománynépszerűsítés. Kutatásaik egyik legfontosabb kérdése, hogy hogyan illeszthető be a globális digitalizálódás a kulturális evolúció folyamatába.
A Digitális Társadalom Kompetenciaközpont két évvel ezelőtti megalakulása óta idén decemberben már a második konferenciájukat tervezik, ezeken a Digitális Világ (DIVIL) elnevezésű konferenciákon a kompetenciaközponthoz tartozó kutatócsoportok tudományos eredményeit mutatják be. Az eredményeket azonban a nagyközönség számára is elérhetővé teszik, erre szolgál a Somogyi-könyvtárral közösen életre hívott rendezvénysorozat is, ahol havonta egyszer izgalmas előadásokat hallgathatnak az érdeklődők a digitális világ humán, jogi és gazdasági vonatkozásairól, kihívásairól a kompetenciaközpont munkájában részt vevő humán és társadalomtudományi kutatóközösségek szakembereitől.
Újszászi Ilona, Prof. Dr. Sándor Klára és Dr. Bencsik Orsolya
- A tudománynépszerűsítés másik fő csatornája az internet, egészen pontosan a Karuzel podcast, amelyben az eddigi 16 beszélgetés olyan kérdéseket boncolgatott, mint hogy alapjaiban más-e a digitális világ, mint minden korábbi, amit ismertünk, vagy csak új és még szokatlan? Van-e esélye a tudásnak, tudománynak, művészetnek a 21. században a popularizmus, a sarlatánság, az álhírek ellen? Milyen világban élünk majd 5, 10, 15 év múlva? – hallottuk Bencsik Orsolyától, aki tudománynépszerűsítő missziójuk célközönségét úgy határozta meg, hogy nemtől, kortól, foglalkozástól függetlenül bárki, aki élvezetes beszélgetéseket szeretne hallgatni szakbarbár kifejezések nélkül. Az előadók szeretnék, ha a közeljövőben sikerülne a középiskolai tanárokat is minél nagyobb számban a hallgatóság soraiban tudni.
Tanítható-e a tudománynépszerűsítés? – tette fel a kérdést Újszászi Ilona. Az előadók szerint részben biztosan. Ahhoz hasonlóan, hogy bárki megtanítható zongorázni, de attól nem lesz zongoraművész, szempontokat, alapismereteket lehet adni, de tehetséget nem – vannak, akik kiváló tudósok, de nehézkesebben adják át tudásukat, míg másoknak a tudománynépszerűsítés könnyebben megy. A beszélgetés résztvevői egyébként már csaknem tíz éve szerveznek tudomány- és kultúranépszerűsítő sorozatokat: ősszel a legújabb tudományos eredmények tematikus tárgyalása, tavasszal a kortárs irodalom áll fókuszban. Kiderült, többször volt már vendégük Csányi Vilmos etológus, akit Sándor Klára tudósként és tudománynépszerűsítőként is példaképének tekint.
A beszélgetés során arról is hallhattunk, hogyan hat vissza a tudomány művelésére az interdiszciplinaritás, s hogyan jelenik meg később a holisztikus megközelítés a tudománynépszerűsítésben: az például, hogy Attila hun fejedelem vélhetően valahol Szeged környékén élt, érdekli a régészeket, történészeket, irodalmárokat, néprajzosokat – a nagyközönségnek úgy kell az összegyűjtött tudást átadni, hogy minél sokoldalúbban értse meg a tudományos eredmények és a hagyomány viszonyát. Ezért a kutatócsoport csomópontokat jelöl ki Szeged és környéke kultúrájának bemutatására, egy másik példával: az alsóvárosi templom kapcsán többek között Mátyás király, a ferencesek, az ö-zés, a paprikatermesztés, a napsugaras házak és még sok minden más témája vetődik fel.
Tudománypolitikai kérdések is felmerültek a beszélgetésen. Az előadók szerint a mechanikus, a tudomány és a tudományágak sajátosságait figyelmen kívül hagyó „mérések” valójában a kutatás legnagyobb ellenségei. Ha nem a kutatói kíváncsiság a legfőbb motiváció, hanem a tudományos teljesítményt valójában nem mérő mutatók – sokszor cseles megoldásokat alkalmazó – teljesítése, az rövid távon sem vezet jóra, végső soron pedig megöli a tudományt. A beszélgetőtársak Karikó Katalin példáját is említették: ő az egyetlen olyan Nobel-díjas, akinek nem jelent meg cikke a Nature-ben és nem írt Q1-es cikkeket, mégis a legmagasabb szinten űzi a tudományt – mert a világra kíváncsi.
Fotó és szöveg: Bobkó Anna
