Sajtónyilvános eseményen, az újságírókkal közösen várta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj bejelentését a Szegedi Tudományegyetem vezetősége 2023. október 2-án, az egyetem központi épületében. Az SZTE kutatóprofesszorát, Karikó Katalint évek óta az esélyesek között tartották számon, és idén meg is kapta a tudományos világ legjelentősebb elismerését. A Szegedi Tudományegyetem élőben kapcsolta az SZTE történetének második Nobel-díjasát, Amerikából.
A Magyar Molekuláris Medicina Kiválósági Központ (Hungarian Center of Excellence for Molecular Medicine – HCEMM) két kutatónője volt az idei HCEMM Science Café sorozat első estjének vendége a Radnóti Caféban. Dr. Juhász Szilvia az emberi mikrobiom hasznos és káros populációjáról, Dr. Farkas Eszter pedig a sztrók kutatásáról, felismerési és gyógyítási esélyeiről tartott előadást.
A Magyar Molekuláris Medicina Kiválósági Központ két fontos transzlációs missziójába, a bélrendszeri daganatos betegségek és az agyi sztrók kutatásaiba kapott betekintést a HCEMM Science Café csütörtök esti előadásán a Radnóti Café zömmel hallgatói közönsége.
Dr. Juhász Szilvia vezetésével a HCEMM-ben működő Rák Mikrobiom Kutatócsoport az emésztőrendszerben élő kedvező és káros baktériumok szerepével foglalkozik, és többek között azt vizsgálja, egyesek közülük hogyan befolyásolják a daganatos betegségek kialakulását, a káros baktériumok által termelt anyagok milyen mutációs mintázatokkal jelzik a sejtek rossz működését. Az emberi mikrobiom, vagyis szervezetünkben élő jó és rossz baktériumok összessége körülbelül 100 trilliónyi élőlényből áll, számosabb, mint a test sejtállománya. - Ha most átvilágítanának minket, úgy nézne ki, mintha teljesen ellepné szervezetünket - mondta Dr. Juhász Szilvia.
Közülük a jó „lakótársak” az emésztést segítik, vitaminokat termelnek, de az egyensúly felborulhat, és toxinokat termelő rossz baktériumok szaporodhatnak el bennünk. Az általuk termelt genotoxinok a sejtbe jutva képesek előidézni azokat a mutációs szignatúrákat, amelyeket vizsgálva következtetni lehet a hibás sejtműködésre. Példa erre az Escherichia Coli, vagyis a közismert kólibaktérium kutatása; ez a baktérium az emberrel szimbiózisban él, de környezeti tényezők hatására előfordulhat hogy egy colibactin nevű genotoxikus anyagot termel, ami vastagbélrákot siettető mutációkat hoz létre a sejtekben. Bioinformatikai módszerekkel innen megállapítható a coli baktériumra jellemző mintázat, ez pedig később biomarkerként szolgálhat diagnosztikai eszközök fejlesztésére – emelte ki Dr. Juhász Szilvia a kutatás transzlációs kilátását.
Ilyen alkalmazás lehet például egy PCR alapú technikákkal készült gyorsteszt, amellyel a felhasználó megállapíthatja majd, hogy emésztőrendszerében milyen arányban vannak jó és rossz baktériumok. Ez ugyan nem teljes értékű diagnosztikai eszköz, de a rossz baktériumok túlműködése kimutatható lehet vele, és ez hozzájárulhat a daganatos betegség megelőzéshez.
Az előadásból kiderült még, hogy a táplálkozásnak fontos szerepe van a jó baktériumok arányának fenntartásában; a káros baktériumok pedig a túlzottan egyoldalú táplálkozás, a dohányzás vagy az alkohol hatására hozhatnak létre toxikus anyagcseretermékeket. Emiatt a személyre szabott dietetika egyre nagyobb szerepet kap majd a gyógyításban.
A kérdésre, hogy ismernek-e biztosan jó hatású baktériumokat támogató táplálékokat, Dr. Juhász Szilvia óvatosan válaszolt: a laktobacillusok, a joghurtokban megtalálható baktériumfajok nagy része hasznos, viszont a túlzott fogyasztás ez esetben is emésztőrendszeri zavarokhoz vezethet. E baktériumok túlszaporodását még vizsgálni kell, mivel előfordulhat, hogy a jó baktériumok is termelhetnek olyan anyagcseretermékeket (metabolitokat), amelyek később felboríthatják az egyensúlyt. A jó tanács tehát az, hogy táplálkozzunk kiegyensúlyozottan és mértékkel.
Egy másik kérdésre Dr. Juhász Szilvia úgy válaszolt: a baktériumflóra antibiotikumkezelés utáni helyrehozását probiotikum készítményekkel is meg lehet oldani, de vannak táplálékok is, amelyekkel ugyanúgy pótolni lehet a jó baktériumokat, és a két módszer között nem fogunk különbséget érezni.
Prof. Dr. Farkas Eszter, a HCEMM-SZTE Agyi Keringés és Metabolizmus Kutatócsoport vezetője tart előadást a Radnóti Caféban. Fotó: Zentai Péter Fotó: Zentai Péter
Hányan nem ismertek sztrókot elszenvedett embert? – tette fel a kérdést a következő előadásban Prof. Dr. Farkas Eszter, a HCEMM-SZTE Agyi Keringés és Metabolizmus Kutatócsoport vezetője. Kevés kéz volt a magasban, aminek az az oka, hogy Magyarországon évente 40-50 ezer új sztrókos esetet regisztrálnak. Világviszonylatban élete során minden hatodik ember fog sztrókot elszenvedni, és itthon ez az arány még rosszabb, mondta Dr. Farkas Eszter a beálló csendben: a jelenlegi trend alapján minden negyedik emberre sztrók vár.
A riasztó adatot még riasztóbbá teszi, hogy a betegség gyógyulási aránya mindössze 10-20 százalékos, ami nagyon rossznak számít. Dr. Farkas Eszter kutatócsoportja a sztrókos esetek 80 százalékát kitevő, vérrög okozta agyi érelzáródásokat kutatja (van olyan sztrók is, amikor az agyban vagy az agy felszínén vérzés történik). A rossz gyógyulási arány fő oka, hogy a sztrókos betegnek nagyon gyorsan kórházba kell kerülnie, a rendelkezésre álló gyógymódok ugyanis egy nagyon szűk, mintegy 4 órás időablakban alkalmazhatók jelentős mellékhatások nélkül. Sok múlik azon, hogy a beteg környezetében lévők tudják-e, mit kell tenniük; számos beteg azért nem kerül ellátó intézménybe, mert nem ismerjük fel a betegség jeleit.
Ezek a tünetek változatosak lehetnek, de akár egy gyors teszteléssel is megállapíthatjuk, szükséges-e azonnal mentőt hívni. A betegség tipikus jele, amikor a betegnek féloldalt lóg a szája sarka, vagy a végtagjaiban féloldalt zsibbadást, bénulást érez, egyensúlyzavara, látászavara van. Ezeket a helyszínen úgy lehet tesztelni, hogy meg kell kérni a sztrókgyanús beteget, tegye ki mind a két karját maga elé. Ha az egyik kar spontán ereszkedni kezd, az erős jele annak, hogy baj van. Megkérhetjük arra is a beteget, hogy mosolyogjon. Aki a szája egyik sarkával nem tud mosolyogni, ahhoz minél előbb mentőt kell hívni.
Sajnos a gyors kórházba kerülés sem elegendő biztosíték, mondta Dr. Farkas Eszter. Még az időben megkezdett kezelés is csak a betegek 15-20 százalékában ér el maradványtünetek nélküli felépülést. Jelenleg két kezelési módszert használnak. Az érelzáródást egyes vegyületekkel fel lehet oldani; ilyen vegyületeket mélyvénás trombózis, tüdőembóliák, szívinfarktus esetén is alkalmaznak. Ezeket az anyagokat infúzióval lehet a betegnek adni, de ahogy telik az idő, minden órával egyre kevesebb beteg reagál a kezelésre, és növekszik a mellékhatások esélye. A másik gyors kezelési eljárás a trombektómia, amelynek során katéterrel távolítják el az érelzáró vérrögöt.
Hallgatók a HCEMM Café előadásán. Fotó: Zentai Péter
Nem kétséges, hogy ezek a rossz kilátások szükségessé teszik a sztrókkal kapcsolatos laboratóriumi vizsgálatokat. Mit csinálnak a laboratóriumban a stroke-kutatók? A szűk időablakon túli rossz gyógyulási arány egyik oka, mondja Dr. Farkas Eszter, hogy a kutatók nem tudnak mindent arról, mi történik a sztrókos agyterületen.
- Vannak elképzelések, vannak régóta gyarapodó eredményeink arról, hogy mi történik az agyban, de nem tudunk mindent. A kutatás azért szükséges, hogy választ kapjunk, miért pusztulnak el az idegsejtek a stroke következményeként. Mivel nagyon kevés gyógymód áll a rendelkezésünkre, és ez kevés betegen tud segíteni, folyamatos az igény az orvostudomány részéről, hogy új gyógymódot találjunk.
A betegség lefolyásának megismerése és a gyógymódok keresése foglalkoztatja Dr. Farkas Eszter kutatócsoportját is. A vérrög mechanikus katéteres eltávolítása gyakran sikeres beavatkozás, számos beteg esetén mégsem áll helyre a vérellátás az agyban. A sztrókkal kapcsolatos gyógyszerfejlesztés sem könnyebb kutatási pálya. A professzor szerint 1000 modellezéssel megtervezett molekula közül a laboratóriumi vizsgálatok során 100-ról remélhető, hogy a klinikumban is sikeres lehet. A klinikai tesztelés során pedig ezek közül mindössze egyetlen molekula válik be a végén. A kutató a sztrók megelőzése érdekében azt tanácsolja: a hajlamosító betegségek, a magas vérnyomást vagy a pitvarfibrillációs szívelégtelenség esetén kövessük az orvosi előírásokat és ne hanyagoljuk el a gyógyszerek szedését.
A kérdésre, hogy vajon miért ilyen rossz ez az arány, a professzor sorra kizárta a vér-agy gáton való átjutást, amelyre már van tervezési technológia, és a mellékhatás-profilokat is, amelyeket még a klinikum előtt feltárnak.
A további kutatási irányt kijelölő tényezőről Prof. Dr. Farkas Eszter így beszélt:
- A probléma okát abban látjuk, hogy a kutatók rendszerint sztenderdizált kísérleti rendszerekkel dolgoznak. A kísérleti rágcsálók egyformák, nem cukorbetegek, nincs magas vérnyomásuk, nem elhízottak, nem dohányoznak. A laboratóriumban olyan körülmények között vizsgálódunk, amelyek ideálisak és fiatal, egészséges szervezetre vonatkoznak. E vizsgálatokból az eredményeket csak fiatal felnőtt emberekre lehetne a klinikumban alkalmazni. Csakhogy a stroke-betegségnek jellemzően 50 éves kor fölött emelkedik exponenciálisan az előfordulási gyakorisága. A kutatás nagyon határozott célja tehát, hogy ezt az ellentmondást feloldja, és olyan kísérleti rendszerekkel dolgozzunk, amelyek reprodukálják a sztrók kísérő tényezőit. Ez azzal is jár, hogy több változót kell figyelembe vennünk, jobban szórnak az eredményeink, és minél inkább így van, annál többször kell megismételni a kísérletet. De a végén olyan eredményeket fogunk kapni, amelyekről azt reméljük, hogy sokkal könnyebben átvihetők majd a klinikumba és személyre szabott kezelésre adnak lehetőséget – zárta előadását a fiatal közönség rokonszenve közepette Dr. Farkas Eszter.
Panek Sándor
A borítóképen: Prof. Dr. Farkas Eszter, a HCEMM-SZTE Agyi Keringés és Metabolizmus Kutatócsoport vezetője tart előadást a Radnóti Caféban. Fotó: Zentai Péter
