Zsigmondy-díjjal jutalmazták Bozóki Zoltán professzort

A Zsigmondy-díjat Zsigmondy Richárdról (1865-1929) nevezték el, aki 1925-ben kémiai Nobel-díjat kapott „a kolloid oldatok heterogén természetének bizonyításáért és az ultramikroszkóp feltalálásáért”. A Magyar Aeroszol Társaság által alapított díjjal azokat a magyar kutatókat jutalmazzák, akik jelentős eredményeket érnek el az aeroszoltudomány területén. A lehetséges díjazottakat jelölés útján választják ki, a díj odaítéléséről a Társaság elnöke, az elnökség tagjai és a korábbi évek nyertesei döntenek.

A díjátadóra a 2024. április 25. és 27. között megrendezett Magyar Aeroszol Konferencia második napján került sor. A díjat Salma Imre, a Társaság elnöke, Gelencsér András, a kuratórium elnöke és Czitrovszky Aladár alapító elnök adták át. Mielőtt a díjazott megtartotta szakmai előadását, Salma Imre méltatta a közönség előtt Bozóki Zoltánt:

Bozóki Zoltán 1989-ben szerzett fizikusi diplomát az ELTE-n, 1992-ben doktori fokozatot, amit 1997-ben minősítettek át PhD-fokozattá. 2013 óta az MTA doktora. 1994-től kezdve a Szegedi Tudományegyetemen az Optikai és Kvantumelektronikai Tanszék fotoakusztikus kutatócsoportjában dolgozik többek között Szabó Gábor akadémikussal, Dr. Szabó Annával és Dr. Ajtai Tiborral szoros együttműködésben. Témavezetőként vagy társtémavezetőként 12 PhD-fokozatszerzésben vett részt. A fotoakusztikus gáz- és aeroszoldetektálási módszer az általa vezetett kutatócsoport munkájának köszönhetően vált számos alkalmazási területen az egyéb mérési módszerek versenyképes alternatívájává. Az általa vezetett kutatócsoport kiemelt figyelmet fordít a tudományos eredmények gyakorlati hasznosítására, aminek legjobb példája, hogy az SZTE-n kifejlesztett földgázipari fotoakusztikus műszerből ma már világszerte évente több száz darabot installálnak egyebek mellett tengeri fúrótornyokon. A légkör vízgőz és teljes víztartalmát mérő szegedi fotoakusztikus rendszer több mint 20 éve központi része egy repülőgépes légkörkémiai laboratóriumnak. Bozóki Zoltán 1998 és 2000 között a Müncheni Műszaki Egyetemen dolgozott Prof. Reinhard Niessner kutatócsoportjában, ahol többek között részt vett egy egy-hullámhosszú aeroszolmérő-műszer fejlesztésében (amely műszer a későbbiekben széles körű alkalmazást nyert az autóiparban). Hazatérve javaslatot tett egy lézerfrekvencia-konverzión alapuló négy-hullámhosszú fotoakusztikus aeroszolmérő rendszer kifejlesztésére. Erre a rendszerre alapozva a szegedi kutatócsoport számos laboratóriumi és terepi mérést végzett és végez, melyek eredményeit rangos nemzetközi folyóiratokban publikálva igazolták a fotoakusztikus módszer kiváló alkalmazhatóságát aeroszolok mennyiségi és minőségi analízisére.

SZTEinfo